Toroczkay András : „A mennynek boltozatja. Ó, oda van

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 1 napja
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 2 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 11 napja
Duma György 11 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Csombor Blanka 15 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 20 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 1 órája
A fény nem publikus 1 órája
Bátai Tibor 1 órája
az univerzum szélén 2 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 3 órája
Jószándékú párbeszélgetés 5 órája
Ötvös Németh Edit naplója 19 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 21 órája
Gyurcsi 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Toroczkay András
„A mennynek boltozatja. Ó, oda van

1.

Boldogan élünk, amíg meg nem halunk
Ha Isten esetleg a halál,
persze csak játékból, azt mondaná neked,
hogy ahogyan, mikor Kovács mamád
májfoltos, (selymes, őszi falevél szaga volt)
karját fogtad hosszú-kínos perceken át,
(tudod, amikor erősen koncentráltál arra,
hogy megállítsd öregedését és halni akarását,
legyőzni vágytad az összes
-titkon már akkor is - megállíthatatlannak hitt rémet),
s te arra gondoltál, tudod,
hogy bármiféle Örökké Termő Fa alól hazafutnál,
haza hozzá, mert annyira imádod a hangját például,
ahogyan olvassa neked a mesédet…
azokon a délutánokon, mikor házuk felett
valószerűtlenül sok varjú körözött órákon át.

2.

szóval azt mondaná,
hogy te megfoghatod most valaki kezét,
mint egyes fűtetlen templomokban szokás,
még manapság is sok helyütt,
amikor azt hitted a feléd forduló idős néniről,
hogy valahova menni készül és talán így is volt,
talán így is volt,
ugyanazzal a szeretettel a szívedben,
hogy örökkön-örökké veled maradjon,
vajon te kit választanál?

3.

Emlékszel, mikor Kovács papád kezét
szorítottad, mindig próbáltad utánozni megfontolt lépteit,
csoszogást.
Egyszer az iskolából hazafelé (nehéz keresztcsatos táskádat akkor még ő cipelte)
slattyogtatok a Piac utcai házhoz,
és te arra gondoltál, hogy isten puha keze is
majdnem éppen ilyen lehet, és fejben gyorsan kiszámoltad
a perceket, amiket együtt tölthetsz még vele idelenn,
és elcsodálkoztál a lehetetlenül véges, belátható eredményeden,
és akkor megfogadtad, hogy sohasem bosszantod fel többet,
és a cuppanós csókjai utáni nyálat sem fogod letörölni arcodról soha már,
és megszorítottad szappanillatú kezet, és nem vágytál többé a halhatatlanságra.

4.

Ha lehetőséged lenne megfogni valaki kezét,
mint hideg templomokban még mindig szokás,
ugyanazzal a szeretettel a szívedben,
most vajon kit választanál?

5.

Tudod, amúgy is: azt hiszem, Isten
(vagy a halál: lényegében mindegy)
nem valamiféle jóságos nagymama,
hogy örökké a kívánságaidat lesse,
vagy, hogy pesti unokáitól hazafelé vonaton,
a szatyrából előkotorja félbehagyott kereszt-
rejtvényét, golyóstollát, szemüvegét,
hogy unalmában ontsa magából
a jobbnál jobb megfejtéseket.
Ha már itt tartunk, inkább emlékeztet engem
arra a másik papádra, aki fokozatosan őszült meg:
a bajusza egyik fele még fekete volt,
amikor a másik már fehér,
összekuszálta a papucsokat, amiket újra és újra rendbe kellett tenned
és a hűvös konyhában állt a jéghideg csapvízzel kezében, aminek
utolsó pár cseppjét egy óvatlan pillanatodban fejedre löttyintette
és közben valami vicceset is mondott.
Vagy, mikor a nyikorgós szúnyogháló ajtaján keresztül nézted, még mindig nézed
homályos körvonalait azon az ellentmondásos nyáron,
és ő is onnan téged, aztán szólt, hogy öntözzük meg a paradicsomokat,
meg a szőlőt és a kerti csapból ömölve zúdult a víz az egyre súlyosabb vödörbe, de
mindig tudta mikor kell elzárni.

6.

Emlékszel, amikor kihullott az első tejfogad?
(Megjegyzem, a bátyád utolsó tejfoga 3-4 éve hullott ki,
de nem nőtt ki utána új, és te azóta
nem láttad mosolyogni. Mellékvágány.)
Te ép ésszel felfoghatatlan bánatot éreztél,
Csak nézted a véres fogadat a fűben,
és vigasztalhatatlanul sírtál a fájdalomtól.
Úgy érezted valahonnan ki-,  
esetleg leestél te is,
vagy megszegtél valami fogad-
almadat.

7.

Ez az egész pont olyan, azt hiszem,
Mint a mesékben az utolsó mondat.
Szóval kit fogsz választani? Gyerünk már!
Csak játékból kérdezem, ígérem.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-29 13:11   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 12:40   Napló: A fény nem publikus
2024-03-29 12:28   Napló: Bátai Tibor
2024-03-29 11:52   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:45   Napló: az univerzum szélén
2024-03-29 11:42   Napló: Minimal Planet
2024-03-29 11:12   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 11:07   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-29 10:35   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus