Röppenõ gondolataim /Kislányomnak/
Fűzfa ága hajladozva,
Reám terül s álmodozva,
Gondolatom messze illan,
Méhecskeként repül vígan.
Bekukkant a legelőre
Meg áll ott, a közepébe,
Körbe kémlel, virágra ül,
Magasba fut, s beleszédül.
Mint a fecske úgy cikázik,
Felhők alatt bőrig ázik,
Szárítkozik szél karjába,
Mosolyog a napsugárra.
Erdőben jár, fákra lebben,
Előbújik teli zsebbel,
Vadkörte és sárga szilva,
A földre le, jaj de húzza!
Tó tükrén fut, egyre iszkol,
Elcsúszik, majd lubickol,
Sás tövében békasereg,
Nagyot kacag rajta, s brekeg.
Bejárta a szép vidéket,
Látott mindent, csodaszépet,
Visszarepült fűzfaágra,
S fejembe ül odújába.
Milyen gyönyörű a világ,
Szépen nyíló réti virág,
De a legszebb a világon,
Még is Te vagy, kisleányom!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Csendbe ölelve (Mezõcsát, 2006)
Kiadó: Magán kiadás /Z-press kiadó/
