Donka Krisztina
Útra készülve
Egyedül maradtam,
Egyedül magamban,
Kétkedve kérdezek,
Magamtól ha merek.
Várnak a válaszok,
Ha meghallom jó nagyon,
De ha zárva a fülem,
Elborít a félelem.
Tudom, hogy kell nekem,
E magányos életem,
Kijelölt utamra,
Csak egyedül léphetek.
Készen állok e?
Mert a válaszok,
Meghallott igazsága,
Sebet tép, fáj nagyon.
Miért kellett rájönnöm,
Ily hirtelen?
Hogy eddig élt életem,
Tudatlanságban létezett.
Mint fogságban az állatok,
Vergődtem nagyon,
Mégsem léptem,
Szabadságot remélve.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|