NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis Legutóbbi olvasó: 2025-11-16 20:15 Összes olvasás: 2814| 37. | [tulajdonos]: huszonkilencedik bejegyzés | 2025-11-15 06:48 | 29.-
Csomagot kaptam Granadából, évszázadokkal ezelőtt küldték el nekem. Amikor még a világon se volt szépapám szépapjának a szépapja. Csigateve hozta. Az való az ilyen csúf munkára. A finom ládikón faragott átkok futottak körbe. "Volna Vala Lehet Telen Vala Volna Talán Lellén De Nincd De Nem De Nix. Úgy Le'End! " Szomorúan nyitottam ki a ládikót. Egy préselt rózsakehely szürkélkedett benne. Láttára egyetlen könnycseppé változott a fejem, és sűrűn gördültek alá a felületi feszültségen az arcok." Az a gazember! Mit tett veled az a barbár mágus, szerelmem! " Hallottam persze, hogy az a gonosz szerzet egykor azzal szórakozott, hogy a jövő varázslóit megfossza a nekik rendelt lélektársaktól, de nem hittem, hogy rólam is tudott az a bandzsa. Mondják, hogy megkereste azokat, akiknek testében akkoriban a jövő mágusainak sors-szánta kedvesei éltek. Mézzel, gyönggyel, szép szóval a palotája kertjébe csalta őket, majd rózsává változtatta szegényeket. Kimulatta velük magát. A kelyhükbe tüsszögött, köpött és csurgatta magját a lélekbecstelenítő, míg az a lélek meg nem halt. Akkor levágta a virág fejét és évszázados utazásra küldte. "Hogy csapott volna ki a rubint forgójából a tűz, kapott volna lángra a fején a turbán és égett volna semmivé az a mór pribék!" Ezért nem találkoztam hát a nekem valóval Lellén, mert valami perverz mágus évszázadokkal ezelőtt elpusztította őt. A kézbesítőnek persze a fejét vettem.
-.29 | |
| 36. | [tulajdonos]: huszonnyolcadik bejegyzés | 2025-11-14 21:31 | 28.-
A párom csontja virágillat, legbelső járom. Húsa fény, forrás nélküli derengés. Belső keringései négyszer négy évszakként járják át még át egymást, és mindük különb a künbnél. Bőre kék irrizálás, jégmadár tollán, holdkő szívében láthatsz csak hasonlót. És a haja! Gondolat göndör, bíbor és mohazöld. No, és a szíve? Az, én vagyok. A páromnak nincs párja a világon! Tudom ez badarságnak tűnik! De ugyan kinek hinném el azt, hogy én a világon vagyok, ha én, csak általa lehetek, úgy - ahogy.
-.28 | |
| 35. | [tulajdonos]: huszonhetedik bejegyzés | 2025-11-14 20:56 | 27.-
Azt mondtad, szemét nyitottál felettem? Messze északon lakom a tizenkét csúcsú hegyen? Szánkóm hatalmas kád és a talpa parázstartó? Azon csúszik a téli éjben? Hat fekete szőrű belga óriás trappol előtte? Fürdővízem szinte forr és gyönyfürtöt habzik? És láttad, hogy gumipávák lebegnek a felszínen? Na, süljön ki a szemed, transzcendens kukkoló! Új csillagképek léptek az égre, ímádok felfelé bámulni a kádből, uccu szánkózni megyek!
.-27 | |
| 34. | [tulajdonos]: huszonhatodik bejegyzés | 2025-11-06 19:35 | 26.-
Innen is, onnan is elfordulni, mint egy hiperaktív napraforgó, nem mindig durvaság. Olykor, csak a pördület élvezete vezeti a forgolódót és nincs benne semmi cserbenhagyás. Egy jó elfordulásból még annyi minden lehet. Főleg, ha jól szabott öltözékben történik. Hálás vagyok az elegáns elfordulásokért amikkel eddig kitüntettek. Művésziek voltak, becsesek. Én még nem tanultam meg elegánsan elfordulni. Vagy otrombán teszem vagy nem teszem. A legtöbbször nem. De ez merő ízléstelenség a részemről.
-.26 | |
| 33. | [tulajdonos]: huszonötödik bejegyzés | 2025-11-06 19:23 | 25.-
Most kaptam a hírt, hogy az egyik ügyfelünket megkéselte a "párja". Az intenzíven küzdenek az életéért. Nyakon szúrta azcélősködő. Ma volt fizetés a foglalkoztatási programba bevont ügyfeleknek. Hihetetlenül csendes teremtésről van szó. Szorgos. A "férfic" az arcát is összevagdosta. Felfoghatatlanul sok rossz történik most a munkahelyem körül. Mintha az épület kiadná magából a tengernyi fájdalmat amit több mint száz éve magába szív. Valami szörnyű egveszekedetten rohangál embertől - emberig. Mindig van nálam fekete turmalin, amióta a borzalmak sorozata elkezdődött. Reméljük egyszer végeszakad ennek a megvadult időszaknak. Elég volt. Remélem még tudják menteni az orvosok.
-.25 | |
| 32. | [tulajdonos]: huszonnegyedik bejegyzés | 2025-11-06 19:01 | 24.-
Allen Ginsberg haláláról olvasgattam a délután. Szépséges volt. Most, hogy már engem is bevezettek annak az istenségnek a mandalájába, akinek lényegén a költő is nyugtatta a figyelmét, amikor szétoszlott a karmikus látomása és felragyogott eszléletében a világosság elpusztíthatatlan természete, tulajdonképpen a rokonomnak érzem. Mit csinálhat most a Kecsarában? Verset ír, énekel, ölelkezik? A beavatás előtt és után is gondoltam rá. Sőt, még a gőg is magával ragadott, hogy magasabb rangú mestertől és az istennő egyik emanációjának (a mester lányának) jelenlétében kapom meg a legnagyobb kincset. Látod ezt Allen? Konkurálok itt. Aztán elvörösödtem. Valakit titokban akartam lefényképezni, ahogy a toszkán táj előtt szemlélődik. Aztén pont telibekapott a mosolyával. És lelepleződtem. Remélem, hogy az igen távoli jövőben is pont így járok majd, és telibe kap a mosolyával valaki.
-.24 | |
| 31. | [tulajdonos]: huszonharmadik bejegyzés | 2025-11-05 20:06 | 23.-
Vallomással tartozom. Helyesebben bevallással. A szégyen rózsahímlőjével arcomon, az ujjaimat csavargatva, bűntudattól hektikus hangon egy kagyló fülébe rögzítem a vétekgyöngyöt, mintha pillanatragasztóval felkenve nyomnám oda: megszerettem Wagnert. Fúhh. Túl vagyok rajta. Mi jöhet még te jó ég... a gyűlőlt filozófus? Az nem lehet, az nem. Bár, itt északon annyi minden megeshet, fagörögöt szülhet egy bányaló.
-.23 | |
| 30. | [tulajdonos]: huszonkettedik bejegyzés | 2025-11-04 23:33 | 22.-
Régi voltam. Réginek születtem. Akkoriban még nyugaton ébredt a nap és fényesebb volt nála a hold. A vízek szőnyegeit fel lehetett tekerni és összesöpörni az alájuk gyűlt csillagokat. Aztán megváltozott minden. Elkezdtem alkalmazkodni, és a körülmények előtt hajbókolni. Mintha fontosabbak lennének nekem mint magam. A világ pedig forgolódni kezdett. Átrendezte magát mindenki kedvének ellenére. Az én kedvem ellenére. Most ebből lábalok ki. Élvezkedem. Magamnak veszek levegőt, magamnak tűnődök és írok. Van egy pittypangos levélnehezékem. Látom más irányból kellni a napot. És nem érdekel, hogy ennek csak a számomra van jelentése. Innen nézve és máshonnan látva, ez valami új. Igen, új leszek. Ígérem.
-.22 | |
| 29. | [tulajdonos]: huszonegyedik bejegyzés | 2025-11-03 19:42 | 21.-
Rusnyaságunk foglalta. Nem a politikai-, gazdasági-, kulturális-, spirituális- hatalom korrumpálja napjaink emberét, hanem a saját nárcizmusa. Szinte mindegyiket: politikai-, gazdasági-, kulturális-, spirituális- identitásától, státuszától, kontextusától függetlenül. Az első alku, mutyi, panama mindenkor belső. Valójában ez az a bizonyos gerenda mindünk szemében, ami helyett mások mentális látószervében matatunk szálka-ügyben. A jelen ősbűne ismételten és ismételten így monologizál vita közben: "Na, ne! Azért a másik, mégis kicsit rosszabb mint én, maradjunk ennyiben! És kötelességem ellene szegülnöm, feszülnöm, ha kell a csatában magas lóra ülnöm, olykor elterülnöm! Mert én politikai-, gazdasági-, kulturális-, spirituális valómban formásabb vagyok, még úgyis, hogy a másik festi magát s engem bezzeg előnytelenül ábrázol, s még azt az előnytelen képet is mocskosul kicifrázza, mint a diákok a géniuszok portréit a tankönyvekben! Ezt lássuk be! Ha majd ezt beláttuk, akkor beszélhetünk ezekről a túl gyakorlatias elvontságokról, kérem!"
-.21 | |
| 28. | [tulajdonos]: huszadik bejegyzés | 2025-11-03 18:57 | 20.-
Elegyedés. Például szóba. De engem nem igazán érdekelnek a fennlévő személyiségek történetei. Leginkább azért nem, mert semmi személyes nincsen bennük. Valamikor nyolc éves koromban világossá vált számomra, hogy a nappali személyiséghez köthető sors érdektelen. Harmincöt, negyvenhét vagy nyolcvannégy esztendő nappali eseményei, érzetei és ideái mind felületesek, általánosak, szűkösek, kültelkiek. Mondhatni hátralapoztam az élet könyvének tartalomjegyzékéhez és lebiggyedt az ajkam, mintha szőke kis kobakomat szélütés érte volna. Akkor elhatároztam, hogy az álmok, a fantáziák, a víziók, a világ széttáncolásának és újravarázsolásának beszámolói érdekelnek csak. A vörös könyvek. Na, nem a párt vagy az egyetem viszonylatában vörösek, hanem azok a bíborban születettek mint Jung vagy Tolkien vöröskéi. Amikor valaki az életéről mesél, magával ragad a harag, hogy eltitkolja előlem az élete döntő álmait, ájulásait, képzelgéseit, látomasait amikből megtudhatnám, hogy ki ő valójában, és ehelyett elrejtőzik az általános ember mögé. A papírból "faragott" hiány mögé. Ne, mondd! Megszülettél? Ne, mondd! Felcseperedtél? Ne, mondd! Tanultál? Ne, mondd! Párod lett? Nem lett? Te ilyen jó fej vagy? És így tovább. Három jelentős álmot említs az életedből és megszületik a beszélgetés. A többi. Szinte minden más az elhallgatás, a száraz falevelekkel betemetés egyik módozata. Ma éjszaka a kedvenc macskámról álmodtam. Panni, ez lehetetlen! Harmincöt éves vagy. Mondtam neki. Vigyorgott. És az egyik szemfoga pont úgy hiányzott mint a valóságban. Amikor először gondoltam öngyilkosságra, ő a kézfejemre tette hideg tappancsát és a szemembe bámult. Az egyik jelenség amiért érdemes élni, az a macskák bajuszpárnája, gondoltam akkor és elhalasztottam a kiugró lehetőséget. A második alkalommal az apám jött be a szobámba. Nem volt szokása. Visszarendelt az ablakból. Az ő bajuszpárnájáról nem vagyok jó véleménnyel. Ő is szerepelt az álomban. De minek? Eggyel többen voltunk a kelleténél. Panni nevű kandúr, hol lehetsz? Minek születtél? Mogyorós pelének.
-. 20 | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
