NAPLÓK: Maxim Lloyd Rebis Legutóbbi olvasó: 2026-05-12 10:46 Összes olvasás: 5675| 60. | [tulajdonos]: harminckilencedik bejegyzés | 2026-04-29 18:43 | 39.-
Miután megírtam a Szökés a Gonosz mandalájából című fejezetet, amiben Sorath is szóba kerül Aggripa von Nettesheim és Bataille "rohasztó" napjának vonatkozásában, különös álmot láttam. Egy kis barlangból léptem ki, pompás tachival (udvari díszkard) a kezemben. Elhaladtam egy játszótér mellett, ahol gonosz küllemű kisgyerekek gúnyolódtak rajtam: "Nicsak, Nathaniel még sem halt meg! Nathaniel mégsem halt meg!" Roppant mulatságosnak találtam az élcelődést. Amikor felébredtem nyomban megértettem, hogy a kis puruttyák, erejüket vesztett démonok voltak. Nathaniel pedig jó kapcsolatban áll az éltető nappal.
-. 39 | |
| 59. | [tulajdonos]: harmincnyolcadik bejegyzés | 2026-04-23 14:58 | 38.-
Figyeltem őt. A fél valaga fehér bársony párna volt, a negyedik mellbimbója történetesen egy szem paksi mogyoró. Az egymilliomodik hajszála lazacrózsaszín és négergöndör. Ellopta egy őzike méhét. Próbálta a szoknyája alá rejteni, de szőrrel írott tojásai tiltakoztak, hogy nincs szezonja a Húsvétnak. Kérte, meg ne patkolják! Így nem oda Buda alapon feladta önmagát tértivevényesen a palackpostán. Most valahol kereng a rendszerben, akár vert csipkekeszkenő ős istenasszonyok szép, felhőorcái felett, ha orrlikaikból kecsesen tőr elő a violaszín fing. "Ideje másra csepegtetni az idegvelőt" figyelmeztetett Donatien.
-.38 | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 57. | maxinka: a VAN | furim: re | 2026-04-23 12:20 |
"A politikáról is elmondhatjuk, hogy az ideája eltűnt, de a politikai játszma folytatódik, titkos közönnyel a saját tétje iránt. (11.)
...transzpolitikusok lettünk, vagyis politikailag közömbösek és nem-különbőzőek, androgünek és hermafroditák, miután magunkévá tettük, megemésztettük és elvetettük a legellentmondásosabb ideológiákat, már csak az álarcot viseljük, és gondolkodásunkban - talán tudtunk nélkül - a politika transzvesztitái lettünk" (26. - 27.)
Amikor a dolgok, a jelek, a cselekedetek megszabadulnak az ideájuktól, a koncepciójuktól, a lényegűktől, az értéküktől, a referenciájuktól, a kezdetüktől és a végüktől, akkor végtelen önreprodukciójuk veszi kezdetét. A dolgok tovább működnek, amikor az eszméjük már régen letűnt. (11.)
Mindannyian hitetlenek vagyunk, illetve a művészet vagy a szexualitás ('vagy a politika') transzvesztitái. Nincs többé sem esztétikai, sem szexuális ('sem politikai') meggyőződésünk, de hirdetjük mindkettőt. Mindenki a kinézetét keresi. Minthogy ma már nem indulunk ki a saját létezésünkből, csak egyet tehetünk: látszatot teremtünk..." (24.-25.)
Jean Baudrillard: A rossz transzparenciája
Jól megértsük tehát, 1. ma már valaki akár akarja, akár nem, elsőkörben IDEGEN URAKAT szolgál. Strukturálusan. A magyar úr fakultatív, ilyen értelemben mindegy, hogy milyen. 2. ma már nincsenek konzervatív, liberális, szociáldemokrata, autoriter, legitimista, anarchista stb. emberek; csak ezeket reprezentáló jelmezek a jelentés-fosztottság békebeli apokalipszisében. 3. a nem TELJESEN rossz magyar urat is jobb szolgálni, mint akár a legjobb globális mechanizmust. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 55. | maximka: megváltozott változatlan | 2026-04-23 10:35 | NOSZTALGISTA MERENGIZMUS
Mindig félrevezető azt hinni, hogy a politikai győzelem, a regnálás, a bukás mögött egy-egy ok van. Okok sokasága van mindezek mögött. Olyan sincs, hogy fő ok. De mindenkinek lehetnek kedvenc okai. Az okok közül számomra azok a legfigyelemreméltóbbak, amik nem csak egy-egy politikai eseményre, hanem (az adott oknak a világban való jelenléte alatt) az összes politikai eseményre hatnak. Ezek közül talán a legtriviálisabb az, hogy progresszív-globalizmus mint elv, keretezés és gyakorlati eljárás, a nyugati társadalmakban rendületlenül képes önmagát mint a normát pozícionálni és minden egyebet mint anomáliát megbélyegezni. Ez már hosszú évtizedek óta így van. Ez a felállás minden szuverenista-konzervatív próbálkozást a formális hatalomban időlegesen bekövetkező anomália pozíciójába kényszerít. Így, ez utóbbi, amíg nem képes megsemmisíteni az előbbi norma-pozícióját, addig a saját archetipikus szerepe soha nem lehet más mint nosztalgia. Édes, savanyú és keserű nosztalgia. A valódi történelem, a valódi politika, a valódi diktatúra, stb. nosztalgiája, így arra kényszerűl, hogy a valódi rebellió és szabadságharc nosztalgiáját is hol maga reprezentálja, hol vele szemben reprezentálják azt. | |
| 54. | [tulajdonos]: közbevetés négy | 2026-04-13 21:37 | IV.-
Jöjj, merjünk újra kicsik lenni,
kicsi pénzből csak kicsit enni;
s a kis magyar urak helyett,
szolgálni nagy idegeneket!
-.IV | |
| 53. | [tulajdonos]: közbevetés három | 2025-12-13 02:18 | III. -
Drága vagy nekem mint kőbe fagyott
prizma; szemfényvesztő ötvöstanonc
íriszén vad szikra, opállá mállt
vak pupilla csiszolókorongja.
-. III | |
| 52. | [tulajdonos]: harminchetedik bejegyzés | 2025-12-11 23:30 | 37.-
A fogyasztói társadalom lényege pediglen az gyermekem, hogy két pofára zabáljad a csomagolást. Bárminek a csomagolását. Ezt egy roppant ügyes ám roppant üres "vers" kapcsán értheted meg a legjobban. Kóstolgass!
-.37 | |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
