NAPLÓK: Tiszta gyermekek naplója Legutóbbi olvasó: 2026-07-16 04:32 Összes olvasás: 807| 8. | [tulajdonos]: úszik | 2026-07-01 22:57 | Tudjátok, mekkora elégedettséget és örömöt tud okozni egy kis, falusi, húsz fős felolvasás megszervezése?
Nem tudom, illik-e, szabad-e ilyen aprócska dolgokról részletesen beszámolni, de minden egyes részlet táncol bennem. A. hazajött Franciaországból a szülőfalujába, és direkt erre az alkalomra írt verset, és igen, könnybe borultak a szemek. B. ekkor odament és megölelte. F. helyett én olvastam fel, mert 13 éves és nagyon szégyenlős. Horváth Eö most nem olvasott fel, hanem zenélt, az unokái pedig táncra perdültek a füvön.
Már a következő ilyen alkalomról ötleteltünk. | |
| 7. | [tulajdonos]: nem tiszta | 2026-06-29 18:16 | | Tegnap volt az irodalmi szakszervezet alakuló ülése. Online részt vettem rajta - már amennyire a népek engedték itthon. Még nem tudom eldönteni, hogy ezt mennyire akarom. Valahol a többszörös újratraumatizálás és a küzdeni tanulás között lebeg jelenleg ez a tapasztalat bennem. Talán csak magamat akartam megint becsapni, hogy kemény munkával és megfelelő mennyiségű öncenzúrával lehet helyem világban. | |
| 6. | [tulajdonos]: reggel | 2026-06-25 08:58 | Reggel van. Most éppen nem fürdik senki. Reggeliznek az ötök, én meg egy tejeskávé után még mindig félálomban vagyok.
Tegnap a Kígyócskán dolgoztam. Lassabban halad, mint a lucaszéke, minden sort, minden hozzá tartozó emléket gyászolok még. Nem tudtam, hogy ez ilyen fájdalmas lesz.
Közben egy állandó mellékszálon haragszom magamra, mert még nem adtam be a CV-met, (hogy lesz ebből szeptemberi munkakezdés?), és ebben a hónapban még csak kettő verset írtam (hogy lesz ebből szakmai fejlődés?).
Ilyenkor más dolgokba ugrom. Mire eleget kényszercselekedtem ahhoz, hogy a jogos aggodalmaim kicsit elmosódjanak bennem, addigra megint kimerülök.
Beveszem a szokásos antidepresszánsomat. | |
| 5. | [tulajdonos]: káció | 2026-06-17 20:04 | Mindjárt vége a tanévnek, és rámszakad az ötgyerekes valóság. Félreteszem a költő-önmagam, a zenész-önmagam, meg a felnőtt-önmagamat. Hátha megkel a nyáron.
Étkezéstől étkezésig navigálni a hétköznapokat, közben a sajátomét olykor-olykor kihagyva. A nagyok már tésztát gyúrnak, nem kellene annyira izgulnom.
Közben csipegetek az időből, azt próbálom összegyúrni csenddé.
B. egyedül fürdik közben, mert most nagylány. Mindjárt szól, hogy vegyem ki a kádból. | |
| 4. | [tulajdonos]: és tovább | 2026-06-15 19:58 | Orgonaillatú habfürdőt vettünk ma az itthonmaradott lábadozókkal.
Délután cseresznyét és málnát szedtünk. A cseresznyének le kéne szedni a tetejét is, de még nem tudok létrára mászni. Szédülök.
Csak ne essek vissza, ennyi a lényeg.
A kinti szaladgálást, a kutyanyálat, a port, a csaláncsípést, a gyümölcsfoltokat mind le lehet áztatni. A káosz marad, minden észlelhető csatornán.
Talán csak természetnek kellene látni. Mondani.
Gyakorlom. | |
| 3. | [tulajdonos]: egyebek | 2026-06-13 20:57 | A tegnapi rosszkedv nem sokáig tartott. Ma reggel bevásárlásnál összefutottam az egyik felolvasóval, és szóba hoztam, hogy rosszul esett, ahogyan történt. Nem gondolták, hogy az öt gyermekkel tudnék, és szívesen látnak engem is, persze. Én meg mondtam, hogy semmi gond, és hogy arra jutottam, hogy beszéljünk többet. Szóljunk egymásnak, ha nagyobb felolvasás, esemény van. Nem baj, ha nem olvasok mindig fel, csak jó érzés tudni róla, jó érzés látni őket, kimaradni és lemaradni pedig rossz érzés.
Megnyugodott, megnyugodtam.
Gyűjtöm az energiát, hogy verset hozzak. Olvasgatom a maradan-dokk verseket, öntudatlanul is méricskélve. A jó vers, amikor belemerülök, és elfelejtem, hogy elemezni és tanulni akartam rajta. | |
| 2. | [tulajdonos]: másnap | 2026-06-12 21:05 | Megint ide menekülök, innen próbálom kizárni a zajt, a fényt, a körülöttem történő mozgást.
Utóbbi tud a legjobban zavarni, érzem, ahogy zsibbadni kezdek tőle.
Ma kiállításmegnyitó volt itt, kedves kis nemszülőfalum könyvtárában. A nagyobbik fiam zenélt rajta, így keveredtem oda. Emberek. Színek. Hangok. Köszönések, szervezés, és a duruzsoló kő a gyomromban.
"Akkor másodikán?" "Nem, az nekem nem jó..." közben figyelem őket. Négyen voltunk a legelső felolvasáson, most hárman olvastak fel a megnyitón, és igen, azért van ebben valami fekete és nyirkos, hogy én ott szembesültem vele: megint nem tartozom sehova.
Írjanak, igen, olvassanak fel, csinálják, legyen élet, hiszen én is ezt akartam.
Talán mégsem kellek ide. Talán csak felesleges erőlködés az egész, hogy adventi felolvasás, hogy verspiknik, hogy pályázat. Minden megy itt nélkülem is, csak már megint nem vagyok képes felmérni, hogy mik voltak a ki nem mondott szabályok, mint amikor nagy naivan azt hittem, hogy a hagyomány nagyobbra nőhet mint az egyéni emlékezet.
S az emlékezet nagyobbra, mint az érzések, beleértve azokat is, amikkel most itt szerencsétlenkedek.
Annyira jó lenne valakik között. | |
| 1. | [tulajdonos]: kicsit privát | 2026-06-11 19:52 | ...régen szerettem naplót írni. Nem voltam túl jó benne: általában napokra, hetekre elfeledkeztem róla, hogy én most éppen naplót írok, a későbbiekben már a napló-könyvecskémet is sokszor hetekre elhagytam a lakáson belül.
A rutin fontos. Én nem tartom, de azért várom, hogy a rutin tartson engem.
Most úgy döntöttem, hogy a napirend egyik fix pontjával - a gyermekeim esti fürdetésével - kapcsolom össze, egy olyan felületen, amit lehetőleg nem hagyok el.
Hogy miért van több bátorságom kitenni egy nyilvános felületre az életemet, mint a verseimet, arra csak tippjeim vannak, de higgyétek el, ez a kevésbé intim. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
