DOKK

	Debreczeny György
	Ágh István most 85 én meg 65
	kamasz voltam és ő akkoriban éppen az újszülöttnek jósolt addigra már a rézerdőt bejárta és a tündért is megkötözte de nem tudta szabad-e énekelni nekem meg tetszettek az egybesöpört almacsutkák meg minden és sejtelmesnek találtam ahogy köpenyes árnyak lobognak fülkék körül és kagylóba küldi szíve ideges dobaját később tíz éven át takarítottam telefonfülkéket de még sok évnek kellett eltelnie mire rájöttem hogy valakik a versben épp telefonálnak talán mert otthon már régen volt telefonunk de ő fülkéből intézte a hívást láttam még tantuszos telefont aztán már 1 majd 2 forintba került a hívás de szemetelni mindig ingyenes volt megmutattam neki a verseimet és egyszer egy sort kijavított szájból véres szakáll de bajuszt és szakállt nem növesztettem még évekig és szerencsémre azután sem vertek pofán egyszer iszogatás közben elárulta nekem hogy mi a költészet ez itt egy doboz gyufa és kész és azt mondta hogy milyen szép lesz majd ha neked is lesz feleséged és te is fogsz gyerekeket csinálni de erre majd tucatnyi esztendő múlva kerül sor két lányom lett és egy fiam az ő konyhájukban ültünk hármasban Hervay Gizellával aki akkor nagyon zaklatott volt és a mai napig bűntudat gyötör mert nem tudom hogy ki is mondtam-e amit gondoltam akkor remélem megtartottam magamnak egyszer megígérte hogy majd bemutat a Napjainkban de napjainkra megszűnt a Napjaink évek múlva egy versem megjelent ott és Tandori mutatott be végül a Magyar Ifjúságban nem sokkal első kötetem az ellentétpárhuzamok megjelenése előtt nála találkoztam Tóth Bálinttal és M-mel is akinek a ciklusa volt de az idős beteg költőhöz már nem mehettünk el Őrmezőre laktam később a Korong utcában egy ideig de akkor már ápoló voltam az öngyilkos osztályon a toxikológián ott esett egyetlen találkozásom és nagy közös cigarettázásom az aulában a kórházi pizsamát és köpenyt viselő Pilinszkyvel nem emlékszem már hogy miről beszélgettünk csak arra hogy nagyon jó hangulatú volt aztán kirúgtak onnan amiért szidtam a Magyar Népköztársaságot és én vittem el egyszer hozzájuk a velem korú Melindát aki nagyon jó verseket írt volt egy ilyen sora hogy kimosták az ölelését belőle eltűnt nem tudom mi lett vele remélem ír még verseket és belőle nem mosták ki és nem akasztották ki száradni a kötélre előfordult hogy borozgatás közben '56-os Kossuth téri élményeit mesélte a comblövést a dühöt és a rémületet és jó hogy később prózában meg is írta amikor első lányunk pár hónapos volt csináltam montázst a verseiből nem tudom zokon vette-e de azt a verset ma is nagyon szeretem évek múlva én is adhattam és dedikálhattam neki verseskötetet és az idén születtek kollázsok a verseiből utoljára a 86-os buszon találkoztam vele (és ő most 85 én meg 65) vele és feleségével Judittal aki mint mindig akkor is árasztotta magából a nyugalmat és sok szép könyvborítót csinált csak pár megállót utaztunk együtt jöttek valahonnan és mentek valahová jövünk valahonnan és megyünk valahová és bár Tandori verebei eltűntek Európából remélem a madár azért visszajár és Struga manó is látható

Publikálva: Várad, 2023.05.