| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
|
Áldozó Krisztián |
Szép álomakt |
|
Tussal rajzolom ki ágyad lábait.
Széles, rozsdaszínű és erezett
A tenyerem, mint egy őszi levél.
Amit nem lát más, azt csak grafittal,
Finoman. A párnád alatti kés körvonalait
Kezedben széttépett önarcképemet.
Íriszed akvarell, zárt szemed freskó.
Mozdíthatatlan, mint alvó tested alatt a lepedő,
tintával kihangsúlyozott.
Lehulló kezed öntudatlan is a nyakánál
fogja a borospoharat. Hajad elfedi
A paplan kiégett ráncait.
Úgy alszol, mint a katedrálisok.
Mellkasod átlátszatlan üveg. Zománccal szürkére festem,
Hogy megbékülj magaddal, ha virágot festek –tudom-
Véresre dörzsölöd.
Az ajkad helyett, csókot festek, lábaid helyett halált.
Hisz csak addig élsz, amíg itt maradsz. Amíg e kép
A sorsod, amíg oldószert inhalálsz, s amíg kormot
Kenhetek őszülő hajadra. Amíg nevetünk, hogy nem találsz
Fiatal, bohó képeid között magadra és rettegve
Kérsz este a műhelyben, hogy bor helyett
Fesselek pasztellel magamra.
Ecsetek százai kenték már vászonra, és ezrek
Szőrei fognak kiszakadni, megcsomósodni de téged
öröknek festelek.
Lélegezz nyugodtan, ha végzek, felébresztelek
|
|
|
Hagyjon üzenetet a költőnek!
Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listához.
Az e-mailküldési lehetőség megszűnt.
|
|
|
| POFAVIZIT | |
Csabai Máté
Ha érdekelnek a szerző versei, kattints a képre!
(Új szerzőért a bal felső sarok dokk.hu logójára klikkelj!)
|
|
| Aktuális nagyítás | |
| DOKK RSS | |
A DOKK fennállásának 10. évfordulója alkalmából megtartott rendezvénysorozat anyaga a
dokkestek.blogspot.com -on.
|
|
|