|
Pintér Ferenc |
| Csőlátók kézikönyve IV. - A bokszfilm |
|
Játékból gondolkodjunk el azon, mi lehetne az élet legjobb metaforája! Persze egy sunyi projektív kérdés ez is, nyilván mindenkinek más jut az eszébe, s a felelettel leginkább önmagunkról árulkodunk. A tömegfilmek által kínált egyik lehetséges megoldás szerint az élet bizony boksz, az ember pedig küzdő ember, s az ökölvívás dramatizált ábrázolása különösen alkalmas arra, hogy felkavaró és megindító képzetek formájában artikulálja ezt a felfogást. Igazi sebek, durva látvány, puritán díszletekkel. Mégis magasztos erőpróba, a legforróbb tisztítótűz, becsület és kérlelhetetlen őszinteség. Kesztyűvel a kezeden nem hazudhatsz. A két legcsalhatatlanabb személyiségteszt - a szeretkezés és a verekedés - közül az utóbbi megbízhatóbb. Egy orgazmust el lehet játszani, de úgy orrba vágni valakit, hogy közben mégsem vágod orrba - képtelenség. A boksz persze többet jelent a puszta verekedésnél. A győzelemre törő akaratot kiegészíti az egyenesség és igazságosság szigorúan vett erénye. A kesztyűs bunyó őrzi a sportszerűség értékét egy olyan világban, ahol immár a betyárbecsületet is elfeledték, és az öreg jasszok szarkalábas szemére pára ül, amikor arról nosztalgiáznak, hogy régen még egy az egybe "játszottak", s a földön fekvő embert szégyen volt bántani. A boksz tehát az egyszerű, de tiszta ember nehéz létharcát idézi, bokszfilm pedig az, amelyben ez a szimbolika központi jelentőséget nyer.
Volt egyszer egy Rocky nevű csóró gyerek, aki lehetőséget kapott, hogy megküzdjön a világbajnokkal. Fagyott fél disznókon zsákolt puszta kézzel, végtelen lépcsőkön futva izzadt, míg agyonsztárolt ellenfele jópofa nyilatkozatokat adott. A mecscsen a bírák mégsem engedték nyerni, de az erkölcsi győztes egyértelműen ő lett, az emberek szeretetét és elismerését kivívta. Irónia nélkül mondhatjuk, hogy szép történet volt, mely megmutatta a kisember küzdelmének nemességét. Akiknek falát egykor Everlast-gatyás Stallone-poszter díszítette, azok később a mindennapokban is erőt meríthettek a nagyszívű szakadt bunyós képzetéből, mely oly szépen megmutatta, hogy a helytállás szent dolog, s a munka verejtékcseppjei szebben csillognak a gyémántnál.
Egyes rosszmájú feltételezések szerint a Rockyt voltaképpen furmányos humánerőforrás-szakemberek találták ki, hogy lelkes és teljesítményorientált munkásokat neveljenek. A filmben ugyan bokszról és nem valamiféle termelési folyamatról van szó, de a különbség nem olyan nagy, mint első pillantásra gondolnánk. A műhely és az edzőterem is legtöbbször pincében vagy csarnokban van, melyet a nehéz munka zaja és szaga tölt meg. Amíg be nem állítanak valami gépet a helyére, a termelésben is kulcselem a pincében izzadó proli, s egy olyan látomás a fejében, mely nemcsak segít az állandó erőfeszítést elfogadtatni vele, de egyenesen büszkévé teszi rá. A szamárnak répát lógatnak az orra elé, vagy ostorral ösztökélik, hogy húzzon, az embernek azonban fejlett tudata van, így elég a húzóerőt önbecsülése alapjául elfogadtatni vele. Az emberekkel szerzett tapasztalatok alapján azonban felmerül a gyanú: a szamarat sem csak praktikus okokból kötik be háttal a kocsinak, hanem azért is, hogy ne lássa mennyire kényelmes a bakon ücsörögni.
A bokszfilmekről szólva nem kerülhetjük meg a Dühöngő bikát, melyet szokás "negatív Rockyként" emlegetni. Ez a film, mely egy valódi bunyós - Jake "Bronxi bika" LaMotta életéről készült, ugyanis korántsem sikertörténet. A nagy harcos itt pohos, kiégett, erkölcsileg lezüllött pojácaként végzi, aki ócska magánszámokkal szórakoztatja a részeg bárközönséget. A "negatív Rocky" címkéje azonban félrevezető. A történet sokkal inkább mutatja a kisember gyámoltalanságát, mintsem harcának kilátástalanságát. A kötelek között mindenkit legázoló öklöző az élet "harcterén" elanyátlanodott gyerekként ténfereg. Képtelen eligazodni, nem bízik senkiben, legkevésbé önmagában. Beszédes jelenet, amikor a kiüthetetlen, tapasztalt bunyós a saját testvérét kérleli, hogy egy törlőrongyot tekerve a kezére újra és újra üsse meg őt teljes erejéből. Mit akarsz ezzel bizonyítani? - kérdezi a megrökönyödött báty, s ebben benne van a fiatal bokszoló egész pszichológiája, a baromi ütőerejű kétségbeesett srácé, aki görcsösen igyekszik saját értékét megmutatni, s akit mély kételyei sosem engednek ebben a törekvésében megnyugodni. A Dühöngő bika hőse is tiszta volt, és szeretetre éhes, mint egy gyerek, s épp úgy aljasul el végül, ahogyan a magukra hagyott gyerekek szoktak (mindenki döntse el maga, hogy a tysonok és maradonák végzetét vagy a Legyek urát tartja-e idekívánkozóbb példának).
Rég láttam igazán jó bokszfilmet, és ezt mélyen fájlalom, mert mindig úgy éreztem, hogy a bokszoló figurája, mint szimbólum, az igazán sikerült alkotások esetében átütő erővel mutat meg valami alapvetően emberit. Mintha a jól megformált bunyós mindennemű emberi dolgok közös nevezője volna. Csupasz hús és verejték, sebezhetőség és a mégis-mégis túlélni akarás. Egy vérből valók vagyunk te és én!
|
|
|
Publikálva: ÉS XLIX./24, 2005.06.19
Kötetben: (https://www.es.hu/cikk/2005-06-19//csolatok-kezikonyve-iv.html )
|
|
