DOKK

ELKÉPZELHETŐ bloggernek 5 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2026-08-22 22:23 Összes olvasás: 58607

436.	[tulajdonos]: johnny B good	2026-08-22 13:25
Hazaérni tűzijátékra Amióta eszemet tudom idegenekkel élek idegenkedem énem néhány összetevőjétől amint kicsúszik dagadó nyak alatt kisebbségi érzés dölyf : ki a magyar gödörből nézek az égre örömből hová tegyek félre Nike cipőben led fejlámpával ha felülhetnék újra bányászlámpa mellé nagyapámhoz a bakra lámpabél görnyedten danolva s nézni az égre az örömből hová tegyek félre Lehet-e bőrig ázásban újra élni hogy anya megfürdet Lecsapolt honvágy magyarságom öröksége azt hogyan kellene ünnepelni európai magyarként hogyan föltenni a kérdést idegenként éljek-e ahol születtem Többször kísérelem utoljára ma mielőtt ezt írom itt maradok terepszinten víg pirotechnika és ifjúság itt maradok mint pőre medrével a Duna itt maradok kivégzett őseim gödre fölött állam jelképek vetülnek az égre ámítsanak csapjanak be százegyedszer is magyarságom öröksége én csak gödörből nézhetek az égre pirotechnika ifjúság itt maradok keresni rabolt kincset az örömöm hová vitték félre

435.	[tulajdonos]: johnny B good	2026-08-12 15:28
kőkutya (dolce far niente) szólt a trombita pergett a dob néhány évtized volt hozzá közöd meg nem is mint a kerti kőkutyának ó mekkora érzés lehetett neki Bükk alján a tizenéves te aki Bob Dylannel énekeli The times they are a-changin' megérte-e magad mába menteni négykerekű velorex átkötő utak amikor belépsz az ötvenbe már te vagy a pápa és merénylője életszerű hogy születéstől tagadtad önmagad és mennyi maradt belőled a változó időkre régi mindenével új ország ha jön amikor belépsz a hatvanba az érintett önmeghatározáshoz még otthont betonoznál se víz se áram praystation VI. játszva szoktattad magad ahhoz mi csálén áll az a sok csetepaté hátha nem lélekig nyomult de ott voltál amikor nem kellett volna ott lenni sokáig nem fájt csak szép lassan szűkült és rengeteg apró alku amíg megtanultad elfogadni a veszteséget aki már itatott gólyát remény az alázathoz annak mi a mesterséges intelligencia nyugodj meg féken tartásának módját menet közben is ki lehet találni The times they are a-changin' nem biztos hogy a misaligned az emberiség kihalásához vezet nyugodj meg kőkutya

434.	[tulajdonos]: johnny B good	2026-07-30 13:09
egyszer egy versben volt egy ember aki hajszálereket tömködött el kiment a versből és kiváltotta az ipart gázcső tömörségűvé bírt tenni minden e világi szivárgó bármit alig győzte ingázott mint az igazság a sarkkörön túl is híre ment de ott visszament a versbe a sötétség hiánya megviseli az embert egy MRI csatornában jutott esszébe milyen jó fekhelye lesz hajléktalanként mert rohan a kor kidobják ezt is egy erdőszélre ahol verseskötetek hűség és rothadó kutyák hív és eltévelyít minden vers ilyen ezért kell a hajszálereket eltömni lényeges ágazásokba irányítani a sodort egyszer egy versben ennek az embernek hol tarthat a DNS-e a mutáció halmozással kritikusok szerint ennyit mindenképpen meg kellett volna jelenítenie allegória és szimbólum nélkül közérthetően ha már egy erdőszéli kötetbe kerül

433.	[tulajdonos]: johnny B good	2026-07-23 13:57
Meg foglak találni Úgy gondoltam, írok olyan verset, ami nem rólad szól. Talán a második ilyen. Amikor a kocsikulcs elveszett annyira lebénultam, hogy te sem érdekeltél. Tudtam egyszer vége lesz és nem leszünk egymásnak örökké fontosak. Amikor a kocsikulcs elveszett nem olvastam verseidet. Nem fogadtam hívásokat. Utólag tudom, hogy kerestél. Mit mondtam volna, elveszett a kocsikulcs - látomásos, titkos szépségű emlékektől falra másztam volna. Próbáljuk meg- menteni a paradicsomi fényt, amit csak mi ketten hoztunk létre, az egymásra írt gyönyör évülhetetlenségét akartad említeni, vagy mit, amikor a kocsikulcs elveszett?

432.	[tulajdonos]: johnny B good	2026-07-19 17:06
Amikor körbeérsz {(itt csak meghalni sikerül) József Attila} Amint a sírgödörből kiszökik a fény kinek erősíted, senki nem áll melletted, kinek, hogy soha nem felejted. Az nem lehet, hogyha lesznek érdekeid, majd felejtésbe menekülsz. Mint mindenki, te is önmagaddal szembe kerülsz. A felhasított éjszakában hallod rózsaszirmok ellenállását, emberektől jól ismert szitkozódás, micsoda erőlködés, aztán szirom-tánc, ámulsz örömözik a végső csodát, ahogy hullanak egyik a másik után. Soha senkit nem temetsz el. A születés robbanása küld, azt mondod valaki ostoba találta ki az időt, és pörgeti jog, irodalom. Nem hiszel az elmúlásban. Bármennyi cukrozással körbefonja ideológia, isten-massza. Mint mindenki, így maradsz önmagad rabja. Amikor elhiszed, hogy mehetsz, szabad vagy, már körbe is érsz. A Bükk lábánál készítik a nagy interjút. Kifejted: az árnyékod haszna... Büszkélkedsz: egy élet kétkedésben, soha nem rothadsz meg élve. S éjszakákban, mint költő a hollót, hallod rózsaszirmok ellenállását, emberektől ismert szitkozódás. Várod ki kivel rivalizál. Keresed rózsák Dugovics Tituszát, de öröm, puha érintés és táncolva hull egyik a másik után. A Bükk lábánál van egy asszony, aki téged újra és újra ideszül. Évezrede. (itt csak meghalni sikerül)

431.	[tulajdonos]: johnny B good	2026-07-11 15:13
Nagy baj, hogy...na hagyjuk Nagy baj, hogy nem tanultam meg, bár fegyelmezetten pótolni igyekeztem amint meredek tetőket bámultam, hagytam siklani tekintetem a messzeség túlzásaiba. Elég verset olvastam ahhoz, hogy észre vehessek üveg testeket, akik holdfényben szikránként tükrözték vissza a Föld mezozoikum álmait. Nagy baj, hogy nem tanultam meg, inkább biblia és lexikon meg könyvtárnyi szépirodalom, azt hittem érthetek valamit, ha végleges rendezettségbe kerítenek a betűk. Szelídül a megőrzött halál. Csak egy nagy bálnafúvás a sors és lelkes istenhívéssel a teremtőnek vonzóbb az ember, mint teszem azt mobil házával csiga vagy ághegyen cankó. Nagy baj, hogy Istentől nem tanultam meg a közönyt. Úgy nézni a világra, mint a kő, szétaprózott magányában. Zárva és szabadon. Nagy baj, hogy fölfogtam nyitást és záródást. Bent és künn, lent és fönn semmi más, mint egy kipécézett pillanat. S nem fogadtam isteni közömbösen, mint egy ajtózsanér, sőt verselésig izgatott a semmiség. Nagy baj, hogy... na hagyjuk

430.	[tulajdonos]: johnny B good	2026-07-06 16:07
Periodikum „nem föltenni a kérdést, hogy felelős-e egy nép azért, ami vele történik?” (Orbán Ottó) Nagyapáékkal együtt lakunk. Legtöbbet a pince-konyhában, ami igazából disznóvágás idején van csúcsra járatva; ismerősök, ismeretlenek háziállatot, vadhúst szednek szét. Vér, hús, együtt a nagyokkal. Bor, ének. A mi családunknak az a legnagyobb erénye, hogy bővíthető, mert befogad, apám szereti azt a szót, hogy integrál. Segédmunkát, ideát. Paraszt, vadász, kőműves, vasutas, cigány, zsidó egy nagy Szilvási család. Ezek a beszélgetések elmennek mellettem, meg nem is. Mi az, hogy magánügy? Ezek a beszélgetések magánügyeimmé válnak?! Paprétjén focizok, vadetetés, járom a téli Bükköt, szagolom a meglőtt állat páráját, keresem Boros Zsuzsit. Egy napon Apám és Gyuszi bátya (farkaslyuki bányász) összeverekednek. Míg Nagyapa él, ez nem fordulhat elő. Rendszerváltozás van. Mindenütt érezzük a politika nyomul. Oszt, tör. Jönnek az újak, pusztuljatok kommünisták; az számít, aki hőbörög. Apám mondja, hogy nem jó ez, harminc évenként hűbelebalázs szétveri ami van, kezdeni elölről, de Antall mellé áll. A Demokrata Fórum meglátjátok kihozza ezt a nyomorított lelkű népet a slamasztikából. Kárpótol, a földünket visszakapjuk és mint az államosítás előtt magunknak dolgozunk, mi Szilvásiak, mi egy hangya-család, ésszel-tüdővel, mi mindig dolgozunk. Gyuszi bátya Orbán Viktorral jön, ő lesz a megmentő. Fiatal, tiszta szenvedély. Ha már be kell zárni bányát, gyárat, ha már ránk tör Nyugat, Orbán tudja hogyan kell integrálni a magyart. Na ezen verik össze egymást. Hogyan kell integrálni a magyart? Másnap, mind a ketten szecskát vágnak a színben. Mama jön-megy. Annyit mond, a két fia nem beszél. Dolgozik. Én megutálom a húst, bort, éneket. Azt a sok illúziót, ami élteti a magyart. Tengerésznek megyek. Tengerész, aki nem eszik húst, nem iszik alkoholt, nem énekel. A horizont csöndjét viszonozom kontinensek között, napokig alig szólok valakihez. Egyszer csak Normandiába megyek haza. Kívülről látom őt: a volt-magyar, "vagy tán egészen az". Akit áld és ver sors keze, talán csak integrálja a csúf és az új illúzió. Liberté, Égalité, Fraternité.

429.	[tulajdonos]: johnny B good	2026-06-27 17:57
Magyarok! Hallgassátok Koppány vezért! Nem, dukátusból és vármegyékből, az új hatalmi harcban hallgassátok Magyarország miniszterelnökének expozéját. Bóduljatok népmasszázzsal egybekötött retorikán! Nem, magyarok figyeljetek egy picit. Tudjátok milyen boldog országban élni? Ahol munka és magánélet egyensúlya valóság. Elvégre nem azért élünk, hogy dolgozhassunk, hanem mert élni jó. Bár most csöppet sem röhejes, sőt nekünk ígérni kell, hogy repülőrajt, kanyarban előzés, Ígéretes jövő, jövőre. Jövőre a boldogság mérés is szórakoztató lesz. És számíthat vezetett vezetőre, egymásra, magas társadalmi bizalom, közösségi kohézió. Jövőre. Kivetjük a középkori dogmát, jövőre nevetünk a gyomorgörcsre és közpénzből intézményes népbutítóra, jövőre fluoreszkáló távol lesz a modernkori rablás. Magyarok! Hallgassátok Koppány urat! Ő már nép-nemzeti keresztény-konzervatív csüngő liberális szivárvány-zsinór-mentés populista. Ő már nem mondja, hogy neki Magyar- ország az első. Ő nem manipulátor, de szigorú és következetes. Törvény előtti egyenlőség! Ő már nem vakít és nem fej levág még oly’ kritikus esetekben sem, hogy ki pedofil és ki homo, tudja, hogy nem minden korrupció lopás és a közjó valamennyiünké, annak jövőbeli értékével együtt. Megelégszik azzal, ami az övé és tudja nektek mi jár. A lakhatási, megélhetési köz-rosszból oroszlánrészt vállal. Mindenkori szegénységi küszöbbel az államfő reprezentációs keretét összeveti önmarcangolásig. Kövessétek! (Anyám tizenhat éve halott, tizenhat éve magyarázom neki, miért hagytam ott az országot, ahol szült.)

428.	[tulajdonos]: johnny B good	2026-06-20 14:24
Nemzeti Konzultáció (quartier commerçant de ville) A krumplihasábok miután megszívták magukat a légkörrel fölmerült bennem hogy valami analízishez magammal viszem de elmerültem a Vieux-Marché krumplikereskedőinek arcában Rouen: szétbombázott normann örökség rejtett gyöngyszeme Jeanne d’Arc csontház misztikum középkori kolombázs nem borzongtat a krumplihasábok voltak érdekesek mennyire egyformák és különbözőek kettőt bekaptam a halat és fél pohár bor - lehetett volna krumpliföldem kérdés kérdés kér.. tányéron hagytam - akár egy halom hasított fa

427.	[tulajdonos]: johnny B good	2026-06-16 16:06
Nemzeti Hitvallás (la banlieue) Miért így? Ennek miért így kellett történnie? Mint csönd a harangtoronyban, örökös kísértet vagyok itt. Krumpli ültetés közben, szilvásváradi ősparasztjaim földjén azt képzeltem, hogy agyam felfogja amit látok, ami körülvesz: méretarányos proton, neutron, elektron felhőben. Akkor, ott elképzelhető volt. Előttem száz kis gödröt ásott anya a földbe és ahogy dobáltam bele a krumplit, az agyam, gödör és ültető. krumpli, képzelet és látás úgy összeállt, hogy ezzel a valamivel el kellett futnom, ki az erdőbe elbújni. Mikor elmúlt, sötét és csönd - visszamentem a krumpliföldre. Nem kerestek. Azóta sokat szöktem. Tanítótól, paptól, hazától otthontalan képzelettel, bolondságból, ellenszegülésből, de az a nukleuszig látás soha többé nem ismétlődött. Pedig képzelődtem eleget. Éjszakai őrségben József Attilát szavaltam a legörbülő óceánnak. Afrika, Dél Amerika, Japán, ahol kikötöttünk, a külvárosba mentem. Ki kertekig, mezőre. Kerestem, hogy frissüljek kézi fölművelőktől, a 60 centis sortávolság ritmusától. Már se anyám, se hazám. De ötven év után újra a krumpliföldön vagyok, ami már nem krumpliföld, nem az enyém. Hátha megértem miért így kellett történnie?

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!