NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 03:51 Összes olvasás: 43950| 380. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-07-05 10:28 | Zöld, iskola, grimasz
Különös, nyarat idéző őszi estéken,
sokszor állok a kába beton-meleg
áramlásban, füllel a Városliget felé,
hallgatni lombok mögötti szeretőket.
Mennyire vagyok ifjú, és mennyire
nem jól hallom a fontosokat, azt
csak később tudom, amikor éjszakai
utakon körbekerít árnyékom a neon
alatt, mintha valaki velem vigyáztatna
a teremtésre. Még később a nyaraimat
idézve őszülésben egykori iskolám felé,
a Rippl-Rónai utca álmos sötétjében
majdnem lopakodva, mint egy dezertőr,
rezzenek minden neszre, hátha az a
rozsdástorkú vörösbegy, hátha visszatér
az ének, hátha az a zöld-lomb-grimasz. | |
| 379. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-06-29 11:54 | Osonó
Lásd, mindent elvitt a szél. Alig maradt múltad.
Egy távoli gyerekből jársz ki a jelen időbe,
hallasz-e még vörösbegy éneket a magyar
zűrzavarban, ahol bíztál a szavakban, majd
hosszan, hitetlenül figyelted miként fonnyadt a jövő.
Engedd meg magadnak a békülést. Tüntető vagy
és ellentüntető. Életed megverselhetetlen. Hagyd
a távolt. Bakogj ide a körülbőrözött húshoz, a
behálózó erekhez. Ez az élet. Sötét, misztikus
árnyékban őseid visszhangja ellepi a távolt.
Anyádnak most is nyitva van a szeme. Bibliája felé
néz. Lecsukja, kinyitja, csukja. Csak a szeme tud
beszélni. Mozdulatlanságához koccan az emlék,
ilyenkor merev arcán moccan a bőr. Olvassak?
Nem érti. Utolsó lapon most is dulakodnak a betűk:
István, mindennél jobban szerettelek.
Ó, mennyire haragudott rám, mikor tengernek
mentem, és úgy verődtem vissza hozzá, mint
korbácsolt víz a hullámtörőn. Csak halála után
hagytam el végleg az országot. Apám István volt. | |
| 378. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-06-24 18:35 | Megszűnt érzékenység
Mintha ragadozó űzne át az éveken. Folytonos
önvád, belső útitárs. Tanultaktól deformálva,
társadalmi maszkosan kapaszkodok a realitásba.
Lázas teóriák, fényűzés édes pusztító illata.
Ó a tombolás ideje, értem: a kilátástalanság ideje.
Vesztőhelyet tervezek a Hősök terére, hozzá vezető
utakon párt-plakátok, közönség, végrehajtó
szükséges rituáléval. Mint az ifjúság ez is elmúlik.
Mint a cinkos alkoholról, erről is leszokok. Ahogy a
szemük világát veszítettek, vagy kutyák jobban figyelek
a hangsúlyra. Mániákusan gazolni kezdek a bolygó
kerített részén. Birtokolok. Ápolok. Térfélnyi focipálya,
itt megszűnik érzékenységem. Tépek, sziszegek
pitypangra, a belső ragadozóval üvöltöm: pásztortáska,
vadrezeda. Amikor majd verseket írok, néhány évtized
múlva gondolom csak, hogy minden gaz realitás. | |
| 377. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-06-21 08:36 | Az élet megrontóihoz (sírom, ha lesz)
Nem lehet észrevenni rajtam,
mi bánt. Kétségbeesett szabályok
áthakniznak pillanat-létemen,
életem miliői lebegnek, a pillanatok,
mint szkafanderek.
Medencecsontomba harap a fagy,
de azt ki lehet röhögni. Távolabb,
ahol tulajdonképpen vagyok:
sokat eljátszott helyzetgyakorlat
a halál.
Nem érdemes kimondani a lehelést:
látomások pillangói. Összeérnek a
miliők. Rózsabolt. Barlang-, tenger-kéve.
Mondhatom használatlanul lettem
hidegre téve. | |
| 376. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-06-14 07:57 |
Nulla fok
Fagyott az éjjel
Fehér merev fűszálak
Hangsúlyos kontúrjai
A kert és én
Érzékeljük a napfényt
De nem ujjézunk hogy süt
Még inkább nem ahogy
A normannok szinte énekelik: brille
Le soleil brille
Majd sütni fog: brille
Indulok a komfortomból semmi dolgom
Fázni támad kedvem
Rövid ideig fázni
A lehelet párájában hogy
Íme van lelkem
És majd a kávézó üvegén át
Nézem az embereket
Írok vagy a szomszéd asztalhoz
Húzódok
El akarom mesélni hogy
Fáztam egy kicsit | |
| 375. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-06-08 16:40 | Húzta
Húzta. Fölöslegesen lett beverve, hiszen
ki kell húznia.
Jó, hát másképp gondolták, amikor beverték.
Húzta. Bár ennyi fölöslegeset csinált volna.
Nagyapja azt mondta a magok jó részét
fölöslegesen vetik a földbe, de azért
vigye utána öntse a köténybe. Akkor még
nem tudták, hogy a learatott, kicsépelt
termény hányad részét kell beszolgáltatniuk.
Úristen mennyi fölösleges munkát végzett
már gyerekkorában. Az öreg tüdőgyulladást
kapott őszi vetés közben, az Apjával
fejezték be, nem maradt parlagon a föld.
Húzta. Egyenesített és új helyre verte a lécet,
huszonnégy sor, új cserepek, új tető.
Apja a tizenhatodik sornál lett rosszul. Onnét
egyedül lécezte újra a régi házat. A tanító
tetőn találta, mikor kijött, egy hete már nem
ment iskolába. Mennyi fölöslegeset tanult,
arra gondolt, mennyi idő ment el biflázással,
magolással, leírta százszor csendben marad.
Senki nem tanította kételkedni. És kételkedve
felülni a buszra pózolókhoz, kimenni elvárások
közé. Látta Apját, Nagyapját zsarolják
valamiért, mit tegyen, ha elbizonytalanodik.
Huszadik század, brrr. huszadik sor. Húzta
a szöget, mintha emberhúsból.
Fölöslegesen zúgott bele Boros Zsuzsiba is.
Bár akkor még nem tudta, hogy érettségi
után máshoz megy feleségül.
Most amikor túl van mindenen - egy kutya
és néhány kitartó barát - nyilvánvaló,
hogy az élet jó részét fölöslegesen élte le.
A remény mostanra vált hibává. | |
| 374. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-06-04 11:30 | árnyaló (xxi. századi madrigál)
ahogy a férfi mellek fölszabadítanám
a női melleket egy föltétellel
szilikon-mellet közszemlére tenni tilos
és akkor köztereken bizonyítási eljárások
én ezt tenném az aszott magyar közért
és akkor az oktogonon utcatánc verőlegényekkel
budapest budapest de csodás halászbástya puskásöcsi
nóbeldíjasok innét banális
később jöhetne az anál is | |
| 373. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-05-31 10:06 | A tiprás barbáraihoz 2025-ben
Feneketlen kút, elszivárog az ösztönző pénzözön, soha ilyen kevés
újszülött. A társadalom, a családok és az egyének állapota katasztrofális.
István, amikor még hivatalosan magyar volt, vagyis amíg el nem
üldözték a tiprás barbárai, azaz eszmélése óta visszafogottan, de
tendencia volt abban ahogy lassan felfogta, hogy milyen hasztalan
az ő nevelése. Hiteltelen, hazug az iskola, ambícióölő a munkahely.
Javak és eszközök. Adó és intézmény. Elszivárog a pénzözön. Állam.
És mennyire hasztalan Nagyapja, Apja küzdelme az élésért, milyen
halálra ítélt törekvés minden cél elérése dogma és pátosz árnyékában.
Milyen hiábavaló az elszánás pusztító nagymagyarok között.
Agresszív kisebbségi érzésüktől el, kijózaníthatatlan nagyképűektől
el. El. Amióta Anyja is áttetsző lett, azóta végképp nem hisz a magyar
újulásban, a magyar politika, a nagymagyar tudat képtelen
szövetségben tartósan egybekelni szomszéddal, Európával. Képtelen
megtartani tehetséges fiataljait. Áru van és ár, Jövő nincs.
A társadalom, a családok és az egyének állapota katasztrofális. | |
| 372. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-05-29 08:08 | A tiprás barbárai IV.
Egy reggel úgy fogsz ébredni
Mint rendesen
Bekapcsol a programozott rádió
Mondja a híreket az új kormány
Új tervekkel átfogó kimunkált
Egy reggel arra fogsz ébredni
Mint rendesen
Hogy elromlik az idő utolsó napos reggel
Baj van az örökzölddel és ültetvénnyel
Mondják ellenőrzött forrásból
Új vírus terjed és már Európában is
Mondják magabiztos szünetekkel
Hogy a szomszédos országok
Pusztítják az életet javakat
A vétlen sofőr meghalt a mentő nem ért
És te arra ébredsz hogy nem érdekel
Sok hülye tehetnek egy szívességet
Körülötted minden rendben a kutya
A wifi az inverter turbó zuhanyfej
Készpénzed van fagyasztott hús fagylalt
És van egy teljes karton söröd | |
| 371. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-05-21 14:12 | térkövekből
semmi esetre sem
kell úgy odaállni a
nulla kilométerkőhöz
a most következő télen
amennyiben hazamégy
hogy az póznak tűnjön
új nekiindulásnak az origónál
jaj nehogy origónak tűnjön
a most következő télen
amennyiben az elhagyott ifjúsághoz
visszamégy - egyáltalán ne állj oda
a titokzatos kiinduló pontra pózolni
Hortenziával-fotózáshoz
maradj kuvik gubbadásban
a száraz csípős szélben hajolva
mint paprikából kivágott erek
erős képzelésben makacsságban
erős fakulatlan színeiddel
pántlika és hámiga
amennyiben hazamégy
kétségbeesés gyakorlatról
halovány magyar akiben megvannak
az erős színek csak megázott idegenben
kinek létezése immáron
egy halom szemszikra salak
állj szemközt a Lánchíddal
alagútból sárkányok lángot lövellenek
nézd fönt a sikló gépágyú ütegét
vigyázz az álmaid élesített fegyverek
s térkövekből rakott az ég | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
