Valahol olvastam itt, hogy amelyik vers sokáig áll a bírálandokkban, ott nem jutottak dűlőre... Ezért én elhatároztam, hogy nem kérek meót a Nagyvárosi bujdosóra sem a Szerelmdben címűre.
A Szerelmedben versem 2 hónapja áll, a másik : Feltöltés ideje: 2019-09-09 16:32:00 Ez már a Guiness rekordok könyvébe is benne lehetne. Nem is akartam addig feltenni semmit míg ezek kukában nem végzik ... Evidens. Tehát én magam nem kérek meót rá. Minek már? :)))
Szeptember óta áll ... Nem mintha nem férne el, de mehet a mulandokkba. Arczulatuk modern korunk verseire nyelvet ölt.
Ülj le mellém Valamit mondok Szomjas vagy látom Egy üveg bort kibontok Figyelj Lehet, hogy nem vagy gyenge De ha a szívedbe szalad a penge Attól nem érzed magad jobban Ha a kocsidban bomba robban Tudom én, erős vagy persze De ha a fejedben ott van a fejsze Majd a fegyver csövébe nézel Ott már semmire nem mégy pénzzel és Hiába vagy gazdag Ha az égiek leszavaznak A kocka, ha el van vetve Te meg a föld alá temetve Ott már hiába van ügyvéd Aki a törvényektől megvéd Itt senki se golyóálló és És Ha szakad a védőháló A halálugrás végén a túlvilági TV-n majd Majd rólad szólnak a hírek Veled van tele a sajtó Aki a pokolra kíván jutni annak Balra a második ajtó De ha a Szent-Péter szigetekre már Be van fizetve az útja Önnek a Mennyország Tourist A legjobb szolgáltatást nyújtja És Lehet hogy nem vagy gyáva és A végén Te maradsz állva De mire jó úgy ez az élet Hogyha futnod kell, amíg éled És hiába vagy bátor Mint egy római gladiátor Aki keményebb mint a szikla Mégis lehet hogy elég egy szikra A gyújtózsinór végén és A túlvilági TV-n majd Majd rólad szólnak a hírek Veled van tele a sajtó Aki a pokolra kíván jutni annak Balra a második ajtó De ha a Szent-Péter szigetekre már Be van fizetve az útja Önnek a Mennyország Tourist A legjobb szolgáltatást nyújtja Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak melyik ajtón menjek be? Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak melyik ajtón menjek be? Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak Én melyik ajtón menjek be? Mi atyánk ki vagy a mennyekbe mond csak! Az emberek meg néznek Hogy az Isten a pénz lett Sorban nyílnak a bankok és Az jelenti a rangot Hogy mennyire állat az autód Mekkora mellű a nőd és hogy Meddig bírod feltekerni A kocsiban a hangerőt A kocsiban a hangerőt! É-é-é Majd rólad szólnak a hírek Veled van tele a sajtó Aki a pokolra kíván jutni annak Balra a második ajtó De ha a Szent-Péter szigetekre már Be van fizetve az útja Önnek a Mennyország Tourist A legjobb szolgáltatást nyújtja Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak melyik ajtón menjek be? Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak melyik ajtón menjek be? Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak melyik ajtón menjek be? Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak melyik ajtón menjek be? Melyik ajtón menjek be? Én melyik ajtón menjek be? Melyik ajtón menjek be?
Sok éve történt, hogy Hrabalnak kiégett a lakása. Éppen leírta azt a mondatot, hogy Minden cselekedetem visszahull a fejemre, így aztán nap mint nap tanúja és oka vagyok drámáimnak.” (Egy osztályismétlő emlékezései) ha nem tudnátok, amikor elment otthonról, hogy Pavellal lejátsszon egy sakkpartit. Pavel a postás volt, és ahány ház annyi pletyka. Ezt leginkább Bohumil értette meg, mindennap kikérdezte a postást, hogy mi újság van, Pavelnak sem kellett több, mesélt Áprilkáról, de akkor már Bohumil fejében félig kész volt a regény. Nagy jókedvében fütyörészve ment haza, á, gondolta az egyetlen mondatos könyv készen van. És mennyit vacakolt rajta! Most az írógépében van, és várja a címét. Persze Anna megint megállította, hogy milyen büdös ez a nő, gondolta Hrabal, csupa pacsuli, és közben Annuska mesélt. Nem tudta, hogy hol veszítette el a fonalat író barátunk, mert észrevette, hogy Annuska nemcsak büdös, hanem bajuszkája is van. Ebbe nagyon belefeledkezett, és nem hallotta, mit mondd a középkorú nő, aki már menopauzás volt. Vaktában elindult hazafelé, de Annuska rácsörgetett, hogy hé Bohumil, maga nem is figyelt rám, pedig ez zaftos pletyka volt a sörgyárról, eh, legfeljebb kihagyja ez a vén töketlen az ő jó kis meséjét. Az apja más volt, hihetetlen, hogy nem kérdezett, morfondírozott a nő: Valami történt vele! De történt ám barátunkkal. Kiégett a lakása! Sírva ment egyik szobából a másikba. Egy valami maradt meg épen, lágyan, foghíjas betűkkel: az írógépe! De hogy nézel ki aranyom! Mint egy vén kurva, amin átalment a gőzhenger! És megsimogatta a gépet, akkor adta azt a nevet neki, hogy „soft machine”. És már nevetett a helyzet komikumán. Harsányan szívből nevetett, édesjóistenem az élet mégiscsak bolondulásig gyönyörű, hát már te is azt akarod, hogy írjam meg a regényem? És nem látott mást, csak az írógépét. Sírt, de most örömében. Peternél ellakhatok, úgyis csak egy macskája van, a lakást meg nekiadom Pavelnek, rendbeteszi Rózával, jó lesz a fiúknak. Csak az egyik szoba égett ki, a szelemen gerendákat újra rakják, hinnye, milyen fájintossá teszik! Azzal fogta a „soft machináját”, és Péterhez költözött. Nem érdekelte, hogy kiégett a lakása, lázasan mesélte vénlegény barátjának, hogy Isten mit akar! :) Te szerencsétlen, maradt alsógatyád? Nem! A pénzed oda! Csak egy ócskavas maradt, ami olyan, mint a prosti Léna a faluban, épp ilyen lett a sok kan után. Már a kannás borra fanyalodik! Hát ilyen a te géped. De hogy tudd, kivel van dolgod, én veszek neked mindent, most te leszel a gyerekem vén marha. Ha akarod, még nőt is szerzek neked, és harsányan felröhögött. Be is szerzett mindent Bohumilnak, de Hrabal alig vett észre ebből valamit, mert írt. Enni akkor evett, ha megéhezett, és a masina szuperált! Ronda volt, meggárgyult, de a Szigorúan ellenőrzött vonatok ezen a gépen lett készen. Egy nap meghallotta egy szobrász, hogy van egy ilyen masina, elment Bohumilhoz, és fotózta az írógépet. Annuska meg stírölte a szobrászt, de hát a Krasznaja Moszkva elnyomott minden jó csöcsöt, fart, gyönyörű lábat. Aztán kiadták a könyvét Hrabalnak, és a városka a csodájára járt a masinájának. Ej ez a Bohumil, hogy tudott olyan gépen írni olyan jó sorokat? A szobrász, a félnótás hatalmas vagyont hagyott Hrabalnak a gépért! Vidd el, mondta neki, te is beleszerettél, akárcsak én, de jó szobor legyen ám belőle! Ja, és kérek helyette galambokat, és elnevette magát. A morzsát én állom, és nevetett, nevetett ezeken a félütődött embereken, akikből élt. A soft machinát visszakapta Bohumil és belekez-dett a Sörgyári történetekbe.
„Soft Machine”
Kit elkap a jóreménység szele, vagy épp kegyvesztetté válik, egész történetet eszel ki tárgyakról; nekem csupán szobor, mely múlik, gyűlik rajta a por, s ha írnék vele, alkalmatlan, lágy gépezet csupán, műtárgy, jelentéssel bír, ha úgy akarom, s ha nem, elnézhetem, ahogy csöndben a többi között megül a polcon, halkan a fülembe súg: ő nem írógép, csak szobor, vele nem, de róla írhatok ezt azt, lágy szavakkal felemlegetve a hétköznapok történéseit, mikor ünnepi tekintettel egyetlen pillantást vetek rá, s nem várok tőle semmit, de miért, miért sugallja értetlen szavak és zörejek életre hívását...? Minden nap egyetlen pillantás, egyetlen lágy tekintet a puha gépezetre. Mintha teázni készülnék.
egyáltalán nem az lesz amit én akarok, egyszerűen annyira abszurd, hogy ameddig írtam végigröhögtem. önállósítja magát, mert a saját prózáimon még nem röhögtem, de ezt? Ezt élvezem. Egy baj van, hogy abba kell hagyni... Megy az abszurd mint az ágybaszarás. no de ha én kiröhögöm magam a többiek ???? úgy jöttem rá, hogy egyre több marhaság jutott eszembe és normálisan akartam írni, és mit a gát győzött a nevetés.
