annyira nem tudok semmit a dokkról mintha tökúj lennék. kíváncsi vagyok milyen ez a lerakat ahol nem várok visszajelzést. 2020. április
egy nap annyi minden történik velem, ( nem látok) ezek szerint délelőtt voltam benn, de annyi élmény annyi minden más történik velem, meg amiket magamra akasztok hogy totálisan elfelejtem, hogy én ide be is jövök ... a jó szöveg helyett rosszat teszek a naplóba, mert nincs visszajelzés. nem érdeklek senkit olyan mintha nem lennék, viszont milyen érdekes az agy. kijelentkezem, és abban a pillanatban gőzöm sincs , hogy én itt voltam. 12 év totális védekezés a meghülyülés ellen, úgy, hogy szövegeket verseket kívülről tudok de védekezik az agy. ezzel. kerek 2 percig emlékszem a dokkra .
És nálam ez normális ... emberekről karakterekről beszélek, itt senkiről nem tudok semmit festek fotózom olvasok sportolok, beszélgetek ......
Egy időben hoztam ide jó kis szövegeket, amiket nem én tettem fel, legnagyobb meglepetésemre itt el sem olvasták, az ujjamban volt Lisztről egy ritkaság, de beintettem, hogy Örkény sem Bukowski sem? Hát meddig tart elolvasni? Mindig csodálkoztam azokon az embereken, akik mások marhaságát elolvasták, és akkor azt mondtam magamban, oké én olvasok de több dolgot nem hozok ide... Sem klassz és különleges verseket másoktól... visszahúztam az ujjam, de fájt...
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
