NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-10-02 20:41 Összes olvasás: 60913| 580. | [tulajdonos]: Psszt! | 2025-10-01 21:22 | A házak beszélgetnek.
Ahogy rájuk süt a nap, és melegszenek a könnyű (szerintem könnyű) szerkezetek, elindul a fészkelődés, a párbeszéd közöttük.
Azt mondja az egyik.
- Engem már árulnak. Hamarosan el fognak adni.
- Engem is. - felel rá a másik. Csütörtökön jönnek és megnéznek. Úgy látszik sikeres a portfólióm.
- De hisz hírdetést se látok kirakva előtted.
- Nem baj! Úgy se olvasná senki. Kevesen járnak erre. A postást, a csomagszállítókat, meg egy-két külsö segítő személyt leszámítva. De ők nem számítanak. Ők nem potenciális vevők!
- Rajtad van hitel?
- Persze. Itt mindannyiunkon van. De 5 év után háromszorosára emelkedik a részlet.
Nincs aki fizetni tudná. Így a bankra szállnék ha nem tudnának eladni.
- Még jó, hogy van kereslet. Egy év múlva mindenki csak eladni akar. A mi gazdáink előre gondolkodnak. Előre menekülnek.
- Na jó, a tiednek könnyű. Van hova menniük.
Csak még lakhatóvá kell tenniük a másik, használt ingatlanjukat. Azon még négy évig fut a kedvezményes hitel. Így szereztek három év laufot maguknak.
3 évig még biztosan lesz hol lakniuk. Lesz saját otthonuk, még ha hitel is van rajta.
- Miért? A te lakóidnak nincs hova menniük?
- Nem tudom. Semmit nem kötnek az orromra. Azt hiszem nem kedvelnek engem. Még a két bejárati-ajtóm melletti díszfát is hagyták kiszáradni a kaspóban. A földbe ültetett csemete díszfájukat is a te vendég-lakód locsolta meg néha, mikor már hullatni kezdte a leveleit. Gondolom, mert sajnálta volna ha kipusztul. De sikerült megmentenie.
- Itt nem szokás a szomszéd fáját gondozni a közös területen sem. Sőt, ciki. De most már legalább értjük a feltűnő elhanyagolás okát. Mégis, ezzel együtt, az én gazdáim kezdetektől elpályáztak innen. Ezért nem barátkoztak a te gazdáiddal sem.
Pedig egykorú kisgyerekük van a tieiddel, s mindegyik kislány.
- Hogy te mi mindent tudsz a lakókról! Elámító. Most viszont szundítok egyet. Látod?Elbujt a nap. Viszlát!
- Viszlát!
| |
| 578. | [tulajdonos]: Beszéketések az álomfejtővel | 2025-09-26 13:13 | Első álom
Azt álmodtam, hogy megérkeztem valahova, azokkal, azok közé, akik aztán látva a magatartásomat, amire nem emlékszem milyen volt, de korábban elfogadták, talán szerettek is, most viszont elutasítottak, mert szerintük gyanúsan, felháborítóan, másképpen viselkedtem, mint ahogy várták. Azt hiszem az önzésemet ismerték fel kapásból, és aztán ott is hagytak. Én csak főttem a levemben mindezt látva, érezve, mivel előtte, szavakkal is kifejezték, az orrom alá dörgölték, és a fiam nem régen, nyolcadik hónapja (valóban) meghalt, élettársát, párját, akivel nagyon szerettük egymást, magukkal vitték, (elhívták). Minden másképp történt mint amit vártam. Mikor visszajöttek, úgy találtak ahogy hagytak. Képtelen voltam bármin is változtatni. Így a helyzetem semmit sem javult, de mintha valamiféle kommunikáció elindult volna köztünk. Az egyik, domináns személynek, aki egy számomra ismeretlen férfi volt, a fogait, az ínyét simogattam vízszintes irányban két ujjbeggyel, mint ahogy a sajátomat szoktam fogkefével.
Sajnos az álom részletei azonnal szertefoszlottak, felébredtem, és nem tudom felidézni őket.
Az álomfejtő válasza nem publikus.
Mint, ahogy a fény sem. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 576. | ÖNE: bizony | 2025-09-24 14:53 | Kedves Ildi!
Válasz az 575-re.
Így van. | |
| 575. | [tulajdonos]: valahogy Így | 2025-09-24 14:31 | Mindent és mindenkit úgy kell elfogadnunk, ahogy van.
Saját érdekünkben.
Mert ha elfogadjuk, békét,
ha nem, kényelmetlenséget okoz.
Így is, úgy is, az van, ami van.
De legtöbbször azt sem tudjuk, hogy hem tudjuk; MI VAN? | |
| 574. | [tulajdonos]: a változtatás jogán | 2025-09-21 22:28 | Először is.
Jav.: feladatokt helyett, feladatokat
*
Sokáig azt hitte álmodik, de többet nem ébredt fel.
Két fájdalomcsillapítóval aludt el éjjel, a reggeli kettő szem után.
(Szci* létére. Nyilván, hogy nem az, mert akkor nem tenne ilyet, hanem elmentem volna a fogorvoshoz, mikor először észrevette a bajt).
Azt nem mondhatná, hogy az este, mert éjjeli 2 óra lehetett.
Az előbb megitta az új kotyogóban főzött teljes főzet kávét. De mintha egy kortyot sem ivott volna.
2019. 11. 04. 10:15 van, s a lánya még mindig mélyen alszik a másik szobában, a kis Lucivel.
Matt vette neki a hagyományos főzőt (és a férjének, aki majd, csak karácsonyra jön, de nem vihetik haza magukkal), mert szívesebben isszák a benne főttet, mint a neszkévét.)
Még egy puszit is adott érte örömében.
(Elhozta ugyan az otthonit, kávét is hozzá, de eddig még átvészelte a napokat, pontosan hatot, nélküle.)
Ő főzte rajta az első adagot.
Elkezdte ugyan, de Matt megállította.
Először is, leforrázta a szép csillogó nikkel szerszámot.
Profi.
Azután, nem engedte, hogy feltöltse a tartáját, azaz megtöltse színültig kávéval.
Próbálta érvényesíteni a szándékát, kézzel lábban, de az, nem engedte.
Mígnem, be kellett adnia a derekát.
Még így is egész jó kávé főtt le benne.
Ketten itták meg.
Good! Good! – mondták felváltva párszor. This is good! Strong Coffee! - bólogattak hozzá.
Meg volt a közös élmény.
A vacsoránál inkább hallgattak.
A vacsora, amit Matt főzött, isteni volt. Öt, vagy még több csillagos. Csak a gyertya hiányzott hozzá.
Az is volt persze, de ma este Matt nem nyújtotta meg, mint nov. 1-én.
Sziszit várták, de nem tudott lejönni a szoptatás és a fejés miatt, mert a kicsi nem engedte.
| |
| 573. | [tulajdonos]: Nem jó ötlet! | 2025-09-21 22:22 | | Egyelőre hagyjuk a házi feladatokt! Nem tudom mi ütött belém? | |
| 571. | [tulajdonos]: szabadagazda | 2025-09-20 12:43 |
Vizsonyy Söndör* – Szabad(a)Gazda
Partly Sunny - részben napos
Elvesztettem zsebkendőmet.
Ja, nem.
A felnőtt-lányom, asszony-lányom,
mama-lábnyom, teddy-bearjét.
Oda a kis piros Moncsicsi
a kockás picnic pléd
a kis, fél, barna choes
s a szép kis színes jacket.
Bár mind Babyé volt.
Minden boda; oda,
ahogy Baby nevezi
a tárgyakat.
A költő, aki
kényszert érez, hogy magáról,
titkairól írjon, eset a posztón;
hiába, osztom e véleményt,
nem bírom magamban tartani.
Tanulom a lányomtól.
Az újszülött terméke a poo és a wee.
Két hetes koráig előirányzott a napi kettő
a pooból.
Nem lehetünk nyugodtak
addig,
míg nincs
meg.
Female infant of
(—) (—)
(—)7278
43221221(–) 2937
Igen, ebben a testben, ebben a formában,
ebben a hazában, amiben most van,
vagyunk,
senki nem lesz újból.
Igen, most már elmondhatja, elmondhatjuk.
Nem kell lekopognia, lekopognunk,
a faasztallap alján, alulról, bal kézzel,
középső ujjal: Megfellebbezhetetlenül a világra jött, jüttünk.
Wee és poo.
Mint, két jóbarát,
kéz a kézben jár.
Pecsét a posztón.
Pecsét a pelenkán.
Pecsét az ágytakarón.
Pecsét a pizsamán.
Pecsét a huzaton.
Pecsét az alsógatyán,
Pecsét a bugyogón.
Tovább menve
A baby terméke a poo,
a költő terméke a poem.
A költőtől verset várunk.
A csecsemőtől napi egy poot.
Mi is a másik, ami kell még?
Hogy is mondják?
Segíts!
urine squirting
Tudood, na mondd már!
Ezaz! Pisi, vizelet.
Pispis.
Ebből jöhet több is.
*Vizony Söndör – SzabadGazda – szg-
Egy Angliában élő, ujdonsült
nagypapa. Papi.
Aki, 1956.1.3.-án, Magyarországon,
Vörösberényben látta meg a napvilágot, egy
gazdag, virágzó tanyán, egy betakarítás*kor
véletlenül elgurult sütőtök metaforán, a kemence
melletti dikón.
Méhész volt eredetileg, kora gyermekkora óta, aztán felnőve eladta apjától örökölt lovait, mert ló és méhek nem szeretik egymást, de élete javánál belátta, elszaporodtak az emberek, a méhek meg kihalóban, s a klímakatasztrófa bekövetkeztével, a legújabb kori népvándorlás miatt, csak néhány elszigetelt szigeten biztosított az életben maradás hosszútávon. Ezért, új hazát foglaltatott magának. És mivel a magyar nyugdíjból a szigeten megélni lehetetlen, beállt a lányáékhoz bébicsősznek.
Szeretett olvasni világéletében. Írogatott is. Megjelentek versei, prózái itt, ott, amott, még otthon. Szabadabb idejében szívesen faragott fából, szebbnél szebb kerti díszeket, szobrokat, és ha az unokáját besorozza az iskolarendszer, azt folytatja majd, biztosítva a nyugdíjkiegészítést.
Mivel az angolt nehezen tanulja, a magyart meg könnyen felejti, de nem szeretné mégsem teljesen elfelejteni, az ideiglenes letelepedésije lejjárta, és a végleges előtt, újra elkezdett verset is faragni magyar nyelven.
Íme!
Elvesztettem zsebkendőmet –
Következő: neked is szívem
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
