NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 07:48 Összes olvasás: 60197| 570. | [tulajdonos]: Idézek | 2025-09-17 14:54 | Az emberek nem gonoszak, kedvesem. Idióták, ami egészen más tészta. A gonoszság bizonyos erkölcsi mélységet, akaraterőt és intelligenciát feltételez. Az idióta ezzel szemben nem áll meg gondolkodni; ösztöneinek engedelmeskedik, mint egy istállóban lévő állat, meggyőződve arról, hogy a jó nevében cselekszik, és hogy mindig igaza van.
~Carlos Ruiz Zafon | |
| 569. | [tulajdonos]: Frí & Iz dala | 2025-09-12 20:49 | Úgy történhetett
Írta, FrÍzi
Úgy történhetett, hogy a kis csibész,
kijátszotta gyanakvó elmémet.
Masszív téves eszméim alakultak ki róla.
A 'háló besegített.
Így lett belőlem szerelemhajós,
belőle Bolygó Hollandi.
De végül lelepleződtünk,
egymás, magunk és a
körzeti megbízott előtt.
Hajóink utolsó pillanatban,
siklottak el csak egymás mellett.
Még hallottam a kiáltását.
Hagyd el a süllyedőt!
Pedig ő a hálót húzta vonta
a bűnösök között
aztán csak ő is belegabalyodott
az asszonyba belehabarodott
de cselekedni azér nem volt mersze,
pedig annyiszor készen állt - no persze.
PC, 2016. November 6. | |
| 568. | [tulajdonos]: Bolondság | 2025-09-08 18:24 | Ma láttam egy 766 ml-es hosszú átlátszó üveget, vagy talán flakont, egy polcon a tárolóba. Rá volt írva, onnan tudom. Vajon kinek lehet az aberrált ötlete egy ilyen üveg? Ki lehetett ennyire fool-os? Ki volt a megrendelő? Ki gyárttatta le? Ki készíttetett hozzá gyártósorokat, rekeszeket. Ki adta el?
Ki vette meg? Ki az, aki mindezt kérdi, és mír* kérdi? Na mindegy.
*tájszó, a miért bíkísi kiejtése
| |
| 567. | [tulajdonos]: Belső írás címmel a Felhőből | 2025-09-08 15:14 | „Tudni, kinek írjunk, a tudást jelenti, hogyan írjunk.” Virginia Woolf
Ehhez kell az emberismeret, önmagunk ismerete, elsősorban.
Ismerd meg önmagad, s megismered az Embert!” mondanám.
Nagy eső után:
„Kint vagyok a kertben. Idecsapok, odacsapok!” Apacic | |
| 566. | [tulajdonos]: Bátorítás és köszönet | Krisztina: szia, pár szó | 2025-09-07 14:03 | Köszönöm. Jól esett, hogy írtál. Hálás vagyok.
Előtte viszont kicsit elbizonytalanodott voltam.
Bármikor írhatsz nyugodt sorokat, ha rá tudsz hangolódni. Lazulj!
Próbáld ki! Magadnak írj!
Elvégre a Te naplód! :-)
Egyébként olvaslak én is. :-) Érdeklődő vagyok irántad. :-) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 565. | Krisztina: szia, pár szó | 2025-09-07 11:52 | | Pár bejegyzésedet elolvastam Ildikó.. Ez most nagyon te vagy.. Gratulálok. Én annyi hülyeséget írtam, hogy bejött egy Holland ismerősöm Himnusza,amiben érdekes módon a Magyar Himnusz NINCS BENNE! Az valahogy nem véletlen, állítólag kifelejtették. A 3 6 9-ről nem akartam, de Tesla jutott eszembe. Ezeket a kis dolgokat amiket írsz, ezek jók, nyugodtabbak.. Irigyellek ezért.. nekem ez lesz az utolsó naplóm.egy héten egyszer. | |
| 564. | [tulajdonos]: Sodródás - (Mai) | 2025-09-06 21:29 | Fokozatosan valami más tevékenységbe bonyolódik, és felhagy az eredetivel.
...határozott irány nélkül lassan együtt mozog a levegővel ... (Tanulói Kalap)
*
"A félelem.
Bár nem tartott tovább múló pillanatnál, mégis megrázó volt számára ez a régi-új érzés, amely úgy száguld át a testen, hogy egy pillanatra elernyednek az izmok, puhává válnak a csontok és áthatolhatatlan köd borul az elmére.” (Téti István)
*
Elsodródtam. Találtam valami érdekeset. Egy mappában. Kijegyzeteltem volna. Eltartana egy jó darabig. Nagyon érdekelt ami bele volt írva, de elkérte egy tanulótárs.
Lassan a türelmem végére értem.
De nem fejezhettem ki, mert etikátlanságnak minősülne. Nagy vidáman beültem a továbbító lapommal Marcsi elé a székbe.
Mire a történetem végére értem, már csak szorongtam.
| |
| 563. | [tulajdonos]: Megy ki belőlem a varázs | 2025-09-04 08:12 | Lehet, sőt biztos, hogy Téged ez nem érdekel.
De Te tudod, hogy mi történik?
Mert én nem.
Nagyon szerettelek, arra még emlékszem.
Meg is mondtam!
Ne kötelezd el magad ennyire! - próbáltál lehűteni.
De a világ összes dézsából öntött jeges vize sem lett volna elég.
Nem akarsz többet - mondtad-, mert nem lehet több!
Tudtam.
Megértettem.
Mégsem hagytalak el teljesen.
Miért?
Kérdezem.
*
Már régen nem éreztem, mikor is legutóbb, fellobbant bennem újra a szerelem érzése, meglepő
módon, akkor, amikor nem válaszoltál egy jelentéktelen üzenetemre.
Látszólag ok nélkül.
A lehetősége annak, hogy esetleg nem vagyok közömbös a számodra, hisz különben miért ne
válaszoltál volna, felkavarta bennem a parazsat, aminek váratlansága meglepett, és tiszta izzása
átmelegített egy kevés ideig.
De ez, nem elég!
Semmihez.
Tápot nem kapott általa szerelmem, csak egy kis levegőt.
Hogy jelezze létét, és siettesse kihunytát.
Talán megszokásból, újra írtam neked.
Vagy, hogy megnézzem, mi történik?
És mert nehéz lemondani a boldogságról.
Mert kétségtelenül boldog voltam, míg tudtalak szeretni.
De úgy tűnik ez mostanra már, mint neked, nekem is csak fölösleg.
2016.12.21. | |
| 562. | [tulajdonos]: Ihlet- tett | 2025-09-03 15:25 | Hiányoltam mostanában az álmaimat, amik kontúrosak, amiket ébredés után le tudok jegyezni.
S mit ad Isten, meg is érkeztek.
Egy előadáson voltunk páran. Vagy inkább beszélgetésen, egy nagyteremben. Ültünk szemben a vendégemmel, Lux Elvirával. Valami segítő beszélgetés lehetett. A végén jutott eszembe, hogy be sem mutattam. Szégyenteljes mulasztásnak tűnt. Aztán találtam egy jó okot, egy kifogast, egy mentséget hogy miért?
Azért, mert a feladat megváltoztatott volna engem, legalábbis egy időre. Általa más lettem volna, mint aki vagyok, mert vele szerepet vállalok, s félő, nem tudok kilépni belőle. S hogy meg legyen az igazságom, mikor körülnézek, látom ám, hogy észre sem vettem, a második nap végén, megtelt a terem. Majdnem teljesen. Pedig jó nagy volt ám az a terem. Fellélegeztem. Őt nem kell b bemutatni. Híre megy, és tódulnak rá az emberek. A következő pillanatban már mellette ülök. Világoszöld ruha van rajta.
Olyan, mint amilyen Luci-kén szokott.
Hátrafordul. Most a vállát és a haját hátulról látom. Erősen megfigyelem. Milyen dús erős szálú haja van. Mint Erzsike ING-s kolléganőmnek. Aki már szintén meghalt. Nézem, hogy nem paróka-e?
De nem látom annak. A bőre is milyen fiatal. S nem haragszik, amiért nem mutattam be.
Eddig az álom, legalábbis, ami megmarad belőle. Nincs abban szépség, nincs abban líraiság, ahogy leírtam.
Prózai.
Egy új tudás magamról. Arról, hogy vannak dolgok, amik (olyanok, mint a) traumák. Megváltoztatnak. S ez a mostani olvasmányélményemhez kapcsolódik; a Szexbombához. Ennyi a köze az irodalomhoz. A dokkhoz, amit Filip Tamás József Attila díjas költő felügyel, annyi köze van, hogy nála olvastam szárnyakról, amiket meg kell mosni.
Ő a szakmai szűrő, amin át kell menni mindenkinek. Költőnek, szerkesztőnek. Aki fennakad, az túl nagy szemű. Ilyen vagy olyan értelemben.
Febe-vel is álmodtam. Karnyújtásnyira volt tőlem. Beszélt. S én nem emlékszem mit, és én, nem mondtam semmit. Legalábbis nem emlékszem, hogy mondtam volna neki valamit. De ennyi is szíven üt.
S igen. Már régen mostam meg a szárnyaimat. Repülés után. Amit álmaimban teszek. Hogy leszűrjem, összegyűjtsem a sok kis aranyszilánkot róla.
50 percig tartott, míg leírtam ezt az álmot. S most késésben vagyok. Mert feladatom van.
Természetes szűrő. Ezt a kifejezést találtam rá.
Hogy mire?
Az legyen az én titkom.
2024.01.31.
| |
| 561. | [tulajdonos]: Svájci vonat | 2025-08-31 13:29 | 6-kor keltem. Már készült a kávé.
Elsőnek elpakoltam a csurgatóról.
Kicsit később elmosogattam a frissen használt edényeket.
Kevés volt, mert nem főztem.
Kiöblítettem a mosogatótálakat.
Behoztam a tojásokat. Hármat.
Elláttam a beteglábú kakast.
Főztem 6 tojást a szendvicsekhez.
Készítettem 16 vajas, kolbászos szendvicset korpászsemlékből.
Megmostam, feldaraboltam a kelkáposztát.
Elmentem a könyvtárba, hiába. Immáron harmadszor.
Elmentem az önkormányzatba, bejelenteni, hogy eltört a dudacső a 9-es számú házam nagykapubejárója alatt.
Eltekertem a boltba három dolgot vásárolni.
Fél kenyeret, egy citromot, négy zsömlét.
Ajaj! Nem erősítettem meg a zsemlék lemondását távollétemre.
Megettem a májgombóclevest.
Minek utána nagyon álmos lettem.
Lefeküdtem aludni.
Közben szörnyűségeket hallgattam a YouTub-on lágerekben működtetett bordélyokról.
Apa meglepett. Jóváhagyta a pihenésemet.
Már-már meggondoltam magam az utazással kapcsolatban. Ígéreteim, egyeztetéseim ellenére.
A nyárikonyha előtti székre rogyva, kiböktem.
Energiaszintem a béka segge alatt.
Majd az úton összeszeded magad, volt a válasz. Hozzáfogtam hát a szendvicsek készítéséhez. Közben volt egy hívásom.
Nem jelezte ki a hívót, mégis felvettem.
Az 500-as szám miatt, ismerősnek tűnt.
A fiam volt. a régi számán. Ez sínre tett. Megerősítette az utazásom. Most már Békéscsabán járok. 5 perc késésben vagyunk. Remélem, elérem a 16:20-as vonatot.
Holnap szombat.
Tanulni megyek. Vasárnap is.
Hétfőn, fodrász-kozmetikus.
(A sofőr siet. magában beszél. A faszát emlegeti. Kukit eszik egy nagy zacskóból, miközben száguldva kanyargunk a nedves úton.)
Az álmosság nem múlik rólam.
A vonat, indulás előtt 10 perccel beállt a 3-as vágányra. Már a helyemen, az első kocsi utolsó fülkéjében ülök.
Az álmosság nem akar elmúlni.
Ez a vonat svájci.
16:20, és elindul.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
