DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38838 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Vadas Tibor: Keresem a szót
Vadas Tibor: Alapok
Filip Tamás: Hotel Severus
Filip Tamás: Eszmélés ünnep után
Filip Tamás: Blanche-t megtalálja a postásfiú
Filip Tamás: Nincs idő felsorolni
Filip Tamás: Vagyok, voltam
Ocsovai Ferenc: Ábrándok bárdja
Ocsovai Ferenc: Nemzedékem
Ocsovai Ferenc: A rab hegedűs
FRISS FÓRUMOK

Vadas Tibor 1 napja
Ocsovai Ferenc 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Filip Tamás 3 napja
Vasi Ferenc Zoltán 4 napja
Ötvös Németh Edit 4 napja
Kiss-Teleki Rita 9 napja
Karaffa Gyula 9 napja
DOKK_FAQ 12 napja
Tóth Gabriella 12 napja
Valyon László 12 napja
Szilasi Katalin 17 napja
Gyors & Gyilkos 19 napja
Gyurcsi - Zalán György 22 napja
Tóth János Janus 24 napja
Szakállas Zsolt 27 napja
Farkas György 35 napja
Serfőző Attila 40 napja
Vezsenyi Ildikó 40 napja
Albert Zsolt 51 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 14 órája
Gyurcsi 17 órája
mix 1 napja
Hetedíziglen 2 napja
Egyser fenn egyszer lenn 3 napja
az univerzum szélén 3 napja
Baltazar 4 napja
Szőnyeg 4 napja
nélküled 5 napja
ELKÉPZELHETŐ 6 napja
Nyakas 7 napja
Bara 13 napja
Ötvös Németh Edit naplója 13 napja
négysorosok 17 napja
A vádlottak padján 17 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
Janus naplója bloggernek 2 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: Janus naplója
Legutóbbi olvasó: 2024-09-21 02:39 Összes olvasás: 9319

Korábbi hozzászólások:  
76. [tulajdonos]: majdnem versek2024-09-01 16:23
Mire mozdul a nagy ég

Nézd a gazt, mily nagyra nő!
Beárnyékol, s fojtva öl,
cinkosa a csendidő,
hogyha hagyod, tündököl.

Tettre készen lélegezz!
Hagyd a szót, az elveket,
üss vissza ,ne védekezz,
halott szolga nem szeret!

Hinni, várni nem elég
mozdulatlan, hallgatag,
mire mozdul a nagy ég,
már a holtak tagja vagy!

Becsület és emberség,
hinni ezekben lehet,
ha nem védi mindenség,
ökölbe hát a kezed!

Várakozni nem lehet
míg a helyére kerül
Isten, ember. rendelet,
hát tégy, rendületlenül!

75. [tulajdonos]: majdnem versek2024-08-21 13:15
Az állam, az államig se ér

Felettem az ég szép csendes, esti,
nincs durranás, mi az eget festi,
tücsökzene szól, majd a csend váltja,
lehet-e embernek kedvesebb barátja?
Itt a csendben minden benne van,
ha lecsukom szemem, meglelem magam,
megnyílik a csend, mint egy kútfedél
s belebámulok, s hajamba fúj a szél,
a múlt szele simít, a rég ,a történelem,
hol apró voltam én, és apró a félelem.
Mit tudtam én, mi az, hogy állam,
nekem otthonom volt, szoba hol háltam,
nagy szalmaágy, anyám, apám benne,
testvérem is akadt, micsoda szerencse.
Akkor ott rég, munkát, dolgot láttam
jétékból dolgoztam, nem ingyen vacsoráltam,
nem kellett tanítani, okítani engem,
apámat, anyámat tisztelve szerettem.
De nem tudtam még, mi az, hogy állam,
lassan felnőttem, de nem lett nagy a lábam,
nagylábon élni nem sikerült soha,
és akkor már derenget, mi is az a csoda,
amit államnak hívtak a népek,
az mi adóval,s járulékkal tépett.
Lassan ráébredtem, mi az államjóság,
mi nekem hitelt ad, lesz egy nagy adósság,
aztán ha szólnék, hol a munkám bére?
Lesz az meglásd, ígérték… és mégse.
Ünnepel a nép, igen az államot,
hogy minden elvesz, s én állam felkopott,
mindezt nagy pompával ünnepli az állam,
ugye hogy hülyébbet, nem találhat nálam?
Az állam teste paraziták sora,
akik nem dolgoztak, nem is tettek soha,
semmi olyan dolgot, mi tetszene a népnek,
de látod magyar testvér, mily boldogan élnek?
Az állam nagy asztalára, mi csak teszünk, teszünk,
ők mindig csak vesznek, mi meg csak esküszünk,
hogy nem leszünk rabok, meg hogy talpra magyar,
de marad minden a régi, sosincs szép diadal.
Ünnepelni, hogy kirabol az állam?
Ne számíts rám, ne kopogtass nálam!


74. [tulajdonos]: majdnem versek2024-07-28 22:19
Alkony a háztetőn

Sétál az alkonyi fény,
bokrokon, háztetőn jár,
elalszik az ég kékje,
felleg takarója száll.

Árnyékok nézelődnek,
kíváncsian hajlanak,
a csend teste már ívben,
ölén szavak alszanak.

Háztetőn siklik a fény,
vörös csúszda a kupás,
fekete tó az udvar,
de néma a csobbanás.

Sápad az alkonyi fény,
lábat lógat az este,
bokornyi árnyék bámul
a holdfényes ereszre.


73. [tulajdonos]: majdnem versek2024-07-05 17:19
Elköszön az alkony


Elköszön az alkony, lassan este van,
a bolyongó szél lépte oly bizonytalan.
Napsugár hever, a vékony cérnaszál,
s a pillanat fölötte ide- odaszáll.

Apró lelkemre hatalmas csend terül,
bámulom a síkot, egyes egyedül,
ahol majszolja a morzsafényeket
a pillantás, és szökik a képzelet.

Hatalmas csend alatt suttogó szívem,
pupillám tó, emlék úszik a vízen,
nincs csobbanás, a vitorla egyre nő,
s belekap, viszi a szélnek állt idő.

Csillagszeplős égre száll a sóhajom,
mellettem holdsugár ,leng az ágakon,
és mellém ül a rég, elbeszélgetünk,
hangok nélkül az estbe révedünk.

Elköszön az est, lassan itt az éj,
nyárfa csúcsán botlik a sárga holdkaréj,
s a remény, az a vékony cérnaszál,
hintáztatja létem, még játszik a halál.





72. [tulajdonos]: majdnem versek2024-06-29 14:21
Janus: Magány a padon /reflexvers/

Magány sétál a fák alatt,
de már várja a pad,
a lomb közül lemászó fény,
mint a vér tapad
az alkonyi gyepre , a kis virágra,
és megalvadt est szárad a gyér világra.
Hangok bújnak el, a nesz vacog
félszegen lépnek az égre a csillagok,
a felszálló sóhajok, imák között
fehér galamb suhan, mint egy üldözött,
s tollán a csonka hold épphogy fénye,
megcsillan, kacsint, majd vége.
Fellegek jönnek, az eső lába lógva
apró köröket rajzol az alvó tóra,
hol vadkacsák csőre álmot hápog,
s a csöndbe omlik, mint az ázott vályog
a fal gazzal hímzett tövére,
és már mennydörög, zuhog az eső, végre.
Hátradől a kis padon, arcán eső erek,
bámul az égre a magány, hol a fellegek
lassan elengedik az agg rab holdat,
melyet az éjidő egyre csak nógat,
hogy menj, botorkálj te csonka vén,
hisz vár rád a pad, a magány, s lomb között a remény!

71. [tulajdonos]: majdnem versek2024-06-28 18:53
Janus: Tűz és pernye (látomás)

Fekete pernye szitált az égről,
mint a nap hevétől elégett imák
pillekönnyű hamuja,
s a gyönge szél rángatta légben
a megőszülő kalászokat
belepte a sötét por,
…révedve álltam, bőröm ráncain
hangtalan botlott a napfény,
megborzongtam, s az apró kis bőrdűnék
között, a magány karavánja rótta
végtelen útját….
Fekete pernye szitált az égről,
mintha apám hamvai szálltak volna le
újra a földre, hogy testet öltve
átöleljen, az én édesapám....
De csak a szél hozta, vitte a sötét port,
mely belepte a megőszült kalászokat,
és a lelkemet is …
Az est surrant a tájra, fekete kabátja lebbent,
és eltűnt a pernye, és eltűntem én is, feloldódva,
mint a hang, az arc az emlékekben….

70. [tulajdonos]: majdnem versek2024-06-22 22:35
Felhő fényekkel

Felhő úszik a Nap homlokára,
láza csitul, fénysóhaja száll,
a feszült villanydrótokon
az alkony, csendet komponál;
s bámulják az ablakszemek
a nagy cserép kalap alól,
hogy lopódzik egy árnyék,
de rá már a rigó se szól.
A kerítés résein bebújik
lassan a lomha estidő,
s elenged a nyár forrókarja,
s elhagy ,mint csalfa szerető.


69. [tulajdonos]: majdnem versek2024-06-18 22:48
Janus: Egyszer

Egyszer majd oly bonyolult lesz a világ,
hogy eltéved benne az értelem,
az ember, mint levél lóg majd
az öntudatra ébredő gépeken,
és kacattá lesznek a versek,
s a szó festette képek a lapon
kikopnak, és semmibe tűnnek
az idő kezében himbálódzó radíron.
Egyszer majd halálos beteg lesz a Föld,
felszökő lázában minden megég,
poshadt tengerek vizében fuldoklik
a civilizáció, és az önző emberiség.
S ha nem lesz már se ember, se gép
szűnik a láz, és eltűnik az ember szennye,
meggyógyul a Föld, s talán egyszer
feltámadnak a szavak, e világegyetembe’.




68. [tulajdonos]: majdnem versek2024-06-02 14:08
Kábulat vagy valami más

Üres hordókat vernek csapra
és kábulva mulat a nép,
összecseng a bilincsek hangja,
mikor a tömeg az útra lép,
de a szabadságot harsogják
az éhbérek láncain ütem,
ha mást mondanál, beléd fojtják,
és a hatalom hadat üzen.

A sovány fizetésen hitel,
nyögve mosolyog a hó vége,
ha kórházi fertőzés visz el,
hálásan rebeged, van béke!
migránstól,Brüsszeltől megvédve
így már léted maga a csoda,
ispáni korban vagy megvéve
te, ki nem vagy más, csak ostoba.


67. [tulajdonos]: majdnem versek2024-05-31 23:25
Janus: Eső zuhog, ázik a föld


Eső után ázott földből
ömlenek a férgek,
tetszelegnek büszkeséggel,
hogy ők mennyit érnek,
csúszómászók igazságát
tetvek veszik vállra,
a meghízott piócáknak
ki lesz a királya?
Soha nem volt becsületük
mily magasra tarják,
csúsznak, másznak habzó szájjal
a vádat felhabzsolják,
megrészegült tetvek, férgek
nyugovóra térnek,
álmaikban ábrándoznak,
hogy valamit érnek.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-09-20 12:06   Napló: Bátai Tibor
2024-09-20 09:40   Napló: Gyurcsi
2024-09-20 04:26       ÚJ bírálandokk-VERS: Vasi Ferenc Zoltán Nyilvánvaló gyónás
2024-09-19 22:51   Napló: Bátai Tibor
2024-09-19 11:44   Napló: mix
2024-09-19 10:48       ÚJ bírálandokk-VERS: Bátai Tibor Immár ketten
2024-09-19 08:59   Új fórumbejegyzés: Vadas Tibor
2024-09-18 23:45   Napló: Bátai Tibor
2024-09-18 15:56   Napló: Hetedíziglen
2024-09-18 15:01       ÚJ bírálandokk-VERS: Ocsovai Ferenc Sola scriptura