NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-07-19 01:57 Összes olvasás: 198051Olvasói hozzászólások nélkül| 1865. | nélküled: jav | [tulajdonos]: vegyes | 2025-07-16 10:57 | Nem Cosinus tétel, hanem kovalens kötés. (Mi van az agyammal?!)
Illetve bár nekem rém furán néz ki, így kell helyesen írni: koszinusztétel. | |
| 1864. | [tulajdonos]: vegyes | 2025-07-15 14:36 | Az angoltanári csoportban az egyik kolléga megkérdezte, mit gondolunk az íráskészség tanításáról a magánórákon. Az első válaszoló maga az admin volt, s én megdöbbentem azon, amit írt.
Szerinte időpocsékolás, és nem életszerű az, hogy a diákok írni tanuljanak. Csak a nyelvvizsgák miatt van szükség rá, s ez egy jó példa arra, hogy a vizsgára trenírozás elveszi az időt a valódi nyelvtanítástól. Mert a való életben, valljuk be, még tranzakciós levelet sem írunk, nemhogy blogposztot.
Én lehidaltam, h már itt tartunk, hogy az íráskészség is a Cosinus-tétel sorsára juthat. Az admin engem már egyszer letiltott olyasmiért, amit másnak megenged (hanganyagot kértem egy tankönyvhöz, amit nem akartam megvenni, mert már kb egy évnyi jövedelmem elvertem életem során tankönyvekre, amik folyvást megújulnak). Úgyhogy csak annyit írtam, hogy sztem fontos, h írástudókat neveljünk. De értetlenül állok az előtt, h ezt ő, tekintélyes nyelvtanár komolyan feleslegesnek gondolja.
A másik a mobiltelefonok hegyen-völgyön. Ülök a pékségben, próbálok írni. Szemben anyuka, nagymama, szép kislány. Szívmelengető együttes, látszik, hogy a kislány gondosan nevelt. Szép, tiszta ruhája van, két copfja, tiszta tekintete. A kezében, ahogy az 50 évvel ezelőtti kislányok a babájukat, az én lányaim a kedvenc plüssüket szorongatták valaha, a mobilját tartja.
Másik város, másik pékség, másik nap. Apa és fia reggelizik a szomszéd asztalnál. Egymással szemben. Apa rá sem néz a kisfiára, hanem valahová el, annak feje fölött, s táplálkozik elmélyülten Énidő, gondolom. Ez a gyerek is ápolt, rendezett, látszik, gondos kezekben a sorsa. Reggeli közben végig a telefonján játszik.
A kislány és a kisfiú is nagycsoportos, max első osztályos korosztály. Azon gondolkodom, h mikor láttam mostanában ekkora gyerekeket mobiltelefon nélkül. Dopaminfüggők, mire bekerülnek a közoktatásba. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1862. | [tulajdonos]: fear | 2025-07-14 17:42 | a félelem, hogy ezek
maradék életem
legszebb napjai | |
| 1861. | [tulajdonos]: rögvaló | 2025-07-14 15:21 | mintha lehetne
úgy helyezkedem, hogy kitakarjam,
ami fenyeget,
nem tudom, milyen lépés nem von
megtorlást magával,
ami a szabadság irányába
krónikus szabadsághiány
izoláció, bezártság
tanulok (safe place), rendet rakok (kontrol mintha lenne)
már az olvasás (ha már utazni nem) is frusztrál néha
mert az derül ki, hogy velem
ellentétben mások élnek.
hogy ez nagyon kevéssé
az, ami élet, mert nagyon kevés
benne a mozgás. mozdulatlan
vagy helyben hanyatlik
még az az idő, ami
nem közvetlen életveszély
a terület toxicitása egyre nő
de nincs hogyan
meneküljek.
(álmomban le kéne szállnom a síromba,
de húzom az időt,
s meglegyint a lelkiismeret,
hogy bezzeg apámat betettem
a föld alá -
pedig az egyik első
dolog a halála után az volt,
hogy engedélyt adtam
magamnak a túlélésre) | |
| 1860. | [tulajdonos]: tudat | 2025-07-07 13:17 | "Most olvasom Nemeskürty István „tudósítását a magyar történelem tizenöt esztendejéről”, mely csakugyan riportizgalommal bizonyítja, hogy a kortárs magyaroknak eszük ágában sem volt korszakváltó katasztrófát látni a mohácsi csatában, sőt, sokan még örültek is neki. "
(Vas István: A félbeszakadt nyomozás, 412. o.)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1859. | nélküled: Melpomené | johanna: melpomené | 2025-07-06 12:35 | Szia! Nagyon örülök, hogy újra itt vagy. Annak is, h osztozik más is ebben az általam most megtalált borzongásban.
Láttam, mi lett a koldusaiddal, én kritikusnak csapnivaló vagyok, de irodalomterápiában simán használható szövegnek gondolom. A kacatos sor nálam nagyon ült, különösen, h sokadjára sikerült halálversnek olvasnom egészen az utolsó pár sorig. (mostanában ez , mondjuk, jellemző rám)
Úgy látom, megint kezd valódi munka folyni, a tapasztalatom az, h ebből fejlődés szokott lenni, akkor is ha fájdalmas. (Nagy az arcom, mert még nem estem át rajta most, de régebben jobbakat írtam utána, ha előtte jött pár ilyen szétzúzás/full értetlenség.) | |
| 1858. | [tulajdonos]: elveszett terek | 2025-07-06 12:12 | Egy kert látható a rövid videóban
az ajtóból járja körbe a tekintet
lélegzetellállítóan sokféle zöld van
jácintok, csillagvirágok sorban
a szellő járja át azt, aki a másik
kezéből a kávéscsészét,
leteszi az iskolából
odaselejtezett padra
az ajtó mellett, és felsóhajt
mielőtt a felvételt kinyomja
a képtelenül szép
és otthonos pillanatban
amit felszámolni érkezett. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1857. | johanna: melpomené | 2025-07-01 22:07 | | Ú, de tetszett nekem ez a vers anno. Voltam vagy 15-16, még meg is tanultam. Aztán mikor huszonpárévesen kijutottam Rómába, olyan borzongató volt a Capitoliumon idézgetni a sort: míg Capitolium dombján megy fel a pap, s véle a néma szűz. Már majdnem elfelejtettem. De jó, hogy írtál. | |
| 1856. | [tulajdonos]: exegi monumentum | 2025-07-01 21:10 | Quintus Horatius Flaccus: Jövendölés
(Carminum III. 30)
Emlékoszlopom áll. Érc soha ily erős
nem volt még, se király sírköve ily magas,
el nem rontja falánk záporeső, jeges
észak vad vihara, számtalan éveink
végtelen sora és a rohanó idő.
Nem hal mindenem itt, jobb felem elkerül
Charont és Acheront, nőttet a szép jövő
s ifjít hírem, amíg a Capitolium
ormát járja a halk szűzzel a pontifex.
Dicsérnek, hogy ahol tombol az Aufidus
s hol Daunus vala úr pásztori népeken s
tikkadt tájakon, ott - szürke apák fia -
első voltam, aki a görög éneket
áthangolta latin szóra. Te büszke légy
rám, méltán leszel az, - s delphosi szent babér
zöldjével koszorúzd, Melpomené, fejem.
(Kardos László fordítása)
A vers más fordításában Melpomenéhez címmel van fent a neten. Ezt azért szeretem jobban, mert benne maradt a pontifex szó, amit a többi fordító a pap szóval oldott meg. Én viszont pont az eredetibe borzontam bele. Mert Horatius vmi nagyot akart mondani, mikor azt képzelte, hogy műve fennmarad, " amíg a Capitolium ormát járja a halk szűzzel a pontifex." És hol van már a pontifex, azt se tudjuk már jóformán, h volt ilyen. Azt fejezte ki, h amíg világ a világ. És vége lett annak, aminek nem gondolta, h vége lehet, és a mű még mindig él, hisz olvasom. Az alacsony sorból származó Horatius jogosan volt büszke a teljesítményére. De még így sem sejtette, mekkorát alkotott.
Kevéssel ez után a morfondírozás után az istentiszteleten ülve leesik, h a versek, amiket mostanában olvasok, az Evangélium és Jézus előttiek. Furcsa érzés, de van benne vmi nyugalom is. Egy szikla ötlik fel, aminek az alját mossa a(z élő) víz.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
