NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2021-01-23 21:57 Összes olvasás: 112356| 1476. | [tulajdonos]: E/2 | 2021-01-23 19:22 | Ellentétben egy másik naplóíróval, én gyakorlatilag (90%+) biztos vagyok abban, h naplóm megszólítottja nem olvas engem. Az E/2 csak annak jelzése, h kinek szól, és gyenge kísérlet az engem valóságshowként fogyasztókkal szembeni határaim meghúzására. De, mint minden lövésem, ez is fordul ellenem, többféleképp is, pl maga a továbbírás is öngyilkosság/felelőtlenség, amit nem fejtek ki, h legalább ne fokozzam.
***
A test. Biztos, h ez volt az egyik téma, mégpedig úgy, ahogy soha még. Hetek óta igen jól megy, h ne érezzem, amit érzek, el van temetve, magam se tudom él-e még. Aztán felnézek és pont fordul vki meg, s ott a dereka, meg a csípőcsontja (asszem így hívják), és a következő pillanatban megérinti éppen ott, mert a kezét beletörli az ingébe. Ez. Vki azt mondta, a szeretet nem fáj, csak a vágy. Hát nekem eszembe se jutna megérinteni, és abban se vagyok biztos, h erre a szépség a megfelelő szó, de megszakad a szívem.
Annak a múltheti rosszullétnek meg a mélypontja, mikor rájövök, h most, ebben a pillanatban arra vágyok, h megöleljen. Nem kívánok ilyet normál állapotomban, ez vmi, amit régesrég eltemettem, és azt gondoltam, már nem él. Rettenetesen rossz , de eltemetem újra.
***
A saját szempontjából sokkal szerencsésebb lelke van, mint nekem. Mert ő pl biztos nem érezne olyat, amit nem szabadna éreznie. Tehát még abban a teoretikus esetben sem, ha esetleg lett volna benne irántam vonzalom, se tudott volna erről soha, mert nem engedte volna meg magának, h ilyesmi tudatosuljon. Annyira nem férne össze a saját normalitásáról alkotott képével, h soha nem vette volna észre.
A jelleméhez még 2 adalék a héten. Sokat meglehet tudni egy emberről, ha megfigyeljük, h hogyan és min szokott nevetni. Magán? Máson? A más hibáin? A kárnak örül? A jónak?
Mondanom se kell, h ő min.
Másik meg, h a héten kellett javaslatokat leadni a ped program módosításával kapcsolatban, amit sztem egyébként törvény szerint nem is lehetne módosítani az évnek ebben a szakában, de mindegy, biztos volt nyomós ok, h miért most, s miért azt, amit. S ennek kpcsán mondott ő vmi olyasmit, h 'majd úgy értelmezzük, ahogy nekünk jó'.
Ha esetleg eddig nem tudtam volna, mekkora távolságok választanak minket el. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1475. | nélkül: is | [tulajdonos]: pr | 2021-01-23 10:34 | | Érdekes ez a tegnapi "What is you?" Már hogy mindenáron a what-tal akartam egyeztetni, vmi többletjelentés reményében. De nem tehetem, úgyhogy, persze, 'What are you?' De az meg nem ugyanaz. | |
| 1474. | [tulajdonos]: pr | 2021-01-22 19:48 | and ur presence still.
to be with u, not really with,
but in the same room at the same time
without speaking, or even looking
it still feels good
and makes that peace
that is impossible otherwise.
i try not to think,
not to have any words left in mind
just let you pacify
(what is you?)
what is death, hell, suicide,
shame and pain.
it's like being in the sun
until it goes away.
| |
| 1473. | [tulajdonos]: delayed | 2021-01-22 13:41 | Késleltetett reakcióim vannak veled kapcsolatban. Úgyhogy elégedett lehetsz, mert kb 40 perces csúszással ugyan, de csak sikerült kiborítanod ma is. Fogalmam nincs, miért zavar, amit csinálsz, de bántasz, és nem hiszem, h ezt ne tudnád. Nem tudom, ebben neked mi a jó.
(Ha azt várod tőlem, h úgy viselkedjek, mintha mi se történt volna, h viszzatérjek egy köztünk soha nem létező normalitáshoz, azt mégis hogy? Egy halvány kísérleted tényleg volt, amire nem ugrottam rögtön, de azóta te is az ellenkező irányba mész. Mindegy. | |
| 1472. | [tulajdonos]: avoidance | 2021-01-22 08:58 | | Mi az, amit nem bírsz elviselni? A tetteid következményeit? | |
| 1471. | [tulajdonos]: cold | 2021-01-18 16:42 | Hideg van és bejárok. A legkeményebb időszaka az évnek, hidegben kelek korán, az utak jégbordásak, tehát nem tudok biciklire ülni, így 35-40 perc mire a buszmegállóig felvergődök. 6.48-as még hagyján, játsszuk el ezt a 6.15-sel, az már izgibb. Emellett egyéb testi horrorok is akadnak reggel a félhomályos fürdőben, de problémamegoldó típus vagyok, szemem se rebben, s már munkaképes állapotban is vagyok. Nehezen hagyom magam legyőzni, na.
A helyzet nem rózsás azért, folyton csúszkál ki a kezemből a kontrol, alapvetően undorítónak vélem a saját testem, ezért tükörbe is csak akkor nézek, ha elkerülhetetlen, ami pl odavezet, h csak az iskolai mosdóban szembesülök azzal, h most tényleg sikerült mellé lőni a reggeli sötétben öltözésnél, s ami van az tényleg, ami azért gond, mert 6-os lányaimnál hasba szúrom a saját tekintélyem, ha nem ügyelek erre.
Több idő kéne. Egy-egy nappal, egy bejárásnyival naponta. Mindenféle dinamikus zenéket hallgatok, h pumpáljon belém annyi életerőt, h tovább vigyem. Pedig nem vagyok kedvetlen. Inkább tűnődnék és rendbe raknám a téli kertet. De az időm eladásából élek, hát hallgatom a lejárt szavatosságú optimizmusokat a 90-es évekből pl, dalocskák, ahonnan jövőre, meg életre látni, ami már tárgytalan. Elég régóta próbálkozom azzal, h rálépjek a levegőre. Olyan köteleken járok, amik tudom, h nincsenek ott. Lépésről lépésre. | |
| 1470. | [tulajdonos]: How much is the fish? | 2021-01-15 18:23 | Az egész művelet célja természetesen nem az volt, h bár elfoglaltságod akadályoz, én ne maradjak leváltatlanul, hanem az, ahogy gondoltam is, h ne neked kelljen. H ne kelljen kommunikálni, mert asszem múlt héten megalázásnak vetted.
Szal papírforma, unalom. Annyira klisé, annyira tartalmatlan, h szeretnék kimenni a puszta nagy sötétségbe és szégyentelenül kisírni, ordítani, nyöszörögni ezt az egész szutykot magamból. Mert ha, csiribú! a lelkedbe látnék, az lenne a legszomorúbb, h nem lennének ott csak másoktól átvett, zs kategóriás közhelyek. Én aláztalak meg? Fogalmad sincsen. | |
| 1469. | [tulajdonos]: Thursday | 2021-01-14 19:13 | Ma végig hallgattam egy telefonbeszélgetést, ami félig arról szólt, h holnap le legyek váltva ügyeletben. Egyszersmind azt is jelentette, h holnap sem foglak látni, legalábbis a legkínosabb, kommunikációt igénylő része ki lesz küszöbölve. Ezt a beszélgetést nem akartam végighallgatni, csak egyedül voltam a beszélővel a tanáriban, s kénytelen voltam.
Ha pár hónappal ezelőtt lenne, akkor most többféle, egymással nem harmonikus érzés lenne bennem. Most annyit tudok, h ez nem változtat semmin. Az, h nem értelek, nem újdonság, hanem alap. Tudom, h nem is foglak, annyira mások a referenciapontjaid, meg az egész működésed. Fix pontok, miheztartásom végett:
1. Ha cselekszel, csak magadért, értem biztos semmit meg nem tennél, de ez, azt hiszem tágabb, nem igazán hozol áldozatot senkiért.
2. Mindegy, h beleolvastál-e ebbe tavaly óta egyszer is, mert úgysem értetted volna, úgyis tök mást értettél volna, mint amit közölni próbáltam. Hogy ez ne legyen ilyen egyszerű, azt hiszem, a legpontosabb közelítése ennek az, h random ezt-azt közben mégis, de anélkül, h abból bármi következett volna. Összefüggés nélkül. (Ilyen random módon vettél időnként emberszámba, tűntél kedvesnek. Egyszer sem vonatkozott ténylegesen rám, vmi történt veled előtte, aznap, olyan lábbal keltél, de semmiképp nem azért, mert a véleményed változott pl)
3. Előzőből következik, h tök felesleges ezt tovább írni rólad. Mindegy, h beszélek hozzád, vagy sem, mert nem értenéd úgyse, nem változik tőle semmi.
4. Amit most jobb híján úgy hívok, h a velem kapcsolatos nonverbális ámokfutásod, a számomra teljesen értelmezhetetlen pillantások, meg hangszínváltozások stb, azokról tudom, h jelentés nélküliek. Teljesen érthetetlen, h miért vannak, mikor vannak, de meg se próbálom megérteni, mert az én gondolkodásom, működésem szerint ilyen egyszerűen nem létezhetne. Ahogy az ignő kapcsán máshol írtam, össze tud ez állni logikusan, csak piszkos rossz perspektívából nézem. Mint mikor egy képen csak bizonyos szögből látszik az ábra. A többiből meg félig, vagy teljesen katyvasz. A legreménytelenebb a megoldás szempontjából, ha az ember a félig katyvaszt erőlteti, akarja kijavítani, mert akkor az életben nem jut el a megértéshez.
Szóval, bármennyire úgy tűnne is olykor, nem mi vagyunk a téma, hanem vmi más, a jó ég tudja mi. Egy nagyobb kép része a dolog, amire nem látok rá, vagy mellékhatása vminek, amihez semmi közöm.
5. Nem szabad bízni a benned lévő jóságban. Bármikor elkövetsz ellenem bármit, ha vélt érdeked úgy kívánja.
6. Nem örülni semminek, nem hatódni meg veled kapcsolatban semmin. Mert - kb 23-adszor írom le- onnantól kezdve vagyok sebezhető.
(Nem akarom azt érezni, h bántalak, az csapda. Meg nettó hülyeség.) | |
| 1468. | [tulajdonos]: collapse | 2021-01-09 15:13 | Szóval én azért nem, mert az volt a legegyszerűbb. Ahhoz nem kellett csinálnom semmit. Nem kellett felnéznem, amitől kb meghalok, meg megszólalni. Amúgy se számítottam ilyesmire.
Annyi haszna volt a legutóbbi agóniának, h rájöttem, kukázhatom, amit a szerelemről egy életen át gondoltam. Aminek azért örültem, mert elmozdulás egy (több évtizedes) holtpontról. Illetve nagyon úgy tűnt nekem, h végre visszafordíthatatlan, folytathatatlan az a narratíva, amit ezzel kapcsolatban, ha önellentmondások garmadájával is, de pörgettem magamnak. Hogy végre kívül vagyok rajta.
Erre van ez a semmiség, ami után még vélek vmit hallani, amit bár ne, de azt képzelhetem is, de úgy távozom, h nem zavar. Viszont mire elérek a tanáriig, már észlelem, h képtelen vagyok tisztán gondolkozni, azután meg negyedórán belül olyan rosszul leszek, h alig tudok utána órákat tartani. Ez, amikor abban az örvényben, h honnan és miért már megint, h úgy ugrott valahogy rám hátulról, mint vmi ragadozó állat, h nem hiszem el.
Eléggé elkeseredtem, mert azt hittem, ahogy egyébként most megint van is, h ura vagyok ennek a helyzetnek.
Én nem akarok semmit. Már normális, távoli munkakapcsolatot sem. Nem állok az utadba, kikerüllek, ahol csak lehet. Túl szeretném élni. | |
| 1467. | [tulajdonos]: poison and glow | 2021-01-07 22:16 | Néha a torkomig ér az undor. Pillanatokra, h ezt nem bírom elviselni. De sokkal erősebb vagyok, mint amikor idekerültem.
Alapvetően abból merítek erőt, ha másokban felfedezem a jót. Ez az egyik. A másik meg, h egyrészt úgy neveltek, másrészt a barátaim, elsősorban V. is úgy szocializáltak, h mindig gyanakodjam magamra, ha gond van. Hogy én hazudok, keressem a magam felelősségét és magamon változtassak. Szóval a legfőbb szempont, h ne legyen önáltatás. Ez utóbbi praktikus tud lenni, mert az, h magamon változtassak, mindig rendelkezésre áll. De.
De, mint most nagy nehezen rájövök, ezzel mások brutálisan vissza tudnak élni. Merthogy ők meg nem így működnek. Az első, a színöröm az irigység ellenpólusa. Is. Meg a versengésé. Mert elsősorban az emberséggel összefüggő dolgok váltják ki. Nem a látvány. Hanem a - most jobban nem tudom- a szív. Meg a tiszta értelem. De a kettő összefügg.
A második meg egyértelműen veszélyes, ha az embert bántalmazzák. Akkor is, ha passzív agresszívan teszik. Mert rá se jövök, h mi történik. Nem elég, h szenvedek, de egyszemélyben viselem az egészért a felelősséget is, h az egész az én hibám.
Miért akarnak engem újból és újból bizonyos emberek helyretenni? Egyszer erre is szeretnék rájönni, mert ez az igény, h helyretegyek, szintén hiányzik belőlem.
Nagyon sok jó történik velem, most már napi szinten. "Csak másban moshatod meg arcodat". Mivel ez nyolcosztályos gimi, november óta az van, h akik a középsulis részen tanítanak, nem járnak be. Minél több ált sulis csoportja van vkinek, annál több napon van benn. Ez utóbbi a presztízzsel fordítottan arányos, jellemző tendencia, h a legtöbben nem akarnak, nem vállalnak ált sulis csoportokat, ilyen osztályfőnökséget végképp nem, így ezt azok kapják, akik nem tudnak nemet mondani. (Nem 100%-os a megfelelés, mert egy kivétel van.) Mondjuk, mert akkor kerültek oda és még nincsenek kinevezve. Amikor erre tavaly rájöttem, h ez legalább 4 évre visszavezethető, azért végigfutott a hátamon a hideg.
Viszont most jön a jó rrésze. Én november óta pont ugyanúgy bejárok, mint eddig a státuszomról ennyit. Viszont észrevettem, h a legjobb fej kolléganőkkel találkozok nap mint nap. S akik a legjobban frusztrálnak, azoknk alig láttam színét november óta.
És tényleg szövődnek igazi emberi kapcsolataim. Beszélgetek. Valódi, színöröm dolgokról. Ma is. Szóval egyrészt van ez az Undor, aminek most már sejtem a körvonalait. Másrészt viszont ezek a fényes, meleg dolgok.
I am grateful and awed. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
