NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 03:56 Összes olvasás: 197406| 1860. | [tulajdonos]: tudat | 2025-07-07 13:17 | "Most olvasom Nemeskürty István „tudósítását a magyar történelem tizenöt esztendejéről”, mely csakugyan riportizgalommal bizonyítja, hogy a kortárs magyaroknak eszük ágában sem volt korszakváltó katasztrófát látni a mohácsi csatában, sőt, sokan még örültek is neki. "
(Vas István: A félbeszakadt nyomozás, 412. o.)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1859. | nélküled: Melpomené | johanna: melpomené | 2025-07-06 12:35 | Szia! Nagyon örülök, hogy újra itt vagy. Annak is, h osztozik más is ebben az általam most megtalált borzongásban.
Láttam, mi lett a koldusaiddal, én kritikusnak csapnivaló vagyok, de irodalomterápiában simán használható szövegnek gondolom. A kacatos sor nálam nagyon ült, különösen, h sokadjára sikerült halálversnek olvasnom egészen az utolsó pár sorig. (mostanában ez , mondjuk, jellemző rám)
Úgy látom, megint kezd valódi munka folyni, a tapasztalatom az, h ebből fejlődés szokott lenni, akkor is ha fájdalmas. (Nagy az arcom, mert még nem estem át rajta most, de régebben jobbakat írtam utána, ha előtte jött pár ilyen szétzúzás/full értetlenség.) | |
| 1858. | [tulajdonos]: elveszett terek | 2025-07-06 12:12 | Egy kert látható a rövid videóban
az ajtóból járja körbe a tekintet
lélegzetellállítóan sokféle zöld van
jácintok, csillagvirágok sorban
a szellő járja át azt, aki a másik
kezéből a kávéscsészét,
leteszi az iskolából
odaselejtezett padra
az ajtó mellett, és felsóhajt
mielőtt a felvételt kinyomja
a képtelenül szép
és otthonos pillanatban
amit felszámolni érkezett. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1857. | johanna: melpomené | 2025-07-01 22:07 | | Ú, de tetszett nekem ez a vers anno. Voltam vagy 15-16, még meg is tanultam. Aztán mikor huszonpárévesen kijutottam Rómába, olyan borzongató volt a Capitoliumon idézgetni a sort: míg Capitolium dombján megy fel a pap, s véle a néma szűz. Már majdnem elfelejtettem. De jó, hogy írtál. | |
| 1856. | [tulajdonos]: exegi monumentum | 2025-07-01 21:10 | Quintus Horatius Flaccus: Jövendölés
(Carminum III. 30)
Emlékoszlopom áll. Érc soha ily erős
nem volt még, se király sírköve ily magas,
el nem rontja falánk záporeső, jeges
észak vad vihara, számtalan éveink
végtelen sora és a rohanó idő.
Nem hal mindenem itt, jobb felem elkerül
Charont és Acheront, nőttet a szép jövő
s ifjít hírem, amíg a Capitolium
ormát járja a halk szűzzel a pontifex.
Dicsérnek, hogy ahol tombol az Aufidus
s hol Daunus vala úr pásztori népeken s
tikkadt tájakon, ott - szürke apák fia -
első voltam, aki a görög éneket
áthangolta latin szóra. Te büszke légy
rám, méltán leszel az, - s delphosi szent babér
zöldjével koszorúzd, Melpomené, fejem.
(Kardos László fordítása)
A vers más fordításában Melpomenéhez címmel van fent a neten. Ezt azért szeretem jobban, mert benne maradt a pontifex szó, amit a többi fordító a pap szóval oldott meg. Én viszont pont az eredetibe borzontam bele. Mert Horatius vmi nagyot akart mondani, mikor azt képzelte, hogy műve fennmarad, " amíg a Capitolium ormát járja a halk szűzzel a pontifex." És hol van már a pontifex, azt se tudjuk már jóformán, h volt ilyen. Azt fejezte ki, h amíg világ a világ. És vége lett annak, aminek nem gondolta, h vége lehet, és a mű még mindig él, hisz olvasom. Az alacsony sorból származó Horatius jogosan volt büszke a teljesítményére. De még így sem sejtette, mekkorát alkotott.
Kevéssel ez után a morfondírozás után az istentiszteleten ülve leesik, h a versek, amiket mostanában olvasok, az Evangélium és Jézus előttiek. Furcsa érzés, de van benne vmi nyugalom is. Egy szikla ötlik fel, aminek az alját mossa a(z élő) víz.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1855. | razi: MI | nélküled: arányok | 2025-06-19 16:03 | Amikor én tanítottam (2010-es évek), a diákok kb.40%-a volt jó képességű, 20%-uk volt valamiben kiemelkedő.
Vannak magasabb szintű MI modellek, ezekért fizetni kell, amik állítólag kreativitásra is képesek. Én ezt nem nagyon hiszem el.
A szövegértési problémákról én is írtam már. Ez a platform (Dokk) is jól prezentálja a probléma súlyosságát. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1854. | nélküled: arányok | razi: . | 2025-06-19 07:10 | A baj csak az, h az arány nem fele.fele. Hanem inkább 80%-20% a nem gondolkodó, nem elemző, nem autonóm emberek javára. É még ez is lehet, h optimista tekintve, h 10% körül van az olvasók aránya a társadalmon belül, s abban benne vannak azok is, akik nem minőségi dolgokat olvasnak.
A diákok, akiket tanítok jelenleg, a kisváros és környékének gazdasági elitjéből kerülnek ki elsöprő többségükben. Ezt azért mondom, h a tapasztalataim korlátozottak és nem általánosítanék belőlük.
Egyelőre nem tapasztaltam kritikus hozzáállást a Chat GPT-hez, azt hiszik mindent tud és a legalapvetőbb problémát, amit kis gondolkodással meg tudnának oldani, képesek beütni és megkérdezni tőle. Mikor mondtam a hetedikes fiúcskának, h nem lesz jó, ha annyi a kutatás, h megkérdezem a ChatGpt-t, mert nem mindig megbízható a válasz és ellenőrizni kéne és forrásokat kérni tőle, kétkedve nézett. Ez abból is fakadhat, h ha technológiáról van szó, akkor azt hiszik, h ők, fiatalabbak mindent jobban tudnak, és ha az ember kritikus, akkor könnyen technofóbnak tűnik fel a szemükben.
Nagyon sokan használják csalásra, házi feladatokat, fogalmazásokat, dolgozat feladatait íratják meg az MI-vel, tehát a tanulás, a gondolkodás kiszervezésére mindenképpen. Ahogy korábban írtam, a tanárok is. Ez, ahogy olvasom, világjelenség. Amit még veszélyes tendenciának látok, h ahelyett, h kritikusan állnának hozzá, magasabbrendűnek vélik sokan (diákok, tanárok) azt a tudást, amit az MI-től kapnak. Szóval jó adag tájékozatlanság van, ami nem is csoda, annyira friss a dolog, és annyira folyamatosan és általunk is változik.
Pont mostanában döntöttem el, hogy vita- és esszétémaként jövőre be fogom vinni a csoportjaimba a ChatGPT korlátait (angoltanár vagyok), illetve hogy megkérdezem az infotanárokat, hogy ezzel kapcsolatban mit tanulnak most a gyerekek.
(Meg hogy utána olvasok mégis hogy működnek (jelenleg) ezek a nyelvi modellek.)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1853. | razi: . | 2025-06-18 16:59 | Ó, én nem tartok attól, hogy nem lesz aki észrevegye, h valami nem kerek.
Az emberek egyik fele mindig is gondolkodó, elemző, autonóm lesz. A másik fele meg nem.
A diákoknál mit tapasztalsz? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1852. | Gyurcsi: Megihlettél! :) | nélküled: csalás | 2025-06-18 13:23 |
Az időt - mint focipályát -
beszaladnom lehetetlen.
- Most látom, hogy a versemmel
költők közé keveredtem!
Egy igazi költő olyan
verset írna, hogy a zsűri
elolvadna, míg az enyém
csak nyugtatók révén tűri…
Mert egy ilyen vőfélyszintű
poétától ennyi futja.
- Neked írom csak, Nélküled,
hogy a zsűri meg ne tudja!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1851. | nélküled: csalás | [tulajdonos]: MI | 2025-06-18 13:05 | Én ezzel kapcsoltban egyáltalán nem vagyok optimista. Persze, tudható, hogy mire kellene használni, mégsem arra, hanem csalásra használják tömegek. Mert az könnyebb és erőfeszítés nélkül hoz eredményt, elismerést, örömet. Erre kondicionálva is vagyunk itt a túlérett, túltermelő kapitalizmusban, hogy ne álljunk ellen a kísértésnek. Igaz ugyan, hogy ahhoz, hogy kivédjük az MI hazudozását és tévedéseit megint csak gondosan és okosan kellene instruálni, ami megint csak erőfeszítés, ami már megint csak árral szemben vergődés, amit a tömeg nem fog megtenni.
És, sajnos, tud verset írni is. Persze, amit művel, az nem valódi költészet, de megtévesztően versnek látszik. Pl írattam vele azzal az instrukcióval, h tartalmazza a megadott 2 sort és hogy kinek a stílusában legyen. Az első kettőnél 2 dokkos szerzőt adtam meg, a harmadiknál Tóth Árpádot és kértem, h szonett legyen.
1.
Az időt mint focipályát
beszaladnom lehetetlen.
Mintha minden lépés egy gól lenne,
de a kapu mégis mindig távol.
Szerettem volna, ha a fű zöldje
megfogja a talpam,
ha a labda végre elindul,
de minden mozdulat elcsúszik, mint a homok.
Az órák a szélben szólnak,
futnak, mint árnyékok a parton,
és minden perc egy új esély,
de én még mindig a vonalon túl.
Bárhogy próbálkozom,
mégsem érem el az időt,
mint egy passz, mi elrepül,
míg én csak nézem, hogy elhalad.
2.
Az időt mint focipályát
beszaladnom lehetetlen.
Mert a vonalak megégették
a lábnyomaimat,
a fű éget, nem simogat.
Nézd, az órák már nem várnak,
a percek, mint kődarabok,
nincs már tér, hogy eljussak
oda, ahol még nem ütköztem.
Futok, nem érek utol semmit,
a kapu mindig bezárva,
és valami belülről tör rám,
hogy miért is próbálkozom még.
Minden lépés elnyeli a lélegzetem,
de a világ nem engedi, hogy beérjek.
A győzelem a miénk lehetett volna,
de az idő, az már elfordult tőlünk.
3.
(„Az időt mint focipályát...”)
Az időt, mint focipályát,
beszaladnom lehetetlen,
mert minden lépés, mit teszek,
fáradt árnyék csak, mi elhalad.
A fűre hull a régi vágy,
mely messze, messze tűnt talán,
s az álom, mint egy eltévedt hajó,
sose érkezik haza már.
Futok, de a kapu zárva,
a háló üres, mint a szív,
s a szemek már nem figyelnek.
S mégis… miért keresem tovább
a célt, mely nem ad választ még?
Az idő csak elsuhant, s elvitt.
Csak a lélek és a valódi gondolat nincs sehol, de kinek és meddig tűnik még föl? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
