DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2835 szerző 37424 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szokolay Zoltán
  Z
Új maradandokkok

Tóth János Janus: alkonyi csend
Tálos Barbara: Folyók
Szakállas Zsolt: izzó pecsét marasztal
Bártfai Attila Márk: COVID-19
Vajdics Anikó: A Vajdics Anikó-menet/Being Vajdics Anikó
Csapó Angéla: Világszép
Sági Ferenc Dénes: a vágyról
Vajdics Anikó: Így se, úgy se
Vezsenyi Ildikó: (hat perc)
Kiss-Teleki Rita: Egyensúly
FRISS FÓRUMOK

Konta Ildikó 33 perce
Szabó László 38 perce
Kiss Anna Mária 41 perce
Tálos Atanáz 43 perce
Gyors & Gyilkos 15 órája
Tóth Gabriella 21 órája
Tálos Barbara 22 órája
Ötvös Németh Edit 1 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Tóth János Janus 2 napja
Nagyító 2 napja
Karaffa Gyula 4 napja
Valyon László 5 napja
Seres Sándor 5 napja
Kiss-Teleki Rita 5 napja
Vezsenyi Ildikó 5 napja
Albert Zsolt 6 napja
Bártfai Attila Márk 9 napja
Varga Árpád 9 napja
Józsi Gyöngyi 10 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 perce
Gyurcsi 2 órája
nélküled 13 órája
Etzel Mark Bartfelder 14 órája
mix 16 órája
az utolsó alma 1 napja
EXTITXU-UXTITXE 2 napja
Baltazar 2 napja
Zúzmara 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Vendég 2 napja
PIMP 2 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 3 napja
Bátai Tibor alkotói naplója 3 napja
az univerzum szélén 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Ötvös Németh Edit naplója
Legutóbbi olvasó: 2020-12-05 05:23 Összes olvasás: 15380

Korábbi hozzászólások:  
380. [tulajdonos]: próza2020-11-30 17:36
Szankcionálás

Amikor megint át kellett volna mennem a szegfűs gyulához, sírva fakadtam és leültem a lépcsőre, nem mozdultam egy tapodtat sem. Anyám, apám összenéztek, nem mondhattam meg, hogy kalapáccsal szétverem azt a dagadt fejét a gusztustalan féregnek. Csak hátra kell mennem a kamrába, tudom is melyik polcon van. Minden alkalommal megfogta a mellem, valószínű a többi kislánynak is, azt hiszem, talán háromszor történt, átkarolta a vállam és felülről rátenyerelt lapátkezével, bimbódzó nőiességemre. Folyt a víz a homlokomról, de meg sem mertem mozdulni, akkor még nem. Elküldtek virágért, a szegfűs gyulához, megint, azért írom kisbetűvel, mert nem érdemli meg a nagybetűt, csak úgy, hogy ÖKÖR., jó nagyot kiáltva, hogy meghallja mindenki. Apró voltam a nagy verekedéshez akkor még, nem tehettem semmit a böhöm állat ellen, csak egyszer nem mentem el a felszólítás ellenére. Apám indult el helyettem, mikor hazaért, nem volt nála virág, de nagyon fájdította az öklét és megnyugtató mosoly ült az arcán.
Többet nem kellett mennem, semmilyen növényért.
Később középiskolás koromban sem hagytak magamra a mutogatós emberek, inkább perverz dögnek nevezném őket . Teremtettem magamnak egy világot, ahol a bűnösök meglakolnak. Mérlegeltem a tetteiket, bezacskóztam kipréseltem belőlük a levegőt, hogy ne foglaljanak sok helyet. Jusson placc, a fain, májer, cool, király és zsír dolgoknak is, ha lehet ilyen sorrendben és mennyiségben.
A néhány gondolati találmányom közül példának okáért, csak egyet említenék, karikára vágom a csúnyájukat, a műanyagtálcán sorba rakom, lefóliázom, mint a szárazkolbászt.
Szalagot is kötök a csomagra, mégiscsak nemes penészes.
A megtorlási lista több említésre méltó esetet tartalmaz.
A könyvelőt nagyon utáltam, aki a vendéglői bokrok mögött a kis szigeten mutogatta magát, diplomatatáskáját addig a földre téve. Szerintem munkája sem volt alibizett otthon a feleségének, hogy az irodába megy, közben meg maszturbált a babakocsis kismamákra. Őt a vízbe hajítottam. Ússzon a gondolataiban. A horgászok kicsit mérgesek is lettek rám, mert rövid időre, éppen csak addig, míg el nem süllyedt megzavarta a halakat a vasalózsinórral összekötözött tetem.
Aztán volt, aki a másik sínen lévő, a velem szemközt lévő vonatablakban végezte a dolgát, a sötétben, ütemes mozgással. Rajzszakkörről tartottam hazafele. Az utolsó pillanatban vettem észre, valahogy megéreztem ha figyelnek, ez így van ma is. Csak már nem figyelnek. Így kevesebbet kell gyilkolnom.
A vonatos fickó szemeit rajzszöggel szúrtam ki, felnégyeltem a gyurmázó késemmel és a vágányok közé szórtam, meghintve oltott mésszel, a biztonság kedvéért. Meszet mindig tartottam a hátizsákomban.
Egyszer a város kevésbé forgalmas utcáján gyalogoltam, sötétedett, a bátrabb gonoszok ilyenkor már kimerészkedtek. Mégis meglepődtem, mikor cipősarkak gyors kopogására lettem figyelmes. Nyakamba kaptam a lábaimat és iszkiri. Nem ritkult az ütem, hanem az is gyorsabbá vált. Beugrottam egy kapualjba. Elrohant mellettem, utána dobtam egy karmos nindzsacsillagot, a nyakszirtjében állt meg,
a rajztáblámmal vertem agyon egy sikátorban, közben zuhogott az eső, elmosta a vért.
Az öregembert azt nagyon bánom, csak két rúgást kapott, harapást és karmolást, hisz az életemért küzdöttem.
Az adrenalin állítólag megtöbbszörözi az erőt, biztosan így van, mert különben nem tudtam volna elmenekülni, akkor csak hat éves voltam.

írta: Ötvös Németh Edit
2020. nov. 30.

379. [tulajdonos]: vers2020-11-25 19:22


holnapután kiskedden

türelmet szeretnék,
olyan meleg felhőt,
ami vállamra simul,
beburkol lágyan,
kedvem keresőt,

forró fürdőre is vágyom,
égesse bőröm,
mossa le az ordítást,
fáradt szemek tükrét,
ringassa bölcsőm,

hajam fésülje ezer fokon,
át a tiszta havasokon,
szedett türkiz fénnyel,
mikor nem lesz minden nap,
elátkozott próbatétel

írta: Ötvös Németh Edit
2020. nov. 25.


378. [tulajdonos]: vers2020-11-22 08:54

a málnaszörp

néha apám elvitt magával
a falusi vendéglőbe
tudom fiút szeretett volna
elégszer belém sulykolta anyám
de mi születtünk meg csak
a húgommal köztünk egyszer
elvetélt anyánk
a zsigerelt állatok látványa
sokkolta várandós lelkét
lógtak a kamrában
belsejük csupa vörös festék

minden alkalommal kiöntöttem
a szörpömet a terítőre
apám itta a sörét
közben nagyokat nevetett
a pincérrel adomázott
akkor nem vezetett
jó volt látni sima arcát
addig míg borult a pohár
utána szégyenkeztem
féltem nem hoz el többet aztán

írta: Ötvös Németh Edit
2020. nov. 22.

377. [tulajdonos]: vers2020-11-21 20:44
tél eleji letargia

rosszkor tört rám ez a hangulat
se veled se nélküled mondja az agy
szürke állományába süllyedt álom
roppanás csak a vetetlen ágyon
tejködben tapogatok mélán
nem látok semmit szememre
hártyát fon az éj nem lehetek
elég bátor hogy jogaim érvényesítsem
közel se távol nincs aki segítsen
a kihalt játszótéren kiáltok
hangom néma
megbillent egyensúlyom
ócska libikóka

376. [tulajdonos]: vers2020-11-20 17:10
T. F.

T. F. ügyes hisz egyedül
húzza a zokniját minden
áldott reggel bütykös lábára
az árnyékszéken csendesen ül
nem hőbörög annak később
jön el az ideje

T. F. erős hisz viszi maga magát
az árnyékát a tengernyi
mondvacsinált problémát
sűrű barna iszapba
ágyazódva meri azt szaporán

T. F. okos megteremti
a kérdéscsoportot a megoldást
telefonja nyomógombjai segítségével
továbbítja szakszerűen
fontos mert “kodik “ vagyis
fontoskodik

T. F. zavart néha ügyetlen
máskor kétbalkezes
suta és tehetetlen
előfordul ez mással is talán
de ez nem hivatalos

írta: Ötvös Németh Edit
2020. nov. 20.



375. [tulajdonos]: próza2020-11-19 21:17
Egérinvázió

Ma pokoli rumli fogadott a konyhában. Lányom elém jött, mikor vetettem cipőmet.
-Felrobbantottuk a konyhát-közölte. Mindent összepiszkítottak az egerek. Mikor kinyitottuk a ferde ajtajú konyhaszekrényt, akkor vettük észre. Mindent kipakoltunk. Azért szólok, hogy ne ijedj meg!
Lefagytam. Dermedten lábbeli lehúzó pózba merevedtem. Éreztem arcomon a jeges borzongást.
- Összerondították? Mert hányan vannak? - dadogtam bágyadtan.
- Azt nem tudom, de meglehet, hogy sokan.- felelte Ivett.
Felkészültem a legrosszabbra. Igaza, lett a gyereknek, a belső tér, valóban felrobbant. A detonáció viszont, szépen sorba rakta egy műanyag ipari múzeum többéves készletét a konyhakőre terített fakó ágyneműhuzaton. Egyszer több középkék műtőstálat kaptam ajándékba, amelyekben soha nem került véres géz, vagy sterilizálásra váró orvosi fémeszköz, annál inkább kalapács alól kikerülő, pucolásra váró, repedt héjú dió garmada. Tizenöt italos flakon, persze kupak nélkül. A fejfedőik arrébb foglalták a helyet az eszcájgtartó egyik rekeszében.
Nem tudom hogyan többszöröződtek meg, de kidagadva gurultak messzire,
mikor megmozdítottam a fedetlen ládikát. Az étkészletet tartalmazó fiók többi egysége is fullra pakolva figyelte, hogy ki marad és ki megy. saslikos fapálcikák mint Makaós társasjáték vígan fickándoztak, maroknyi befőttes-gyűrű társaságában. Néhány érdekes szilikon jég forma készítő is hevert a kupacban, többek között, vámpírfogsor mintázattal, apró csillag jegeket is alakító, gitár és hal formájú fagyott vizet köpő műanyag lapok.
Megszámlálhatatlan fagylaltos tárolóedényhez épült kupachoz támaszkodott néhány ezeréves uzsonnás-doboz, türkiz és borvörös színekben. Majd felhasználom, olyan cukik. A rozsdapettyekkel borított őzgericforma barátságosan pihent a megkopott zománcú tepsi mellett. Elhasznált állapotuk láthatóan lelki közelségbe sodorta őket. Sajnos tőlük a rendrakás során meg is kellett szabadulnunk. Közösen szavaztuk ki őket a konyhai összjátékból. Kiesett még egy kiolvadt oldalú zöld kancsó, az öt darab műtőstál, a felesleges kupakok, különböző méretű és formájú apró nyeles adagolókanalak egész csapata. Valószínű orvosságokhoz és fehérjeporokhoz tartoztak annak idején, csak véletlenül bekerültek a fiókba. Az egérivázió után, pedig kimosakodva a hatalmas méretű konyharuhára száradni. Tisztán mennek az enyészetbe illetve a szelektívbe, ami nekik a halál. Beolvasztás fog történni, csak semmi feltűnősködés. Apropó fog. Sajnálatos, de egy apró tejfogat is találtunk egy csinos üvegtégelyben a szivárványszínű csomagolt cukorkák között. Valamelyik gyereké lehetett a családban. Hogyan kerülhetett oda, arról fogalmam nincsen. A felelősséget szigorúan a Fogtündérre hárítom ez esetben.
Hallottam már ennél undorítóbb szokásról is. Valaki a gyermeke leesett körmét őrizte, persze a kiesett fogak társaságában.
Ketten pakoltunk, így gyorsan fogyott a borzadályos halom. Mosogattam, fertőtlenítettem az egérszaros hóbelevancot. Imgerküszöbömet érzékenyen érintette a konyhám iránti támadás. Utálom az összes egeret, cickányt, patkányférget, egyebet.
A szekrénybe csapda került, fél dióval kitámasztott csíkos kaspó remélem elkapja a rettenetet, ha még létezik.
A megfürdetett, leszárított, megmenekült edények a szőnyegre eküdtek. Ott fogják kivárni a boldog békeidőket.

374. [tulajdonos]: helyesbítés2020-11-18 17:33
Javított vers!
A cakkos szóban fordítva dupláztam :(




ötéves háború

ötágú gyertyatartón
kanócos oszlopok
viasz csöpög
kézfejekre
forró átok
izzó gyönyör
az életekre tör

öt menyasszony
tört-fehér ruhában
árnyékok havában
céltalan gomolyog

fekete talárban
a törvény csarnoka
kibontott ingnyakú
fröcsögő nyálpatak
kisfröccstől párolog

zendülés háború
pislogó vadhattyú
uszálya szegélye
cakkosra van tépve

kiikszelt búbánat
nyakában tett sálat
szorosan meghúzza
kis széket kirúgja

írta: Ötvös Németh Edit
2020. nov. 18.
















373. [tulajdonos]: vers2020-11-18 16:57



ötéves háború

ötágú gyertyatartón
kanócos oszlopok
viasz csöpög
kézfejekre
forró átok
izzó gyönyör
az életekre tör

öt menyasszony
tört-fehér ruhában
árnyékok havában
céltalan gomolyog

fekete talárban
a törvény csarnoka
kibontott ingnyakú
fröcsögő nyálpatak
kisfröccstől párolog

zendülés háború
pislogó vadhattyú
uszálya szegélye
cakossra van tépve

kiikszelt búbánat
nyakában tett sálat
szorosan meghúzza
kis széket kirúgja

írta: Ötvös Németh Edit
2020. nov. 18.















372. [tulajdonos]: vers2020-11-13 19:18
lapok romjai

a komoly versek összegyűrnek
papírgalacsinná gömbölyítik
gondolataimat
alájuk kap a szél
és kizavarja őket az udvarból
fut velük a kertek alatt
a tűztövisen fennakadnak
egy pillanatra
világaim akkor
összemosódnak a horizonttal
naplementét játszanak alkonyatkor
gügyögő reggelt mikor
felszakad az éj kabátja
és vatelinos fészkéből
kigurul a nap

írta: Ötvös Németh Edit
2020. nov. 13.

371. [tulajdonos]: vers2020-11-08 13:32
menny és pokol között

a halál csúf fekete sátor
kifordított tűz mi
behabzsol magától
testet lelket éget
csak marék hamu
marad

a pokol házában
hörgő csontvázra
aszott bőr tapad
ránca alatt
démon lapul
vörös gyönyör
a vurstliban
pörög vadul

Gábriel a nyerő
kardja parázslik
tébolyult ötlettel
szeli ketté az időt
megmenekül
aki a végzet lándzsáját
tartja
rezzenéstelenül

írta: Ötvös Németh Edit
2020. nov. 7.



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-11-26 09:17 lista
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-12-05 09:24   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2020-12-05 09:19   új fórumbejegyzés: Szabó László
2020-12-05 09:16   új fórumbejegyzés: Kiss Anna Mária
2020-12-05 09:13   új fórumbejegyzés: Tálos Atanáz
2020-12-05 07:50   Napló: Gyurcsi
2020-12-04 20:17   Napló: nélküled
2020-12-04 19:48   Napló: Etzel Mark Bartfelder
2020-12-04 18:47   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-12-04 18:45       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilasi Katalin Advent havában
2020-12-04 17:27   Napló: mix