NAPLÓK: útinapló Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 09:33 Összes olvasás: 145479| 817. | [tulajdonos]: IDŐZET | 2025-09-15 11:37 |
Lefittyent a végtelen idő. Kaland-
vágyból úgy tűnik feledem, hogy félek
az alvilág előtt demonstráló galamb
hordák igéző csendjében. A lélek
ki-beröpköd a testből. Megbolydult vizek
elhajló zuhatagáról a visszhang átkos
káromlások torz hang-árját hozza, de én hiszek
abban, hogy ez még nem a végítélet! - még ha átmos
is az elveszettség hamis képzete, a „kristály-azúr”,
a legújabb fejlesztésű tisztítószer, melyre oly büszke az úr. | |
| 816. | [tulajdonos]: BICSKA DAXLI | 2025-09-02 15:43 |
a kivert kutya dala
azt tudom, hogy mi a semmi,
ehhez minden eb konyít.
mit tehetsz, ha nincs mit enni,
kivert kutya, mind vonyít.
a te bundád már kifeslett,
amit hallasz, nem zene.
a kis uszkár, jaj de fess lett!
a horda, már nemzene.
nincs mit tenni, menni, menni,
szégyen bár, de mind koldul.
így vagy úgy, de meg kell lenni,
és győzni, mert itt csata dúl!
hol a gazda, mond merre él?
vezess hozzá, te zord hold!
nagy hideg van, és nincs fedél,
az álom, kereket old.
BICSKA DAXLI
a rühös kutya dala
vakargatom szutykos irhám,
vérszívóktól viszketek.
a bundámat úgy lenyírnám
így múlnak, napok hetek.
bolhák járják rőt szőrömet,
kullancs fúr át bőrömön
szétroppantok még egy követ
vért buggyant fel a köröm
beúszom én a tiszába
fuldokolnak a férgek.
most jó lenne már a szájba
ennivaló! óh, egek!
a horda dala
minden este, forr a dalom,
énekelni, még szabad.
kivert ebnek társ a dalom,
isten nem ad!- avagy ad?
mindig lopni, sosincs megállj.
a létünk nem legális,
állj a sorba, jó taggá válj,
könnyebb lesz a halál is.
éjjel nappal az eb remél
még ha tört is a borda.
félholtan is, ha nagyon fél
megvédi őt a horda.
minden este, forr a dalom,
énekelni, még szabad.
kivert ebnek társ a dalom
isten nem ad!- avagy ad?
a csilli-villi öleb dala
jó az ember, becsben állok,
szeretete testmeleg,
rossz életre nem talál ok,
félelmem, csak szendereg
fénylő bundám jól ondolált
mellényemnek ára nagy!
az ajándék ha rád talált:
a családnak tagja vagy!
a villában kényeztetve
éldegél a luxus-eb.
nem ér hozzá a más tetve,
szemfénye is fényesebb.
kint az utcán rokon vakog,
ápolatlan és csak sír.
mit tehetek, ha ő vacog?
kóbor ebre nem vár sír.
a gyepmester dala
hurkolt nyakú, rusnya állat,
te förtelmes, férges eb,
a jutalék már nem várat
fogdában az „édes” eb!
a kocsmáros hajlong szépen,
zsebében a kutyabér,
a gyepmester ül a széken,
a ruháján kutyavér.
mi más járna a csavargó
kóbor ebnek?- altató!
ám a rab eb mind acsargó,
teli hold a hallgató
a szökevény dala
gyűjtő tábor, vagy eb fegyház
jajdul, a kutyasereg
bömböl, ordít, s a szökőláz
már tombolva sistereg
körbe, körbe, utat kutat,
szabadulni ma muszáj!
minden eb már holdra ugat,
korgó gyomor, éhes száj.
vonyít a nép, s éppen akkor
egy vizsla kitörne már,
útjában egy villanypásztor,
szabadul, megrázza bár.
átrohan a téli éjjen
hátra hagyva a tábor.
szabad eb lét, végre éljen,
s jöhetne már az ámor.
háromlábú kutya dala
jó figura, de nem bábú,
akit a tél is kint ér.
látható, hogy háromlábú,
hurkolná már a sintér.
ritkán eszik, sosem koldul,
a dongája csenevész.
nem fut el, ha háború dúl,
ilyenkor is cselre kész.
vert seregnek utat mutat.
gyomra korog, ha étlen,
szimatolva kaját kutat,
s megtalálja nem kétlem.
évek óta erre teper
ismer bárkit, ha meglát.
nagy galibát sosem kever,
jelöl falat, jelöl fát.
télen nyáron, járja útját,
szerény kicsi a színtér.
fent védik a sánta kutyát,
kergetheti, hét sintér!
a vakvezető kutya dala
„bezzeg-kutya”, nézd, hogy kavar!
a gazdája mit se lát,
terelgeti, húzza hamar,
lábhoz nyomja oldalát.
a fejében sok útvonal,
mindenhonnan hazaér.
nem kell neki az út-fonal,
térképet meg sose kér.
amit ő tud, jó állást ér,
jó ellátást garantál.
a gazdája sok étket mér
tele van a kutyatál.
.
(kóbor eb csak álmában lát
ilyen pazar lakomát.
nyála csurran, csontot vizslat,
s nem talál , max, egy komát.)
vakvezető csoda kutya
kandalló mellé hever.
almában a retye-rutya:
fejéből mindent kiver
kutyapályát
minden kutya nagyon bátor,
hogyne fájna, ha harap.
őrzi nyáját minta pásztor.
húzza láncát, mint a rab.
fenyegeti sintérhurok,
nyakán túl rövid a lánc.
nem védi őt holmi burok,
vágya már egy jó vihánc.
szeretetre nagy az éhe,
még ha jut is vacsora.
aztán hogy már telt a méhe,
ugat hat eb víg sora.
ha nincs lakásod jó budán,
gazdára lelsz vidéken.
fuss keressed, ne nézz bután,
írva van ez az égben.
a halál szele
retves fogság. mámor- vágta.
hátra hagyva a tolonc.
bár a lábát még megvágta,
már legyőzve a kolonc.
milyen jó, hogy ágrólszakadt,
a szabadság az étel!
harapni más most nem akadt,
elfekvő csont kivétel.
lehet szabad, vagy üldözött,
a lelke folyton csak hűl.
bűnökért, bár feloldozott
az úr, a láb menekül.
pedig csábit lacikonyha,
és száz mást fog a szimat,
de hát ez oly illékony, ha
a„félsz”szállja meg inad.
éjj. eb oson a téren át.
nincs meg sehol a tálja,
szemét között keres kaját,
s talál, istennek hála .
jeges minden már a parton.
az eszelős szél süvít.
kutya fekszik, rajta karton,
élő vagy holt, majd vonyít?
reggel végre már észhez tért,
bár imbolyog és szédül.
leül, és lenyal minden vért,
s nyál gyógyítja meg végül.
az elaltatás dala
kutya életbe, ha becsap
a mennykő, mert az égi
parancsnok int és lecsap.
lehetsz mostjött, vagy régi
mert hát itt is van helyhiány.
a pecér,már cetlit tűz,
ahonnan majd mindent kihány
s e rút életből kiűz
| |
| 815. | [tulajdonos]: Kémlet | 2025-08-27 12:29 | K É M L E T
Rejtett felvétel, KÁPRÁZATOS, és megáll az ész!
Ismeretlen profil, s bizony óriási a tét!
Vajon megengedett- e a szabad közlés?- hisz kész
rettenet a belegondolás! Veszélyben a lét?!
Adhatott bárki erre engedélyt ? Kizárom!
Bár, csodálatos ez a megismerés, e lelet.
(Ez biz szines kaleidoszkóp, s nem holmi várrom.)
De ez a vakmerő, vihart arat majd, s nem szelet!
Akárhogy is történt, látható immár ez az arc,
hogy valaha majd látható lesz, sohasem hittem!
Gondolom, hogy ezek után érkezik majd a sarc,
a portré megvan, de mit szól ehhez az jóISTEN? | |
| 814. | [tulajdonos]: Oh, a Jeti-nő | 2025-08-25 16:48 | .Óh, a jeti-nő!
.
S akkor, amikor az az ember, lábnyomába belefúlt,
kutatni kezdték, vajon hol lehet az irdatlan léptű delnő?
Casanovák keltek útra, a mindent hátrahagyó és végső
mámorban. Megrészegült, és az egekig felkorbácsolt vágy dúlt
a keblek zabolátlan szívveréseiben! Hisz, a jeti - nő
gigantikus hajfonata, a kápráztató combpár, s az emlő
holdbéli fénytörései igéztek. Az alfa-raj megbolydult!
| |
| 813. | [tulajdonos]: Fedél nélkül | 2025-08-20 17:43 |
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát „valakinek”!
Immáron körbevesz egy kerítés,
kisagyamban megvillan egy tócsa.
Lelkemre- kötve vár a terítés.
A színhely persze, a sáros Ócsa.
Az orromon törött a szemüveg,
nem láthatom, merre is van észak.
Nadrágomban megmozdul a közeg,
most látom csak elveszett egy évszak!
| |
| 812. | [tulajdonos]: J. A. levele H. A.-hoz | 2025-08-15 16:56 | J. A. levele H. A.-hoz
(Utánérző: pb.)
/parafrázis/
-
…ím, százhúsz éves lettem én –
vevény nélküli küldemény:
se ki,
se be.
*
Galamb az, ami majd elviszi
hozzád, s lesz, aki elhiszi!
Teszi,
veszi.
*
Százhúsz évem: ajánlott.
Sajnos, senki nem áll ott…
Ázom,
fázom.
*
Voltam inas és szerelő,
voltam ábrándos szerető.
Sovány
talány.
*
Bár diszlexiám kiderült,
költő-vénám csak hevült.
Síró,
író.
*
Agymosásra baka lettem,
sok száraz kenyeret ettem.
Azám,
apám!
*
Ezután a maszek fia
feleszmél – de a maffia
kifoszt,
riposzt.
*
„Baszd meg, ember, neked véged,
pokol tüze téged éget!”
Hiszen,
hiszem!
*
A pokolban Horger tombol –
kimúlt ő az irodalomból.
Kihányt
talány…
*
„Te a népet csak uszítod?
Híveimet meg butítod!”
Tűnj el,
bűnjel! | |
| 811. | [tulajdonos]: A teremtés bája * | 2025-08-14 08:07 | A teremtés bája *
a teremtő boldog magányában ujjbegyéből egy trendi stadio,
világra szóló emlékmű kerekedik, gyűlik a sok méhsejt-szektor!
de a hömpölygő tömeg még sehol, késlekedik a nagy ováció.
a küzdőtér még nincs kész, bár korongján serénykedik a legfőbb rektor:
lám, a nagy kolosszeum egyik oldalán csóvába megy át a hullám.
áttörve a látóhatár, s csillagközi mértéket ölt: különös karéj!
lehet, hogy a mámor felmorajló hang-árja pernyeként visszahull rá?
győzelmek leendő emlékképei vetülnek: isten arcán némi kéj.
a játéktér még mindig amorf, s csak forog a massza, köröz a korong.
mígnem az úr álmot lát, s benne gigantikus küzdőteret. könnyedén
teremti meg a népek cirkuszának színterét, és csöppet sem borong
azon, hogy millió földönfutóban szikkadt már ki minden véredény.
*Jávorka Csaba : Mesterséges intelligencia című képéhez | |
| 810. | [tulajdonos]: Altató | 2025-08-05 08:25 |
Mit nem tesz meg az ember? Nem mondhatod,
hogy nem mer. E földön élt ősapánk, nem sok
mindent hagyott ránk. Az utód mind égre tör,
nem záródott még a kör. Lételemünk a kaland.
Megépülhet ego-land. Feljuthatsz így az égre,
senki sem szól, mi végre. | |
| 809. | [tulajdonos]: KÉP - SZÖVEG | 2025-07-17 14:35 | KÉP - SZÖVEG
Tekintetünk részegülten párás.
Elhalt már valamennyi kiáltvány.
Sűrű homályban úszik a kilátás.
Gyűrött papír a kidobott márvány.
Hiába a bámulás a kulcslukon.
Sopánkodhatsz bár, amit elkövettünk
vissza nem vonható, s ha becsukod
a szemed, világos, mit is tettünk!
*
| |
| 808. | [tulajdonos]: APU | 2025-07-09 10:30 | APU
Amikor Péter Bertalan tizenöt éves korában megkapta az első hosszú-szárú nadrágját és felült a „Jubileum” megkülönböztető jelzésű, 1938-as évjáratú, Weiss Manfréd gyártmányú kerékpárjára, (amiért 3 évet dolgozott apja brigádjában a Nagymaros- Zebegény közötti útépítés munkálataiban, eleinte, mint vízhordó, később meg már, mint rendes munkás) s meg sem állt a felsőtoldi kocsmáig. Itt aztán kifújta magát, majd komótosan, ámde büszkén feszítve, a saját és kortársai által oly annyira irigyelt járművén végig gurult a falu színe előtt. A faluvégén visszafordult és tempósan hazafelé vette az irányt, hogy mielőbb elérje a lóci szerpentint, ott aztán elkezdődött a nagy keringő! Meglendült a gép és hipp-hopp, irgalmatlan sebességre tett szert. Mámorító érzések kerítették hatalmába az ifjú tulajdonost. A büszkeség az első hosszú-szárú nadrág és a csodásan guruló, tiszta-új bicikli miatt, keveredett a sebesség ismeretlen bódulatával, a szabadság csalóka hevületével egészen a tudatvesztésig.
Igen, az eszméletvesztés bekövetkezett, ugyanúgy, mint ahogyan a kerékpárkormány jobb felének lefittyenése és ugyancsak a jobb oldali pedál letörése, valamint a szinte új nadrág térdnél való elhasadása is.
A sérülések, persze lassan beforrtak az ifjú tulajdonoson akképpen, mint az ő „Jubileum” kerékpárján és élete első hosszú-szárú nadrágján is. Az idő gyors múlása, lassan elhomályosította a fenti relikviák örömittasságot teremtő hatását.
Hamarosan a háborús idők nyomasztó korszaka telepedett Nagylóc községre és annak lakóira is. Az apu-féle (lásd: Péter Bertalan) suhancok, fakardokkal, fapuskákkal vívták sajátos harci készülődés keretében, az iskolaudvaron, a maguk elő-háborúját, mintegy felkészülvén a nagy háborúra. A dicső leventék katonai készülődése végül siralmas ruszki hadifogságba torkollott. Csak a legszerencsésebbek tértek onnan haza, régen elfeledve a fapuskák és fakardok háborús szerepét.
( 1923. 07. 09- én, immár 102 éve, született Péter Bertalan Nagylócon. ) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
