PRÁNAEVŐK XVIII.


Dadogj még egy sort;
hisz elmúlt a csengő hang, ami mulasztásra hívott.
A korosodó, szép cipők, s az angol perje borzasztóak tudnak lenni.
Egy tigris kiontott vére kell
ahhoz, hogy visszatérjünk a táplálékláncba.
És tarol a tarot kártya…
Mozgásában mértékletes penzli várja, hogy a pezsgésekből óceán legyen. Saját hegemóniájára
roggyan a spajz,
mi egy csapásra megoldja a betűhívők problematikáját.
Elég egy babzsák jelenléte, s a szimbiózis máris döngetni kezdi az álmoskönyv
fedelét.
Fogni billegő kanalat a becsmérlésre és elszántan tündökölni egy hangyabolyban.
A matricákat sátánian rendezi el a vacok után rívó alvázvizsgálat.
A romszálak kitépődnek az agyagos talajból.
Sörte vált váltivarú golyvát.
Elég egy nesz és a leszúrt karók követe ritmusra bong.
Ahol a doromb sebet kötöz, ott kihal a szakszerűség, s a lapos csecsemőket kinevezi sportrajongóknak az erre hivatott bizottság.
Ez, az, amaz, ki ragasztotta rájuk a mételyt, talántán az orbitális tévedés,
lehajtott fővel járnak, plecsni védésre használják a víziszonyuk.
Ki teremtette őket és miért,
privát oldalukat a harsonás mormota összebogozza a talpalatlan nyelőgörccsel.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-04-10 12:22:38
Utolsó módosítás ideje: 2020-04-10 12:22:38