Szilasi KatalinSzilasi Katalin költőnek 16 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1393.
| 2026.08.01 00:45 | Simon Adri - szerki -- meo | Hímes
|
| Válasz erre | Nagyon kedvelem ezt a versbeszédet, Katalin, szerintem tovább kellene írni. Mitől lesz izgalmas, önmagán túlmutató a hímzés folyamata? Mi történik a hímzőben mindeközben? Hová fut ki a történet? Szívesen olvasnék erről még nagyjából kétszer ennyi sort ebben a versben. | 1392.
| 2026.07.31 20:17 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Hímes
|
| Válasz erre | Belelátható a versbe az emberi kínoknak valami magasabbrendű értelem általi bearanyozása; a cérnát meg kell vékonyítani, gyűrni-sodorni ahhoz, hogy a teremtő munkálatban betölthesse a szerepét; felmerülhet a "Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni", vagy a Hegyi Beszéd asszociációs tere is; a földi 'nagyság', kiterjedtség akadályozza az előrehaladást nem-földi mértékek szerint. Eszünkbe juthat még Kosztolányinak 'A vad kovács' c. verse is, ahol ugyancsak az eszközzé-válva-szenvedés válik a hivatás betöltésében előrevivő szenvedés allegóriájává ("A vad kovács, a szenvedés/ sötét pöröllyel döngöl engem...").
A felütésben a "tűkön ült", bár intelligens, okos megoldás, úgy érzem, ütközik a jelenet felépítésével, elvégre nem nyugtatjuk a cérnát a tű tetején- ez így túlírásnak hat. Mint írtam, a középső rész sok asszociációt hoz be, a "sodorta, tépte és harapta" kiválóan nyit kaput a továbbgondoláshoz; ha csak 'sodorva', 'nyálazva'/ 'nyalva' lenne a versben a cérna, a hatás tekintélyes része elveszne, ám ebben a dramatizálásban a varró szája Dante Luciferét idéző őrlő-szaggató állkapoccsá avanzsál, tükrévé az emberi sors viharainak.
Amit mindenképpen átgondolhatónak látok, az az utolsó sorban a "vágyait". Biztos, hogy a "vágy" összegzi a legjobban mindannak a szépségnek a célját-okát, ami a "A minta kacskaringva szegte..."-sortól kezdődik? | 1391.
| 2026.07.31 17:35 | Fűri Mária - szerki -- meo | Strapa /jav.2./
|
| Válasz erre | Kedves Kati!
Az én problémáim a verset illetően megoldódtak. Az út metafora így nem félreérthető, újszerű ötlet, a zavaró szavak kikerültek. Nekem sokat ad a vers, személyesen is. Nálam marad. | 1390.
| 2026.07.31 12:59 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Strapa /jav.2./
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Örülök, hogy dolgozott a szövegen.
Tetszik, hogy egy átvittebb kontextusba helyezte, viszont a zárás nekem túl hétköznapi, nem túl meglepő.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1389.
| 2026.07.31 12:45 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Hímes
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Sok minden felfűzető a tű-cérna allegóriára.
Vártam a végét, hogy mire fut ki a szöveg, de sajnos a vége annyira nyitott, mintha nem lenne tétje az egész történetnek. Emiatt nálam múlik.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1388.
| 2026.07.30 19:26 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Elfut előlem.../jav./
|
| Válasz erre | A "varjak, csókák – ég szeplői – keringenek egyre" különös lírai látással világít a vers végén, én ezt kellően összetettnek érzem, benne van az elemek tiszta homogenitása és az élet-mint-maszat szembeállításának kozmikus perspektívája, ami jól illik a tél hűvös távoliságához, elidegenedéséhez. Az égbe néző optika (ami hangsúlyoz az "A magasban" változtatása) ugyancsak ide tartozik. Külön szépsége van itt még annak, hogy a világos ég (mert én itt rednkívül világos metsző szürkésnek képezelem el, miután a "szeplők" eleve a kontrasztot, a világos-sötét képzetkört idézi fel) rajta a sötét pöttyöcskékkel tükrözi a téli tájat, azt szinte meghatványozva zárja rá az alanyra.
A szoknya felakadása a bodzafa ágán ugyancsak szép, de már visszafogottabb, visszhangzóbb értéke van. Leggyengébbnek a középső szakaszt érzem, ebben nem igazán van innováció, a "bősz akarások" egy kicsikét 'szépverses' automatizmusnak érződik, vagy Szabó Lőrincet idézi, illetve azt a hangütését, ami nemigen illik ebbe a versbe.
Az utolsó két sorból talán jó lenne kivenni a "magaunt"-at, illetve lecserélni- nagyon-nagyon erős ez a konstrukció, a "beborítás" égi-földi szimmetriája rendkívül átható, megérdemli a lehető legátgondoltabb csiszolást, talán még azt is, hogy felszabaduljon az évszaktoposzok strukturálta kompozícióból; hiszen egy tél-vég kép ezerféle verset zárhat, nem csak évszakalapút. | 1387.
| 2026.07.30 13:22 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | A haldokló
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Őszintén, kétkedve-kíváncsian olvastam, hogy ugyan mi lészesz ebből a végére? Az utolsó sor azonban feltette az "i"-re a pontot. Mindent megértettem. Maradásra szavazok.
Üdvözlettel: TZ | 1386. 1385.
| 2026.07.26 18:45 | Simon Adri - szerki -- meo | Elfut előlem...
|
| Válasz erre | Kedves Kati, szép ez a vers, és még az adys, berzsenyis áthallások sem zavarnak benne. Ami viszont megakasztott, az a hetedik sor: hiányzik belőle az addig szabályos hexameter utolsó üteme, a spondeus. Szívesen olvastam volna még néhány versszakot is, mert bennem maradt egy hiányérzet: mintha a vers még tovább tudna nyílni. Talán az is erősítené, ha az évszakokhoz rendelt életszakaszok mellett valami váratlan, egyéni mozzanat is megjelenne, ami kizökkenti kissé ezt a szép, de ismerős ívet. | 1384.
| 2026.07.26 17:50 | Fűri Mária - szerki -- meo | Öregek
|
| Válasz erre | "de délután a sárga napmelegnek
néha kinyílik őszirózsa-arcuk."
Nálam itt a tetőpontja a versnek, a jambusok hullámzásának. Valahogy meghatározó. | 1383. 1382. 1381.
| 2026.07.24 22:51 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Elfut előlem...
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Szépen hangzó vers.
A tavasz evidens, hogy fiatal, nem?
A bodzafán fennakadó szoknya képe tetszik, az "ég szeplői" is csodás kép. Illenek ebbe a hagyományos stílusú költeménybe, ugyanakkor összességében nem érzem elég egyedinek, kreatívnak a művet.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1380. 1379. 1378.
| 2026.07.23 18:06 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | Strapa /jav./
|
Válasz erre
Előzmény | 'A test'-ről élő testre és szenvedésre asszociálok, a verstörténet tárgyilagosabb. Sajnálom, hogy ennél a szónál nem talákoznak a képzeteink. Mert amúgy az út - amelyet jól ismerek és szeretek (személyes emlék néhány folyó melletti töltés, útjaival együtt), és a pléhkrisztus találkozása (nem 'szociális' esemény) - nekem nem szürreális, elképzelhető, sőt valós. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1377. 1376.
| 2026.07.19 17:03 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Strapa /jav./
|
| Válasz erre | Számomra az út bandukolása egészen más esztétikai világban életképes, mint a "lám, mi, mezítlábasok..." megállapítás és vonzatai. Vagy egy csalimesékre ütő népi szürrealista folytatásban lehetne kibontani, vagy valamilyen még sokkal avantgárdabb kompozícióban. A Pilinszky motívumvilágát idéző pléhkrisztusos-mezítlábasos, akár szociofotónak is beillő életkép vele szemben szikárabb, hagyományosabb megoldásokat vonz. A kettő találkozása disszonáns- ami persze nem feltétlenül 'hiba'. Ha elgondolkozok azon, hogy a képzőművészet nyelvére lefordítsam ezt a konstellációt, azt képzelném el, hogy egy szociofotóra, vagy inkább egy realista képre valaki egy szürrealista kreatúrát kanyarítana. Az egész többé- kevésbé kollázsszerűen hatna, hiányoznának a két világ közötti élek eldolgozása. Itt a versben is van eldolgozatlan él: "hogy bírjuk a strapát - mondta/ az út, és ment tovább."- a lépegető út elképzelése annyira más irányba -intellektuális, felforgató, megkérdőjelező- ragadja el az olvasó elméjét, hogy nemigen tud elmerülni a kijelentés érzelmi mélységeiben. | 1375.
| 2026.07.19 13:18 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | A tárgyak lázadása
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Remek ötlet a ház belső terének megszemélyesítése a saját bensőnk kivetítésével. Nekem a cím kissé didaktikus, én egy kevésbé beszédes címet adnék neki. Engem is zavar a ritmus megtörése a végén, de elfogadom, hogy ez kívül esik a komfortzónámon. Mardaddal szavazok.
Üdvözlettel: TZ | 1374.
| 2026.07.18 17:37 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Öregek
|
| Válasz erre | Az "elfeledett" jelző és a második versszakot megindító "csak egyre bólogatnak, és szepegnek..." távoli optikával, egészen tárgyiasan írja le és nagy mértékben sűríti az érzelmeket, ami megfogja az olvasót (legalábbis engem). A lezárás már konvencionálisabb, de a "nagy útra kelők" megint tömörít és távolít úgy, hogy a felemelő hatás megvalósulhasson. Maraddal szavazok, a vers ugyan konzervatív eszközökkel dolgozik, bizonyos megoldásokban vakmerő győzelmeket arat az anyagon és nem süllyed el benne úgy, hogy általános frázisokba kelljen kapaszkodnia. | 1373.
| 2026.07.16 17:00 | Szilasi Katalin -- re: meo | Talán - szonett /3. jav. /
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm, Marika, a meót. Lehet, kapósabb lenne, ha arról írnék, hogy a fogkefémnek szárnya nőtt, a plafonra szőtt pókhálóban fennakadt, tusoltam épp, bár látnám ott fenn lógni magamat... Csak hülyéskedek.
Kati | 1372.
| 2026.07.16 16:48 | Szilasi Katalin -- re: meo | Talán - szonett /3. jav. /
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Péter, köszönöm a meót. Én úgy érzem, hogy szelíd bánatnál több ez a vers. Halálközelség, a régi idill megtagadása, az életben maradt öreg szülék, akik már sirni sem tudnak. Ezek súlyos dolgok, mégha szelíden mondom is el. És sajnos, XXl. századi jelenség. | 1371. 1370.
| 2026.07.16 15:35 | Siska Péter - szerki -- meo | Talán - szonett /3. jav. /
|
| Válasz erre | Ez a vers, ahogy változatai is, kitölti a szonettformát, de kevés új tapasztalatot rögzít. Ezt a költői nyelvet, dikciót, érzelmi modellt már túl jól ismeri a mai olvasó, a tercinák sem hoznak fordulatot, csak ugyannak a szelíd bánatnak az újabb árnyalatait. Nem rossz, szép, de elkésett darabnak tartom. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Szilasi Katalin | 1369.
| 2026.07.16 14:31 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | fuss /porból - porba /jav.
|
| Válasz erre | Kedves Katalin!
Jobb lett így a vége, mint az előző verzió, de még így is kevés. Ikarosz metaforája, a repülés és a porba hullás nagyon klisés képek - kellene a versbe valami csavar vagy olyan nyelvi kreativitás, ami új ízt ad nekik. Nem reménytelen vers, de még sokat kell csiszolni rajta ahhoz, hogy elérje ezt a szintet.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 |
|
