Tímea LantosTímea Lantos költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
369. 368.
| 2026.03.08 12:20 | B. Dezső - szerki -- meo | A példázat után
|
| Válasz erre | Más címmel, és egy egészen apró változtatással, sejtelmesebb / ill. az előző szakaszokhoz jobban passzoló befejezéssel még sikerültebb is lehetne. | 367.
| 2026.03.08 11:19 | Siska Péter - szerki -- meo | A példázat után
|
| Válasz erre | Visszafogott, koncentrált, a második strófa különösen hatásosan sűrít, a harmadik, záró versszak is jól működik, tágabb jelentésmezőt nyit, nálam is marad. Egyedül talán a címet gondolnám át, funkcionális, értelmezési keretet is ad, de nagyon semleges, szerintem jobb cím illene ehhez a vershez. | 366. 365. 364.
| 2026.02.19 10:57 | Siska Péter - szerki -- meo | Diszkréció
|
| Válasz erre | Technikailag korrekt, alacsonyabb poétikai intenzitású szöveg, de a minimalista elegancián túllépve számomra ez inkább csak egy működő formula gyakorlati alkalmazása, a zárásban pedig mintegy kimenekül magából a vers. | 363. 362.
| 2026.02.13 11:56 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Diszkréció
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Fontos a hölgy neve? Lehetne azzal indítani, hogy "Munkaideje nyolctól ötig tart".
A tagolást nem feltétlenül látom indokoltnak.
Az utolsó két sor nélkül ütősebb és elgondolkodtatóbb lenne.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 361.
| 2026.02.10 21:41 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Fehér éjszakában
|
| Válasz erre | "Azt hiszi,/ ha akarná,/ meg tudná fejteni a titkot./ Figyel./ Mintha a tudása/ egy cérnagombolyag/ láthatatlan vége lenne."- szerintem ezek lehúzzák a verset, feleslegesen bábáskodnak egy egzisztencialista beállítás körül, ami szinte majdnem minden olvasónak magától értetődő. Csaknem minden kortárs líraolvasó titkok kihüvelyezését várja az ábrázolt szenvedőktől. "a lélek illat a huzatban"- ez viszont nagyszerű, erős kép, bár kifejezetten elidegeníti, hogy az ábrázolt szájába van adva mantraként. | 360.
| 2026.02.10 21:28 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | nézőpont
|
| Válasz erre | Provokatív tálalása a male gaze-nek és a hozzá tartozó ideológiának ("nem ártok vele senkinek"). Első látásra semmi sem lesz kezdve a lírai én önfelmentésével, de ha ráfókuszálunk a túlöntözésre, mint a lappangó feszültségek kifejeződésére, és belegondolunk, hogy a feleség -szükségszerűen freudi elvétésként olvasandó- óvatlansága mögött a férj tőle való elfordulása, intimitásuk problémái állnak, mint feszítő erő, akkor szépen kidolgozott, korántsem pszichologizáló vagy tehetetlenül tiltakozó ellenvetést kapunk a felütés önelégültségére. A "vinnyog" helyett viszont szerintem is lehetne találni valami érdekesebbet. Illetve felvetődött bennem, hogy egy ilyen male gaze-t megtestesítő elbeszélőt érdekelhetik-e annyira a növények, hogy tudja a könnyezőpálmáról, hogy az könnyezőpálma... egyébként érthető, hogy mint beszélő név, hogyan kellett, hogy kapcsolódjon a vershez, de mégis, ettől a narrátortól enyhén modorosnak érződik. | 359.
| 2026.02.02 17:02 | Siska Péter - szerki -- meo | nézőpont
|
| Válasz erre | Szerintem hatásosan ütközik ebben a versben a két szféra, az erotikus fantázia és a látszólag banális házastársi jelenet. A "vinnyog" viszont valóban túl direkt, pontatlan, ez a vers leggyengébb pontja. A címet is átgondolnám, túl absztraktnak érzem ehhez a nagyon is konkrét szöveghez. Közlésközeli darab, van benne kockázat, konfliktus, nálam önmagában is megállná a helyét, de csak támogatni tudom Timi ötletét. | 358. 357. 356.
| 2026.01.24 15:27 | Fűri Mária - szerki -- meo | Fehér éjszakában
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Én is úgy éreztem, a vers a marad és a múlik határán imbolyog. Engem a cérnagombolyag hasonlat zavart, de végül megbarátkoztam vele. A beteg lelkiállapotát nagyon jól megfogja, így maraddal szavazok. (A helyesírási hibát javíthatom a hetedik sorban?) | 355.
| 2026.01.23 20:58 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | nézőpont
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Érdekes, ahogy belehelyezkedik a férfi nézőpontjába.
a vinnyogásról sok minden eszembe jut, az orgazmus pont nem.
Ilyen kis irodai életképekből írhatna egy ciklust, ez így önmagában nekem kevés.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 354.
| 2026.01.22 16:03 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Mosolyogjatok!
|
| Válasz erre | Kedves Lantos Tímea!
Ez alapötletnek nem lenne rossz, de a kivitelezés nagyon kiforratlan. A halálos beteg, aki nem beszél a bajáról, az emigráció, vagy a szülő, aki az egyik gyermekét jobban szereti, mint a másikat - pláne, ha a hálátlant vagy a távollévőt - tartalmas téma, de nehéz újat vagy valóban mélyet mondani róla. (Engem például a novella elején Peti várva-várt hazatérése a tékozló fiú történetére emlékeztetett... De az anya-lánya viszonyról is rögtön egy sor hasonló történet jutott eszembe.) Szerintem a fő baj, hogy a novella szereplői nem jutnak el sehová, nem történik semmi: a történet bemutatja ezt a családot a bajaival, de sem azt nem láthatjuk, ahogy a végére valami megváltozik, sem azt, hogy valaki megpróbál változtatni, de kudarcot vall. És, mivel a történet egy helyben áll, illetve a drámai témák megmaradnak a klisék szintjén, együttérezni is nehéz a szereplőkkel - ami egy ilyen témaválasztás mellett nagyon alávág a novellának.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 353.
| 2026.01.22 08:51 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Mosolyogjatok!
|
| Válasz erre | Kedves szerző,
bevallom, számomra mesterkélt ez az írás, párbeszédeit valószínűtlennek tartom. Témáját is kifogásolom: az ilyen jellegű témákat ezerszer dolgozták fel, sajnos nem ezerképpen. Hiányolom az erős képek köré való építkezést, hiányolom a jelzőkkel való jó bánásmódot.
Főként az ilyen rásokat minimum katarzis-szerűen kell felépíteni, Á-ból B-be úgy kell érkezni, hogy a köztes ürességet nagyon erős lényeggel töltjük meg. Valójában ez is az irodalom lényege.
Köszönöm. | 352.
| 2026.01.21 18:31 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Mosolyogjatok!
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Ez a "mondta-kérdezte"-szerkezet nem annyira szerencsés, megakasztja a szövegfolyamot, valamint idejét múlta. Derüljön ki magából a szövegből, ki mondja és hogyan.
A halálos betegségre talán jobb lenne csak utalni, nem konkretizálni rögtön az elején.
Értem, hogy pozitív végkicsengést szeretett volna, de sajnos hiányzik a csattanó.
Örülnék, ha újraírná a történetet, ebben a sztoriban több van.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 351.
| 2026.01.14 10:13 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Fehér éjszakában
|
| Válasz erre | Kedves Lantos Tímea!
Nekem úgy tűnik, ez a vers valami nagyon mélyet akart mondani, de hiába... Szépen összeáll a kép, mégis azt érzem, hogy valami lényegi hiányzik belőle.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 350. 349.
| 2026.01.10 17:18 | B. Dezső - szerki -- meo | Fehér éjszakában
|
| Válasz erre | Ez a titokkereső visszafogottság, bár szimpatikus, de egyszerűsége ellenére is, kissé zavaros kódokat közvetít az olvasó számára, amely ebben a félálomi környezetben hitelesnek tűnik, viszont a vers összhatása így a marad - múlik határán imbolyog. | 348.
| 2026.01.09 22:45 | Siska Péter - szerki -- meo | Fehér éjszakában
|
| Válasz erre | Jó arányérzékkel megírt, visszafogott szöveg. Nem vállal nagy kockázatot, de amit vállal, azt pontosan teljesíti, hitelesen rögzíti a beteg alakját, a minimális mozgást, a szűk teret, a még dolgozó, de előre haladni már nem tudó értelmet. A zárás kifejezetten hatásos, elillan, ahogy a gondolat elalvás előtt. Nálam marad. | 347. 346.
| 2025.12.29 16:45 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Záridő
|
| Válasz erre | Érdekes, én Nikolettel ellentétben éppen ellenpontozásnak érzem a "sétáltak" szó hangulatát - a szorongás a fiúban van és a helyzet rettenetes, ők meg kedélyesen, lazán sétálnak. Szóval én megtartanám, csak hogy összezavarjam. :) Tetszik a vers szikársága, amihez végig tartja magát, szép benne a sárga csillag-kép, én maradónak szavazom. | 345.
| 2025.12.26 18:40 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Fénytelen/(jav.1.)
|
| Válasz erre | "Övé a gyász,/ha levenném róla,/semmije sem maradna.", itt véget ér a vers, holott talán éppen itt indulhatna csak el igazán. Persze a felvezetés sem érdektelen, a "gyertyaláng-arcok" és a bútor-nagymama nagyszerű képek, különösen az utóbbi. A többi sor mintha megpróbálna manőverezni akörül, amit a "Ha megsimogatnám a hátát,/megkönnyebbülnék." már eleve kimond, sőt, még jobban is kimondana, ha kevesebb körítéssel több hangsúlyt kapna.
Ugyanis ez a mondat el tud számolni a szentimentalizmus önzésével, hangot ad a lírai én korlátainak, vágyainak és alkalmatlanságérzésének, ami nélkül az együttérzés szólamai felszínesek lennének. A címet is át lehetne még gondolni. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 |
|
