Tímea LantosTímea Lantos költőnek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
311.
| 2025.11.16 23:58 | Simon Adri - szerki -- meo | Hó
|
| Válasz erre | Ígéretes szöveg, de még nem elég jó, talán nincs még elég sodrása, tehetetlenségi ereje. Ahányszor, annyiszor, ahol - sok. Az utolsó sor kilóg a versből. | 310.
| 2025.11.16 22:47 | Simon Adri - szerki -- meo | Falfirka
|
| Válasz erre | Elég sokat, talán túl sokat is bíz az olvasóra. Erre a szövegre tényleg érvényes, hogy csak a befogadó aktív közreműködésével kezd el élni, értelmeződni, válhat verssé, ha egyáltalán. Személy szerint kedvelem az ilyen szövegeket, de ezt tényleg nem érzem többnek graffitinél, s a cím ki is jelöli az értelmezési tartományt, nem kell versként olvasnom. És nem is olvasom akként. Így viszont mint vers, múlik. | 309.
| 2025.11.16 10:36 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Falfirka
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, engem személyszerint lenyűgöznek az elgondolkodtató firkák, graffitik, váratlanul felbukkanó apró üzenetek, tételmondatok. Bár eleinte úgy éreztem, túl nagyot merít, valójában talán épp ebben rejlik egy falfirka esszenciája, a szöveg eleget tesz annak, ami lenni akar. | 308.
| 2025.11.15 16:34 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Falfirka
|
| Válasz erre | Kultúravers, ráadásul rendkívül sűrített, lecsupaszított nyelvezettel. Közelebb hozza az olvasóhoz, hogy a kliséhez és az eredetiséghez való viszonyból indul ki, hiszen ezek a művészetértelmezés gyakran emlegetett, ismerős, egészen bejáratott fogalmai. Mindkettőről ígéretesen provokatív kijelentést tesz, majd az utolsó két sorban átértékeli még ezeket is.
Ha az aktualitást vesszük a művészi megoldások életenergiájának, akkor valóban áll az, hogy az eredetiség, ami folyamatos harcban áll az idővel és állandóan meg akarja előzni a korát már a születése pillanatában haldoklik, a klisé pedig örökké ugyanannyira (nem) aktuális. A korok és társadalmak nyelve, szimbólumrendszere és értékrendje állandóan változik és a beléjük kapaszkodó eredetiség óhatatlanul elveszíti a valódi mélységhez vivő finomabb árnyalatokat. Csak a ki nem fejezett, nyelvbe nem kötött gondolat képes megvédeni magát attól, hogy a kultúra divatjaival kompromittálódva halandóvá legyen. Az egésznek van egy "Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell" utóíze, a 19. századi romantikus zsenikultusszal élesen szembehelyezkedő desztillált józansága.
A megvalósítás nagyon sokat bíz arra, hogy az olvasó mennyit tud a sorok mögé gondolni, mennyi elképzelése van a művészeti kijelentések értékéről, az értékelések és viszonyítási rendszerek változandóságáról. Bár a nyelv nem egészen absztrakt, mégis hiányzik az a fajta húsosság, képiesség, az az élményekkel, élményfoszladékokkal való kiegészítettség, ami igazán kifejezővé tenné. Egyelőre nem szavazok. | 307.
| 2025.11.15 10:30 | Kopriva Nikolett - szerki -- re: meo | Hó
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea, örülök, hogy gyúrt a versen. Az első versszakkal kapcsolatban most azt érzem, túlságosan tagolt, darabos, nincsen sodrása. A "kalandból aludtatok / a faházban" nem igazán releváns információ - jelenléte ebben a formában felesleges. Ha mégis ragaszkodik hozzá, javaslom, dolgozzon tovább a képpel, futtassa ki valahova, legyen funkciója (akár keretet is lehet belőle alkotni megfelelő tartalommal). A pihentetést én is jó ötletnek tartom, sokat segíthet az eltávolodás :) | 306.
| 2025.11.15 00:41 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Hó
|
Válasz erre
Előzmény | Tímea hagyd ezt. Ritka, mikor egy verset öt perc vagy egy óra alatt ki tudunk javítani. Kell egyfajta távolságtartás a szövegeiddel szemben. Ehhez néhol sok időnek kell eltelnie, néha egészen hamar megvan a kulcs. Sose javíts egy-két javaslat miatt azonnal. Hagyd megérni, mint a gyümölcsöt. Itt sok ellentétes vélemény él, létezik egymás mellett. Figyelj, fejlődj, tanulj. | 305.
| 2025.11.15 00:30 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Hó
|
| Válasz erre | Úgy gondolom ez a vers még igencsak vázlatos, korántsem erős. Az első két strófa rendben van, engem nem zavar a hó zuhogása, a nyelv folyamatosan változik és a köznyelvbe beépült fordulatokat ügyesen el lehet helyezni a versben. Amúgy valóban szokott zuhogni a hó, mint az eső.
A harmadik strófát már gyengébbnek, erőtlennek, a kezdéshez képest irrelevánsnak is érzem. Főleg a negyedik versszak tekintetében, darabos az egész, felötlik egy emlék (apa véres fejjel a teraszon) majd magyarázat, összegzésképp még egy az otthonból. Az utolsó mondat pedig odabiggyesztve, mintegy konklúzió, kedves olvasó, hát így.. Amit tegnap írtam; versekben a tömörségre törekszel, néhol-néhol egészen pontatlanul, nem túl éberen, élesen, bár ez a ritkább.. Prózában viszont líraibb, színesebb a szövegvilág. Sok becsületes munkával magától fog működni, összemosható. Jó veled dolgozni, örülök, hogy a dokkon vagy. Baráti üdv; tgf | 304.
| 2025.11.14 19:09 | Tímea Lantos -- re: meo | Hó
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Niki, Szerkik!
Átolvastam, és jók az észrevételek.
Javított változat
Hó
Mesélted,
kalandból aludtatok
a faházban,
apád jól befűtőtt.
Bennem szakadt a hó.
Szerettem volna elmondani,
mire emlékszem apámból:
kukoricát morzsol,
szép parasztkezéből
hússzínű csutkák hullanak.
Részegen fekszik a teraszon,
vérzik a feje.
Anyám locsolja,
folyik rólam a szégyen.
Az otthonban,
a harmadik agyvérzés előtt
megfürdettem,
megborotváltam.
Hogy szerettem —
nem tudhatod.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki, Kopriva Nikolett - szerki | 303. 302.
| 2025.11.14 17:52 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | NŐI SZESZÉLY
|
| Válasz erre | Kedves Lantos Tímea!
Szépen megírt, jól felépített szöveg csupán apró hibákkal, de van egy komoly probléma vele: nem fut ki sehová. Mi ennek a novellának a csattanója vagy az üzenete? Mire az olvasó befejezi az "Engem vettél el először..." kezdetű mondatot, pontosan tudja, mi a helyzet, milyen a szereplők kapcsolata, és az írás hátralévő részében csupán ezt a helyzetet ismeri meg részletesebben. Igen, a néhai férj szemét módon viselkedett az első feleségével. És egy másik esetben szintén... és egy harmadikban is... meg egy negyedikben... Mi van ebben a történetben azon túl, hogy a halottra haragszik az első felesége?
Van egy-két egészen kiváló mondat (pl.: "A gyásznép együttesen moccan, megindulnak, rajzik a feketeség. Menni könnyebb, mint egyhelyben állni, menni egyenlő az élettel, még akkor is, ha elől a halál ballag."), de ezek önmagukban kevesek ahhoz, hogy elvigyék a vállukon az egész szöveget. Legalábbis a végére kellene valami több, egy csattanó vagy egy konklúzió - vagy pedig már közben, a gondolatfolyamba kellene valami más, ami nem csak az egykori cserbenhagyások és disznóságok felidézése.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 301.
| 2025.11.14 16:01 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | FEHÉR TORNACIPŐ
|
| Válasz erre | Kedves Lantos Tímea!
Szép, megrázó történet lenne, de sok kép, amit használ, erőltetettnek hat vagy nem illik igazán a jelenetbe, és ez kiveti az olvasót (pl.: a már kritizált körmös kép, és "nem is nézőtéren, hanem egy hűvös, ásványillatú hegy gyomrában vagyok, ahol tisztaság és ősi energia pulzál"). A másik probléma, hogy sokszor túlírt vagy melodramatikus a szöveg (pl.: "csak nézi a cappuccino színű falat szegélyező díszléc marcipánszerű vonalát", "békeidő hangok", "A zuhanykabin langyos vize bőg helyettem.", "Rugalmas fűzfavessző a megbocsátás.").
A kevesebb néha több: ezt a szöveget erősen húzni kellene, és több helyen egyszerűbben fogalmazni. Ez utóbbi abban is segítene, hogy a drámai, illetve költőibb mondatok nagyobb hatást váltsanak ki az olvasóban.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 300.
| 2025.11.14 15:48 | Fűri Mária - szerki -- meo | Hó
|
| Válasz erre | Tetszik a versbeszélő büszkesége: van egy megoszthatatlan emléke az apjáról, ami csak az övé. Ami nem idilli, olyannyira nem, hogy nem elmondható, nem dicsekvésre való, így a hozzá fűződő érzelem sem tartozik másra (AZT te nem tudhatod, csakis, és kizárólag én.) Mivel az emlékemről nem tudhatsz, nem kell tudnod, szerettem-e vagy sem.
Érdekes nyelvi megoldás, hogy a csutkák hullanak, nem a hó.
Kicsit engem is zavar a szójáték-szerű locsolja - csorog. De ezzel együtt, nálam marad.
Az utolsó sort elhagynám, ámbár van egy olvasatom, amiben funkciója van: a lírai én ismerőse már megint meséli a kedves gyerekkori történetét, amire neki nem lehet válasza. | 299.
| 2025.11.14 13:36 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Hó
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, szépnek ígérkező, néhol azonban csiszolgatásra szorulna.
"ahányszor", "hogy", "ahol", "annyiszor" - sok egy ötsoros versszakban, felhigítják a szakaszt. Átfogalmaznám, letisztultabbá tenném. Névmások, kötőszavak, töltelékszavak stb használatát akkor javaslom, ha feltétlenül szükségesek, van funkciójuk. Lehet játszani velük, de fontos a tudatosság. Petőcz András Lebegő-dal c. verse érdekes ebből a szempontból ("Bizony tényleg valóban “én”? / Kiváltképp vajon úgy s ak(k)ént? / Ugyan talán végtelen. / Habár akár egyébiránt, / mihelyst pláne: hahó, ja, lám! / Amúgy nemde hát egész. / Meglehetősen épphogy ajj, / tudniillik elvégre hajj. / voltaképp sőt: lebegés")
A második versszak igazán szép.
A locsolja-csorog picit csengőn hangzik egymás után, korrigálnám, de ez csupán finomítás, apró kötekedés részemről.
Az utolsó előtti sorból az "azt" is húznám. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tímea Lantos | 298.
| 2025.11.14 11:25 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Hó
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Alapvetően erős versnek tartom.
Egy dolog zavar, ami ráadásul ismétlődik és a szöveg alapvető motívuma. Bár jól hangzik, szerintem a hó nem "zuhog", hanem valami mást csinál. De ha tévedek, javítson ki. Tudom, hogy szokták így mondani, még egy ilyen című könyvet is találtam (Mohás Lívia: Zuhog, zuhog a hó), de mégis, attól hogy gyorsan, nagy mennyiségben esik, még nem feltétlenül zuhog, itt valami puhább, könnyebb, légiesebb, dologról van szó; ha mélyebben, érzékletesebben belegondolunk, jobb szó is lehet erre - szerintem.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 297.
| 2025.11.14 11:25 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Hó
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Alapvetően erős versnek tartom.
Egy dolog zavar, ami ráadásul ismétlődik és a szöveg alapvető motívuma. Bár jól hangzik, szerintem a hó nem "zuhog", hanem valami mást csinál. De ha tévedek, javítson ki. Tudom, hogy szokták így mondani, még egy ilyen című könyvet is találtam (Mohás Lívia: Zuhog, zuhog a hó), de mégis, attól hogy gyorsan, nagy mennyiségben esik, még nem feltétlenül zuhog, itt valami puhább, könnyebb, légiesebb, dologról van szó; ha mélyebben, érzékletesebben belegondolunk, jobb szó is lehet erre - szerintem.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 296.
| 2025.11.14 01:17 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Így sokkal melegebb van
|
| Válasz erre | Nagyon tehetséges vagy Timi. A verseidet olvasva ez egészen más világ, ott inkább a sűrítésre törekszel; hol pontosan hol pontatlanabbul, de számomra mindkettő különös atmoszférát jelent. Mintha ez okozna egyfajta kettősséget. A verseid tömörsége, és az azokban megjelenő "nyelvi lecsupaszítás" ebben a szövegben viszont nem érhető tetten. Érdekes kontraszt. Mintha egy hosszabb szövegfolyamban sokkal jobban szabadjára mernéd engedni a költői ént. | 295.
| 2025.11.13 09:40 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | Egy némafilm
|
| Válasz erre | Szemléletesnek tartom, ám az eredeti tényleg túlzottan lecsupaszított. Ám, ha elszakadunk az eredeti létezésétől, akkor bizony azt kell mondanom, ez így is megállja a helyét, sőt, a címválasztása is megfelelő. A hínár, a víz, az elúszás, a halszemű ébredők mind-mind szemléletes és jó kép, kerek egésszé teszik ezt a pár sort. Hangulatkép, zsánerkép, amiben ez a hajnali hangulat úgy ott van, ahogy kell. Én marasztalom (ezt is). | 294.
| 2025.11.12 19:29 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Egy némafilm
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, az előző verziót expresszívebbnek érzem, hiányolom az álmaikat lökdöső ébredőket is (csupán apró tisztáznivaló lett volna benne). Ez túl csupasz, kissé befejezetlen. A második versszak egészen semleges, nem igazán futtatja ki a verset, nem világos, hova akart eljutni. | 293. 292. 291.
| 2025.11.12 00:47 | B. Dezső - szerki -- meo | megállókat hátrahagyva
|
| Válasz erre | Az első vsz-ból lehetne haiku, akár a "műszakos busz" valamilyen behelyettesítésével (hajnali, álmos, stb), a vers többi része úgyis arra fut ki, hogy gyár, meg alvó megállók - mindez már túlmagyarázás, az első három sorba össze lehet fogni mindezeket, kis fazonírozással. | 290.
| 2025.11.11 11:21 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | CSICSÍJA, BABÁJA
|
| Válasz erre | Tisztelt Lantos Tímea!
Nagyszerű írás, életszerű és megrázó. Egy komoly hibája van, a helyenként felbukkanó, túl drámai mondatok: "...úgy ragyognak, mint megbocsátás után a tekintet", "A csönd katlan, ha belezuhan, a közönyben porlad el.", és "Felszítja magában a tüzet, és arra gondol, a parazsat a másik nőre is átveti." Ez így túl sok, túl művészi, életidegen ebbe a történetbe. Épp azt rontja el, ami a legerősebb benne: a hétköznapi apróságokat, amik igazán átadják a helyzet nyomorúságát.
A másik: nem kell a végére a három pont, sokkal hangsúlyosabb lenne nélküle.
Mindezek ellenére ez egy kiválóan megírt történet. A legnagyobbat az egyszerű mondatok ütnek, mint például: "És decemberben? Akkor ne jöjjenek!", "És a szellőztetés? Felügyelettel, kedveském..." Nagyon jók a párbeszédek, a hangnem, a lekezelő kedveskedés, és az különösen találó, hogy Esztike első gondolata, hogy ő nem lesz olyan, mint Ilonka - szép keretet ad a novellának.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 289.
| 2025.11.11 10:50 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | megállókat hátrahagyva
|
| Válasz erre | Kedves Tímea, az első versszak azonnal megnyert, ezután viszont vesztett erejéből a vers. Vizeletcseppes hó - modoros, a bennük elúszó megállók képe gyenge. Az utolsó versszak egészen erős lenne, viszont nem világos, hogy a gyár előtt miként, honnan lökdösik le álmaikat az ébredők. Megérdemelné a vers a csiszolgatást, nálam mindenképp maradna, ha ezek tisztázódnának. | 288.
| 2025.11.10 00:21 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | azután
|
| Válasz erre | A tehetséged számunkra szembetűnő. Ez egy nagyon tömör versvilág. Nem mindig engedi a szövegvilág a pontatlanságokat. Ahol el-eltévedsz, az összefügg azzal a képességgel, ahogyan tömöríteni, sűríteni tudsz. Ezt meg kell tanulni, élesnek kell tudni lenni, mint a fiókban a legjobb kés. Törekedj a verseidben a pontosságra. Ez sokszor nyesegetést jelent, de ettől ne félj, mert olykor-olykor a legnagyobb erő. Szigorúbban Timi! Határozottan tehetséges vagy! | 287.
| 2025.11.09 17:17 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | CSICSÍJA, BABÁJA
|
| Válasz erre | Kedves Tímea!
Szerettem. Tényleg jó. De most "szakmáskodjunk" egy keveset. Szóval egy ilyen írás valójában a feszültségre épül. Ezért a hármas pont nagyon szét tudja cincálni. A hármas pont valójában az a pillanat, amikor elengedjük az olvasót, gondoljon, amit akar. Ez hiba, itt nagyon az. Mert üresjáratot okoz. Mert a téma önmagában elég feszes. Jó a narráció is hozzá.
Éppen ezért kerüljük az erős jelzőket, hagyjuk a történést, hogy vigye az egészet. Ezért ez a mondat: A csönd katlan, ha belezuhan, a közönyben porlad el, nos ez a mondat egyenesen rombol.
Ilyenektől, hasonlóktól, még néhány töltelékszótól megszabadulva remek anyag lesz. Tudom, ön képes tömören és jól írni.
Maradásra szavazok.
Barátsággal,
MSzI | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 |
|
