Tamási József

1016.

2026.06.21 10:40	V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | motorozás egyedül
Válasz erre	Egyetértek Tímeával, az utolsó előtti versszak a rímelésével együtt varázslatos, nem kell tovább ragozni, a "szabadságérzés" pedig túl körülményes. Egy a javasolt változtatásokkal feltöltött versnél maraddal szavaznék.

1015.

2026.06.20 15:37

Siska Péter - szerki -- meo | Led Zeppelin

Válasz erre

Ez a szöveg alapvetően egy rajongói kollázs, ami ügyesen játszik a Led Zeppelin-címekkel és utalásokkal. Következetes, de talán éppen ez a következetesség a korlátja is egyben. Azokban az olvasókban, akik ismerik az együttest, "aha-élményt" kelthet, ők dekódolhathák az utalásokat, értékelhetik a kapcsolódásokat, de ettől több még nem igazán történik benne. Szóval ötletes, de inkább csak a referenciák működtetik, inkább felismerést kínál, mint invenciót, felfedezést, még nincs saját mitológiája, túl sokat vesz kölcsön. A kevesebb több lehetne.

1014.

2026.06.20 15:01	V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | múltam őrzői
Válasz erre	A "félmondat" és az "őrzik történetemet" nem kapcsolódnak szervesen a vershez, az előbbi automatikusan odavetett panel hatását kelti, az utóbbi nincsen alátámasztva, megindokolva. Túl sok a bizonytalanság, a két érzékeltető kép ("a fény késve ropog" és "a kövek nem visszhangoznak") pedig túl kevés ahhoz, hogy az olvasó belehelyezkedhessen a szöveg világába.

1013.

2026.06.20 14:31	B. Dezső - szerki -- meo | Led Zeppelin
Válasz erre	Lehetne más címet is adni, a többiből az olvasó, ha tényleg ismerte a zenekart, kitalálhatja hogy miről van szó, ne legyen ennyire direkt. Ha meg nem ismeri, mert ilyenek is akadnak, vers-élményként fogadja be. Az utóbbira is volna esély.

1012.

2026.06.19 19:27

szuhajo@citromail.hu -- re: meo | Led Zeppelin

Válasz erre Előzmény

Kedves Timea!! Én nagyon szeretem a rock zenét! Máskor is volt, hogy utaltam együttesekre vagy dalcímekre a verseimben. Most csak annyi történt, hogy néhány Led Zeppelin dalcímet lefordítottam (ahogy a google fordítóban le lehet) és ezek címe köré építve megalkottam ezt a verset. Egy kicsit hasonlóan, ahogy a Led Zeppelin is tette, amikor dalokat írt! Hol blues, hol hard rock, hol egy kis folk zene! Szerintem fogok még más együtteseknek a dalcímeivel játszani és szöveget alkotni! TJ

1011.

2026.06.19 13:27	Gulisio Tímea - szerki -- meo | Led Zeppelin
Válasz erre	Kedves József! Nagyon ötletes és szellemes a legendás zenekar sorait versbe szőni. Arra lennék kíváncsi, akar-e ezzel valamit üzenni, vagy csak játszik. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea
	A fenti posztra érkezett válaszok: szuhajo@citromail.hu

1010.

2026.06.18 22:21

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | nyomok

Válasz erre

Igazából egyetlen ötletet jár körül a vers, ami önmagában nem gond, viszont ez a központi gondolat nem annyira újszerű, hogy egymagában megálljon. Az "így mennek el/ az emberek is" aztán nagyon didaktikus fordulat, ami pedig utána jön, teljesen elhagyható lenne, benne van az előzőekben. A "mintha a város/ visszavenné őket" tartalmazza még a legtöbb távlatot és lírai erőt. 'Figyelem, ahogy lassan felszáradnak a nedves lábnyomok, mintha a város visszavenné őket'- így lehetne tömöríteni például a verset pár sorba, és egy nagyobb mű részévé tenni- de akkor sem lenne feltétlenül erős kép. Múlikkal szavazok.

1009.

2026.06.18 11:50	Gulisio Tímea - szerki -- meo | motorozás egyedül
Válasz erre	Kedves József! Alapvetően nem rossz vers, sőt: az első és az utolsó előtti versszak szép, eredeti képekkel dolgozik. Lenne egy-két javaslatom. A szél nem "jön", hanem "fúj", a "szabadságérzés" helyett "szabadság". Az utolsó két sort törölném, mert annyira erős az utolsó előtti versszak, hogy vétek nem azzal zárni. Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

1008.

2026.06.17 17:41

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | ön/becsapás

Válasz erre

Ez a lélekboncoló vers nemhogy tökéletesen elkerüli a pszichologizálás zsákutcáit, a zárlattal magas szinten reflektál rá, mint kulturális jelenségre- a "mondatnak" azzal a keservesen nyelv alatti valóságával ütközteti a mindenféle nyelvközpontú (illetve fallogocentrikus) megfejtések, katarzisok kliséjét, amit a versben korábban felépített ("mondatokkal tartom fenn magam/ nem azért mert igazak/ hanem ismételhetők"). A megoldás lerántja a leplet a 'megfejtés' reduktív, végső soron személytelen és elidegenítő természetéről, mégpedig úgy, hogy nem kapaszkodik bele az irodalomtudományos stílus dédelgetett belterjes fogalmaiba; már csak azt sem írja le, hogy 'nyelv'. A harmadik versszak először egy általánosabb, hozzáférhetőbb mélyfúrással készíti fel az olvasót az elkövetkezőkre, de a jelentősége inkább a negyedik egységgel való kapcsolatában rejlik, ami már fogalmat alkot, illetve módosít; az utolsó előtti sorra a "mondat" szóban benne lesz az, hogy puszta megléte, mint ellenállás a kozmikus ürességélménnyel szemben jelentősebb, igazibb, mint a kommunikációs haszna, az értelemadó képessége. Meglepően szerény eszköztárral komoly kérdéseket feszeget a vers, marad.

1007.

2026.06.17 14:41	Fűri Mária - szerki -- meo | hajnali lüktetés
Válasz erre	Nehéz a költőnek, mert az olvasó újra akarja írni a versét. Én pl. a hatvan évvel kezdenék; onnan indítva nekem jó.

1006.

2026.06.17 12:31

Türjei Zoltán - szerki -- meo | Hideg föld

Válasz erre

Kedves József! Ahogy az előzőnél, itt is azt érzem, hogy nincs igazán megírva. Jó sorok, villanások, de kicsit az az érzésem (több versénél is), mintha biztonságra játszana és gyorsan lezárná a verset, mielőtt elrontja valamivel. És valóban. Hibák igazán nincsenek is bennük. Úgy látom, azt már biztonsággal érzi, milyen megoldásokat nem szabad egy versben alkalmazni. De legyen bátrabb és írjon többet annál, mint egy jó kezdés, néhány jó sor, majd egy jó befejezés. Mert ezek így nem biztos, hogy kerek egésszé állnak össze. Itt is ezt érzem. Üdvözlettel:TZ

1005.

2026.06.17 12:07

Türjei Zoltán - szerki -- meo | zúzott köveken

Válasz erre

Kedves József! A vers első fele tiszta képekből áll (sín, hó, kutya), a második fele pedig a tételből (rab/smasszer). Ami hiányzik belőle, az az átmenet, a biológiai vagy fizikai közvetítés. A versnek az a baja, hogy túl gyorsan elárulja a titkát. Ha adna neki még 2-3 sort, ahol a sínpár és a beton ridegsége beeszik magát az ember húsába, akkor az utolsó két sor nemcsak egy magvas gondolat lenne, hanem egy gyomros csapás. Üdvözlettel: TZ

1004.

2026.06.17 11:02

Gerencsér Anna - szerki -- meo | A Lány Aki Beszéget A Fákkal

Válasz erre

Kedves József! Elhagynám a címből a nagybetűket, és "a kéreg a kapocs közöttük" sorokat egyszerűen kihúznám. Jó lenne a központozáson is igazítani: ha vannak írásjelek, jobban festene nagybetűkkel is. (Az alternatíva a központozás teljes elhagyása lenne, de szerintem az előbbi jobb megoldás.) Ettől eltekintve szép, hangulatos vers, és ha ezeket kiigazítja, nálam maradna. Üdvözlettel: Gerencsér Anna

1003.

2026.06.17 10:38	Gerencsér Anna - szerki -- meo | milliméternyi mozdulások
Válasz erre	Kedves József! Szeretnék csatlakozni Nikolett meójához: nem kell az ÉN szót csupa nagybetűvel írni. Még annyit tennék hozzá, hogy szerintem egy kicsit még jobb lenne, ha tömörebb, feszesebb lenne. Üdvözlettel: Anna

1002.

2026.06.17 10:32	Gerencsér Anna - szerki -- meo | Hideg föld
Válasz erre	Kedves József! A "csend költözött belém" szép kép, de a vers többi része nekem egy kicsit kevés. Úgy érzem, valami még hiányzik belőle. Üdvözlettel: Anna

1001.

2026.06.17 10:28	Gerencsér Anna - szerki -- meo | zúzott köveken
Válasz erre	Kedves József! A verset így kicsit kevésnek érzem, talán azért is, mert már sokkal jobban megfogalmazott, csiszoltabb alkotásokat is olvastam öntől. A kép és a gondolat azonban nagyon tetszik - ha van kedve még dolgozni a témán, szívesen olvasnám. :) Üdvözlettel: Gerencsér Anna

1000.

2026.06.16 14:15	Gulisio Tímea - szerki -- meo | éjjeli jegyzet, magamnak
Válasz erre	Kedves József! Egy kicsit megvágott verzió: éjjeli jegyzet a mát is túléltem. a kávé kihűlt, ölemben macska. elhiszem, hogy a világ nem miattam marad egyben, mint egy rozzant ágy, kibírok még egy éjszakát. Mit szól ehhez? Üdvözlettel, szeretettel: Tímea

999.

2026.06.15 21:59

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | hajnali lüktetés

Válasz erre

A "zsebemben tegnapi mondatok: születésről, halálról." olvasatomban keserű- ironikus, ekként egészen működőképes. A kezdetet egészen ígéretes képek alkotják, a "macskák ülnek a sarkokon"-nál merül ki a lendület. Ez a megszemélyesítéses- idézéses szerkezet, ami később ugyancsak felmerült a 'Magyar éjszakában' is ("a jövő annyit jelent:/ „majd lesz valahogy”") szerintem nem feltétlenül jó irány, túlságosan megakasztja a verseknek azt a lélegzését, ami inkább az erősségük lehet.

998.

2026.06.15 10:18

Türjei Zoltán - szerki -- meo | a sivatag szíve

Válasz erre

Kedves József! Valóban túlírt a vers. Csak egy javaslat rlészemről a tömörítésre: szélcsontok zörögnek. a világ egy kihasadt dob, amelyen régen valaki ütötte a ritmust. a gépek totemállatok: acéltestükben benzin kering a törzsek festett arcú emberek, a hiányból építenek vallást. a víz lett a minden. az új arany. a sivatagban az út oda vezet, ahol egyszer már minden meghalt. aki továbbmegy, egy árnyék. mítosza csak lenyomat, újra és újra betemeti a homok. és a törmelék alatt ott egy motor, -a világ szíve- vagy csak egy visszhang. Üdvözlettel:TZ

997.

2026.06.14 22:21

Siska Péter - szerki -- meo | Múlt Tudója

Válasz erre

Bár nem láttam a filmet, de pár kulcsfogalom alapján (pl. a harag útja, zöld hely) úgy sejtem, hogy a szöveg a Mad Max világán belül értelmezhető. A versbeszélő sokat állít magáról, de keveset mutat, modorosnak érzem, a szöveg pedig nem igazán teremt saját nyelvi világot, a képei ismerősek, kiszámíthatók. Nem az a gondom vele, hogy egy fikciós univerzum alakját próbálja megszólaltatni, a szerepvers az szerepvers, hanem az, hogy a nagy része emelkedett absztrakciókból, aforisztikus, ismerős bölcsességek egymásutánjából áll. A rajongás hajlamossá teszi az embert arra, hogy mitikus jelentőséget tulajdonítsunk olyan kijelentéseknek, gondolatoknak, jeleneteknek, képeknek, melyek valójában... nem igazán eredetiek.

996.

2026.06.14 19:37

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | tér

Válasz erre

Az "izzadt álom" és az "álmatlanul forgolódók/ ráncos emlékei" komplex jelentésszövést végeznek, nem csak egymás mellé rakódnak a nyomorúság leltáraként, hanem fokozzák, árnyalják, kiterjesztik egymás kifejezőképességét. A szöveg többi részéről viszont ezt már nem lehet elmondani, az ő leltárukban csak a "hetvenes évek maradéka" hordoz különösebb költészeti jelentőséget, de ezt sem tartom kifejezetten sikerültnek ebben a szövegkörnyezetben. Múlikkal szavazok.

995.

2026.06.12 19:44

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | köztes lét

Válasz erre

"az időt kell megkeresnünk/ ami a miénk" tekintélyes, öblös gesztus a versben, felidézi a még megvalósult szocializmus előtt született szocialista költemények lobogását, működő kollektív felszólítás van benne. A folytatás viszont nagyon ellankad, nem is egy túlságosan ihletett képpel. Ajánlom olvasni Nagy László, Illyés Gyula, Kassák Lajos költeményeit, a 30-as, 40-es évekből, iránymutatóak lehetnek abból a szempontból, hogyan lehet ilyen felhívó hangnemet jól végigvezetni. Ez a kérdés az újabban feltöltött, konkretizáló, társadalmi- panoráma verseknél is felvetődik -gondolok itt a 'Magyar éjszakára' és a 'sóhajra', amikben, amint Péter is írta, jellemző egyfajta monotonitás. Érdekes persze, hogy ezek a megvalósult szocializmus előtt szocialista költők, akikre gondolok, nem jutottak messzebbre a munkásság megszólításában, mint ahogyan a 'sóhaj' az irodalom addigi eredményeit összefoglalta. Ismeretes, hogy Kassák Lajos gyakran olvasott fel gyárakban, bányákban, de szinte egyszer sem fogadta őt megértés, tetszésnyilvánítás. Azok a hatásmechanizmusok, amik ezeket a verseket vezették, még mindig a régi világ szépségittas, vallás-allúziókkal terhelt értékrendjéből táplálkoztak és túl lengén, túl balettszerűen libbentek a magasba... Például Nagy László 'Az Országház kapujában, 1946' versében a zárlat így néz ki: "visszhangzik bennem, aki könyöklök ott egy lovacskán/ s tudom: az idő a miénk, tudom: a köveknek is/ távlata por, mert áthullhat minden a rostán./ De soha az ő képük, soha a mi fiatal arcunk."- ha elolvassa a verset (az interneten rákeresve a Digitális Irodalmi Akadémiában keresse meg, az első találat, egy blog úgy néz ki, hogy nem túl biztonságos, le akar töltetni bizonyos fájlokat!) ez a befejezés jelentősen absztraktabb, népszerűtlenebb valami- persze előremutató, élteti a cselekvőerőt, ifjúságot, de mégis, kifejezetten népszerűtlennek mondható fordulat. Felmerül, hogy alkut kell kötni az iránymutatást elmosó, hagyományosabban 'emelkedett' vers- és lezáráskoncepció és a kihívó, provokatív befejezés, vagy ebben az esetben talán inkább abbahagyás között.

994.

2026.06.11 19:16

V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Magyar éjszaka

Válasz erre

A cím és a hozzá való visszatérés a lezárásban nagyon hatásos, eleve elülteti egy nagyszabású panoráma ígéretét az olvasóban, a tartalomnak, terjedelemnek tökéletesen megfelel. Azonban bizonyos elemek a felsorolásban olyan szimbolikusak- expresszívek, hogy felmerül a kérdés, nem volna- e jobb rájuk szűkíteni a verset. Ilyen az "isznak, szívnak, szeretkeznek közömbös arccal" vagy a Péter által is kiemelt tévével diskuráló nyugdíjas, vagy az "akik három műszak között/ megpróbálnak mosolyogni a gyerekeikre"- ezutóbbinál elég súlyos a kijelentés ahhoz, hogy a folytatás csak túlmagyarázni, gyengíteni tudja. Nem tesz jót a versnek a jövőről való explicit kinyilatkoztatás; ezek a mondatok azok, amiket az AI is előhozna, ha a magyar valóságról kérdeznénk, túlságosan kézenfekvőek, nem adnak hozzá azokhoz, amiket a már kiemelt részek mondanak. Nagyon jó iránynak tartom a freskószerű, átfogó kompozíciót és a vele arányos címadást, de most múlikkal szavazok.

993.

2026.06.10 23:26

Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | talán

Válasz erre

Először is; fontos jó címet adni a versnek. Ez Józsefnél sokszor ötlettelen. Talán nem megy elég mélyre a témában, hogy ez önmagát adja. Szeretem azonban a Tamási József-féle versvilág szikárságát; kevés eszközzel is érvényeset , hiteleset tud mondani, semmi trükk, semmi ciráda nélkül fogalmaz meg olyan dolgokat, amire mindannyian gondolunk. A maga egyszerűségében. Persze az effajta költészetnek is megvannak a maga hátrányai, hiányosságai. Például könnyen abba a hibába eshet, hogy kevésbé költői vagy az a fajta narratív, és lírai réteg hiányzik, ami miatt versként tud funkcionálni a szöveg. Ahhoz, hogy ilyen kevés "lírai" eszközből szülessen egy jó vers, annak feltétele, hogy valami olyasmi gondolatiságot, eredetiséget "mutasson", ami mindenki számára újdonság, esetleg meghökkentőbb, mint azt várnánk. Számomra egyik sem jelenik meg ebben a szövegben. Sőt! Anna említi, hogy "annyira jól átad egy lelkiállapotot, hogy egy az egyben be lehetne illeszteni egy pszichológiai tankönyvbe.." Igen, és pont ezért inkább közhelyek puffogtatása, semmint egy jól kidolgozott lírai szöveg, a maga szikrárságával együtt.. Ha jó vers lenne, épp ennek ellenére kellene működnie, de a szóhasználat miatt ez nem ad érvényt. Szerintem végig közhelyes panelokból építkezik.

992.

2026.06.10 18:02

Siska Péter - szerki -- meo | sóhaj 2.

Válasz erre

A címet cserélném, viszont a vers indítása működik, feszültséget, helyzetet teremt. Fontos az a kérdés is, hogy mit jelent a művészet (költészet) ott, ahol az életet a puszta túlélés, fennmaradás szervezi. Az olvasó ezután szinte katalógusszerű felsorolást kap, aminek persze vannak hagyományai, a mennyiség önmagában is jelentéshordozóvá válhat, de ebben a szövegben ez csak részben működik. A versben szereplő alakok sematizáltak, nincsenek egyéni vonásaik, csak a nyomoruk van. Az ember általában jobban tud kapcsolódni konkrét, elevennek érezhető személyekhez, mint az absztrakt áldozatokhoz. A zárás engem kifejezetten zavar. Retorikai kérdés, erkölcsi fölénybe helyezi a versbeszélőt, és mivel ő legalább ír róluk, implicit módon önigazoló is. Másrészt sokkal keményebb kérdések rejlenek ebben a témában, pl. min változtat(hat) egy vers, vagy nem használják-e fel a költők ezeket a sorsokat ugyanúgy, mint más intézmények stb.

0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000