Zsuzsanna Grande
Tűnőben
Szavaim bolyongó vakok,
árnyékként vetülnek rám.
Törékeny burában vagyok,
repedezik a szám.
Jeges ár csapkod felettem,
szerelmem dermedt emlék.
Jég darabol a hidegben: –
könyörtelen pengék.
Már minden alma mérgezett,
a sötétség leszállt ránk.
Tűnik a földi élvezet,
s az Édent bezárták.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
|
1.
2018.11.12 08:06
| Juhász Tibi - szerki -- meo | Tűnőben
|
| Válasz erre | A harmadik versszak biblikus konnotációi elég erősen hatnak visszafelé is. Ez egyébként izgalmas retorikai fogás, a szöveg végén bevezetni valami olyasmit, ami visszamenőleg is meghatározza az értelmezést, itt azonban a szervesüléssel van gond. A zárlat nem következik semmiből, az első és a második versszak között is csak asszociatív a kapcsolat, szóval kérdés, hogyan is lehetne még szorosabbra, átgondoltabbra venni a koncepciót. Azt hiszem, át kell formálni az egészet, szorosabbra fűzni a belső összefüggésrendszert. | 2. 3. 4.
2018.11.14 16:33
ip:
| Zsuzsanna Grande -- re: meo | Tűnőben
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves János és Tibor!
Köszönöm a meót és az instrukciókat.
Átgondoltam. Lehet, hogy nem lesz jobb, de
legalább dolgoztam vele. (sok sikert nekem! :D )
Üdv. Zsuzsanna | |
|
