NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-02-18 07:14 Összes olvasás: 664407| 6218. | [tulajdonos]: kézfogás egy fauve-val | 2026-02-17 22:45 | Megint az Apollinaire-könyv, most a 74. oldal.
"1902-ben megismerkedik André Derainnel"
Fölnézek a könyvből, pontosan velem szemben a falon egy fametszet Deraintől, egy Angyali üdvözlet, fölemelkedek a székből, megérintem, üveg alatt van, de közel kerülök egy kézhez, amely valaha biztosan érintette a költő kezét, nahát.
A kép sajnos szignó nélküli, de egészen biztos, hogy a dúcot a Mester készítette, csak nem ő csinálta róla a nyomatot, hanem a segédek, az örökösök, ki tudja? | |
| 6217. | [tulajdonos]: képek | 2026-02-17 17:59 | | Olvasom Réz Pál: Apollinaire világa című könyvét, és mindjárt az elején egy különös motívumra akadok. „Döbbenten látod Szent Vid ó agátjain az arcod pontos mását…” Egy oldallal később: „Az én arcom az! – kiáltottam. – Az én komor és féltékeny szemem!” A sajátjára feltűnően emlékeztető arc felismerése nagyon erős érzelmeket kavart az akkor még csak huszonkét éves fiatalemberben. Eszébe juthatott saját eredetének bizonytalansága, és sok egyéb. Amikor egy időre abbahagytam a könyv olvasását, eszembe jutott, hogy elolvasom azt az öt Zagajewski verset, amelyeket még az irodában nyomtattam ki és hazahoztam. Zsille Gábor évekkel ezelőtti ajándéka volt; már a szerző halála után küldte el a friss fordításokat. Természetesen olvastam már a verseket korábban, igazából nem értem, miért nyomtattam ki ezt a küldeményt mégis. Talán azért, hogy a harmadik versben (Az emigráns dala) ezt olvashassam: „Idegen városokban / bámuljuk hajdani mesterek műveit, / és csodálkozás nélkül ismerjük fel a saját / arcunkat a régi képeken.” A szituáció csaknem ugyanaz, de a különbség mégis fontos: Apollinaire nem csupán csodálkozik, hanem zaklatottá válik, Zagajewski azonban egykedvű marad. És milyen érdekes adalék a nagyon franciának érzett Apollinaire-hez: anyja lengyel, Angélique de Kostrowitzky. | |
| 6216. | [tulajdonos]: 47 | 2026-02-11 18:40 | Szerintem, ha valaki egy hónap alatt 47 szerkesztő megnyilvánulást kap, az egészen nyugodtan örülhet a művei iránt tanúsított figyelemnek.
Az én hangsúlyozottan nem szerkesztői véleményem egyaránt vonatkozik a szövegre és a szerkesztő magatartásra.
Előbbit nem javíthatóan rossznak, utóbbit elkedvetlenítőnek tartom. Egyiken sincs mit magyarázni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6215. | Zima IStván: kéz beszél | [tulajdonos]: kéz beszél | 2026-02-11 15:15 | A szakmaiság zászlóra van tűzve,értem, ez nektek hivatás, nekem inkább hobbi. Csak néha úgy tűnik, ugyanazzal a kritikai sablonnal dolgoztok mindenkinél, függetlenül attól, hogy kezdő vagy rutinos szerző ül a szöveg mögött. Egy befutott költőt nem fog a Dunába kergetni egy lesújtó kritika, legfeljebb legyint rá. Egy kezdőt viszont simán eltántoríthat, ha az első próbálkozására nem visszajelzést kap, hanem ítéletet.
A fiam programozó: szakmai promptot bármikor ír, abban profi. Az emberi modul viszont már nehezebb ügy, szerencsére akadnak, akik ezt még nem spórolták ki a kritikából. Például Füri Mária. | |
| 6214. | [tulajdonos]: Alföld 2026. február | 2026-02-11 09:24 | Égetnivaló
Mintha az ősöm lennék,
ki az időben előre pillant
utódai felé. Tüzet rak nekik,
ne fázzanak, mert nem látja,
hogy van mivel fűteniük.
Elalszik, őseiről álmodik,
akik a tűz mellett róla
beszélgetnek, és arra gondol,
reggel első dolga lesz, hogy
a fészert telerakja fával. | |
| 6213. | [tulajdonos]: korr | 2026-02-10 16:57 | | Korrigálok: valójában felfogható. Van egy szerkesztői felfogás, amit elsősorban Fűri Mária képvisel, nevezetesen az, hogy muszáj valami biztatót mondani a szerzőnek, mert különben depresszióba esik vagy Dunának megy. Szép dolog a jóindulat, de nem győzheti le a korrekt szakmaiság követelményét. Ceterum censeo, a Zima-vers a "javítások" után is rossz. Hadd tegyem hozzá, ez a többedszer hangoztatott véleményem csak és kizárólag a szövegről szól, a szerző minden bizonnyal remek ember, eszemben sincs bántani őt. | |
| 6212. | [tulajdonos]: kéz beszél | 2026-02-10 14:40 | Felfoghatatlan számomra, hogy miért nem lehet azt mondani, hogy egy szöveg menthetetlen.
Attól nem lesz jobb, ha pont helyett vesszőt teszünk, kettőspont helyett meg pontosvesszőt. Nem. Zavaros, követhetetlen, fellengzős marad akkor is, és még viccnek is rossz. A kéz integet, féreglyukon nyúl át, ételt rendel, de még beszél is. Édes istenem, mi ez? | |
| 6211. | [tulajdonos]: ma | 2026-02-09 20:49 | | A Ballada a katonáról úgy kezdődik, hogy egy német harckocsi üldöz egy embert. Simán lelőhetné, de inkább eltiporni akarja. Nem sikerül neki. Ez jutott eszembe ma, amikor azt láttam, hogy egy drón rárepül egy katonára, aki rohan előle, de nincs esélye, a drón felrobbantja. Iszonyatos jelenet. Vérfagyasztó. | |
| 6210. | [tulajdonos]: Alföld 2026. február | 2026-02-09 17:14 | Az utolsó hal
Ágyúk csendje ereszkedik
a tájra, senkik lármás
parancsait visszhangozzák
a megrozsdásodott hegyek.
Legjobb volna most barlangba
bújni, hogy egy másik, nagyobb
csend alattvalója legyek.
Nem tudom, mindez hol és mikor
történik velem, a tó kiszáradt,
és elvándorolt a partja is.
De Miskin herceg mégis csónakba
ültet, és puszta kézzel evezve
nekiindul, hogy kifogja nekem
az utolsó halat. | |
| 6209. | [tulajdonos]: végül | 2026-02-08 20:31 | A Négyszáz csapással kapcsolatos poszt okán megnéztem a film zárójelenetét, és utána ez jutott eszembe:
Futottál, elfáradtam. Végül megállított az óceán. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
