NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-09-02 15:15 Összes olvasás: 1482051951. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 15. | 2025-09-01 23:05 | A nyurga Margit
A nyurga Margit elszökött, csavargó vére részes ebben, de ez nem tragédia, s önmaga ellen mért verekedjen?
Pénzt, szerencsét, szeretőt, ő volt, ki mindent el mert érni, s mert még így is árva volt, mindezt lapátra felcseréli.
Találkoztak még vele, s aki látta, úgy látta: boldog. Vörös tégladomb tövén lesült cigányok közt vigyorgott.
Kurta, nyírott frizurája lángolt a fényben, a szélben, szépsége is tűzbe tűnt, ült porosan, de kevélyen. . | |
1950. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 14. | 2025-08-31 23:30 | Fiúk, sárkánnyal
A sárkány a magasban, a sárkány! Milyen szabad a mennyei spárgán! Föl, föl a szép nemzetiszínű vadat! (Uram, őrizd e pünkösdi pásztorokat.
Lábuknál szunnyadjon a kecske. Tüzes lelküket tartsd még lebegve. Hogy fényes szellőkben álmodhassanak ébren. Mert nem a földön – ma legeltetnek az égen.) . | |
1949. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 13. | 2025-08-30 23:30 | Barbár-ének . Ég alatt röpül a madár, citera-verő a tolla. Lábamhoz zuhanj te madár forogva, mint a motolla.
Verdeső gyöngyszürke szárnytól ahogy a fehér ég zúgott, veretvén úgy fognak zúgni azok a citera-húrok.
Van nekem villogó késem, megvág az ércet, csontot, fekete szívet is megjárt – faragjunk daruláb-sípot!
Megpattant érc ahogy pendült, meghasadt szív ahogy felsírt, úgy sír majd a daruláb-síp, úgy sír majd a daruláb-síp! . | |
1948. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 12. | 2025-08-30 00:05 | Sisakban tulipán . Emlékszem a vánkoscihák szekérben-duzzadó dühére, a golyó-tépte tollvihar havazására, a leszabdalt ökörfejekre – a hóban mint véres farsang maszkjai bámultak kidülledt szemekkel. Emlékszem a katonacsizmák dobogására, orcámba-öntött szeszre, lelkemnek esküjére, rikoltozó, borzadt tyukok menekülésére, a csikók korai betöretésére.
S míg apám bükk-fejfát gyalult s vasaltam a katonainget, szívemre szivárvány hajolt: lesz még a nehéz vas-sisakban virág: – sisakban tulipán. . | |
1947. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 11. | 2025-08-28 23:27 | Szerelem . Acélkék rozsban háltam, karod volt párna fejem alatt. Csókok, s ledőlt rozsszálak becézték barna derekamat.
Távol a töltés nyúlánk fennsíkján olykor egy-egy remek gyorsvonat elviharzott, s fénye rajtunk is végigsepert,
s füttyszóra jólét, buja szépség amint ott elrobogott, a nehéz gazdagság súlya alatt a talpfa felzokogott.
Habpárnák, ételek, ékszer úsztak a fényes fergetegen, és utak, micsoda tájak! Nekünk csak egy volt, a szerelem. . | |
1946. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 10. | 2025-08-27 23:20 | Karácsony . Nem voltunk spórolós szegények, olvadt az izzadt erő ára. Anyámék mindent ráköltöttek tornyos, csudás karácsonyfára.
Fehér lepedő titkot rejtve feszült előtte, mint vitorla, s huncutul hittem, hogy a talpfát barkácsoló árny József volna.
S a Boldogságos dús kezétől ingott a nagy fenyőfa lombja. Nagy, áhítatos árnyékokkal népesült be a műhely-konyha.
A forgács angyalhajként zizgett, a fűrészfogak fényt haraptak, – fényét a mécses szép szelíden csobbantotta a gyalupadnak. . | |
1945. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 9. | 2025-08-26 22:15 | Nagy eső . Csak locsog, csak röhög a sárga ár lyukascipős emberek bánatán. S térdigérő víz tetején ott libeg egy zsúfolt teknőhajó.
Evezősök, kislányok, csibészek, pirosszoknya-vitorlás vitézek, messze szállunk a megáradt bú fölött tán a boldog tengerig! . | |
1944. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 8. | 2025-08-26 00:27 | Nádas , Szél ha fújja: éles levél-karddal napos-fényes levegőbe vagdal. Sárga pelyhet pilléz bóbitája, mintha felleg madárpihe szállna.
Lepke lebben mint a csöndes álom. Zöld darázs ing napsugár-fonálon. Mint ütött húr, hosszan szól a dongás, egésznapos a bíbicvisongás. . | |
1943. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 7. | 2025-08-24 22:12 | Emlék
Lámpa gyullad, legyek zúgnak, búkergető lárma kél a paloták tövében. Danolunk és danolunk, veri már a tamburát a szomszédasszony serényen.
Hintázik a szoknya rajta, s rengenek a hangoktól a légypöttyös falak. Isznak mind az emberek, mi gyerekek verekszünk a nagy asztal alatt.
Mi is, mi is mulatunk, részegülten szívjuk be a részeg levegőt, s – apró Dávid-királyok – szilaj táncban rugdalózunk szüleink előtt.
Szól a, szól a tambura-zene, éjeimen, napjaimon áthallik. Libatollal muzsikál szívemen a szomszédasszony hajnalig. . | |
1942. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 6. | 2025-08-23 23:37 | Dal . Pirosló galamblábak a friss bimbójú ágak. Gyöngécske szél ha rebbeg, az égen lépegetnek.
Jajtalan ének szárnyal, vajúdás, mégis nászdal – a fáknak és a füveknek gondjai most születnek. . | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|