DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38667 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Vezsenyi Ildikó: 2021.03.04-re virradóra
Tóth Gabriella: gyász
Tóth Gabriella: körök
Tóth Gabriella: bohócságok stb.
Tóth Gabriella: én így
Filip Tamás: Akiket szerettem
Vasi Ferenc Zoltán: Az életerő misztériuma
Vasi Ferenc Zoltán: Az égi ménes alászáll
Vasi Ferenc Zoltán: Amikor
Egry Artúr: Portugál gálya
FRISS FÓRUMOK

Bátai Tibor 7 órája
Gyors & Gyilkos 8 órája
Vezsenyi Ildikó 1 napja
Csombor Blanka 3 napja
Tóth Gabriella 4 napja
Filip Tamás 4 napja
Pataki Lili 4 napja
Pálóczi Antal 4 napja
Szilasi Katalin 5 napja
Karaffa Gyula 5 napja
Kiss-Teleki Rita 7 napja
DOKK_FAQ 8 napja
Bájer Máté 9 napja
Szücsi Csaba 10 napja
Vasi Ferenc Zoltán 11 napja
Dezső Márton 11 napja
Ötvös Németh Edit 18 napja
Egry Artúr 21 napja
Gyurcsi - Zalán György 25 napja
Kiss-Péterffy Márta 25 napja
FRISS NAPLÓK

 - haikukutyin - 3 órája
Hetedíziglen 5 órája
Bátai Tibor 10 órája
A vádlottak padján 15 órája
Minimal Planet 1 napja
A fény nem publikus 1 napja
Zúzmara 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Gyurcsi 4 napja
az univerzum szélén 4 napja
Janus naplója 5 napja
nélküled 5 napja
Készül az album 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-02-27 00:58 Összes olvasás: 111103

Korábbi hozzászólások:  
1422. [tulajdonos]: Bereményi Géza 14.2024-02-26 14:46
Janus Pannonius
.
Íme, virágzik már,
rügyeit bújtogatja
szép mandulafácska,
lám, télben virágzik,
ám csodaszép rügyeit
zúzmara fogja be majd.

Vasból való az ég
fejed és tested fölött,
lásd, kőből a madár,
lásd, vassal jönnek eléd,
hát öltözz most vasba
és kővé meredj.

Csupán vas véd meg itt,
itt már csak kőbe bújhatsz,
lásd urad futását,
lásd, a véred elillan.
Bőrünk kövek közé,
fűhajunk kövek közé,
lágy, meleg test vagyunk,
hús, folyékony vér vagyunk,
hát öltözzünk, jaj, vasba,
és kővé legyünk.

Kőből való madár,
emléked csak ez őrzi,
a tett s a bőr elrohad,
a vér, a mozdulat elillan,
hát vas legyél s egy kő légy
a kövek közül.
.
.
.

1421. [tulajdonos]: Bereményi Géza 13.2024-02-25 21:33
Lee Van Cleef

Négy napja már, hogy nem ettünk és
Lee van Cleef csak ennyit szólt: „Hej!”
Lee ilyen fiú.

Hogy átmentünk a városon és löttek ránk,
Csak ennyit szólt: „Hej!"
Lee ilyen fiú.

Oregonban, hol vállon lötték - bár látszott rajta, hogy fél nagyon -
Csak ennyit szólt: „Hej!"
Lee ilyen fiú.

Egy utcasarkon megdögleni, hogy
Elöreküldesz négy másikat, hej,
Ilyet, ilyet csak Lee tudott.

Messziröl tudtuk, hogy ö érkezik,
Így csak Lee van Cleef lova lép.
Barleycorn, Charley, Hombre és Dick
És a többi is mind összenéz:
„Igen, Lee van Cleef, ö érkezik.
Igy csak Lee van Cleef lova lép.
Hej, hej, hej, csak Lee lehet.”

És Fort Phil Carneybe egy szép napon
Összekötözve érkeztünk, hej,
Leet vitték elöl.

Tenyerük élével ütötték torkát és
Pofánkba ordított mindegyik:
„Hé, nézd! Nézd, nézd, Lee hagyja magát!”

Elvették rég a pisztolyát és
Kötéllel húzták egy ló mögött, hej.
Lee hagyta magát.

Phil Carney legyen átkozott,
Hol az égö, perzselö napon, hej,
Lee a földre került.

Ha Carneyböl jössz, ne kerülj elém,
Hol Lee van Cleef a perzselö napon állt,
Barleycorn, Charley, Hombre és Dick,
Ha Carneyböl jönnél, vadásznak terád.
Mert Carney az, hol eltünt Lee van Cleef.
„Hej, hej, hej, mondd, Lee hol lehet?”

Éjszaka iszkoltunk, mint a beteg kutyák,
Egy lucskos telet csak átvacogni, hej,
Négy beteg, négy beteg kutya.

Egy utcasarkon ácsorogtunk, mikor
Karomba markolt és így szólt Dick: „Hej, nézd, ugye,
Ugye Lee az ott?!”

Fényképész lett, ez járta róla,
Nevettünk, ha ez szóba jött, „Hej, ez nem,
Ez nem lehet Lee.”

Utánaszóltunk, de elsietett.
Sose felejtem azt a csinos zakót, hej.
Ennek vége van.

Hátat a falnak és megdögleni,
Lee van Cleef tudta ezt remekül.
Barleycorn, Charley, Hombre és Dick,
Nézd, ahogy a sarkon áll egyedül.
Várják, hogy Lee mikor érkezik.
„Hallod-e Dick, ugye Lee lova dobog?!
Hej, hej, hej, csak Lee lehet.”
.
.
.

1420. [tulajdonos]: Beremémnyi Géza 12,2024-02-24 21:19
A jobbik részem

Belőlem valaki útra vált, útra a jobbik részem,
kiment belőlem, itt hagyott, csak úgy, észrevétlen,
félre se néztem, annyi volt,
csak annyi volt, egy szót se szólt,
hirtelen elment, itt hagyott,
valaki útra vált, a jobbik részem.

Belőlem valaki útra vált, és én utánanéztem,
jól van, hát menjen, tűnjön el az én jobbik részem,
először úgy tűnt, semmi sem
változott azzal, hogy hirtelen
fogta magát a hűtelen,
s útra vált belőlem a jobbik részem.

Azóta járom nélküle a végtelen világot,
s valahogy mindent nélküle más színben látok,
hosszasan nyújtózik minden út,
valahogy nincsen semmi úgy,
minden szó mástól eltanult,
mióta útra vált a jobbik részem.

Győzni sincs kedvem nélküle, énekelni sincsen,
szórakozottan szórom el sok nagy régi kincsem,
talán egy nő volt, tán gyerek,
aki belőlem elveszett,
elvitte minden kedvemet
magával hűtlen ringyó jobbik részem.

Arcomba vág, úgy ébredek, a fény az izzadt ágyban,
ténfergek, csavargok nélküle, tán erre vártam,
mit se kell már itt féltenem,
tán erre vártam, ez jó nekem,
kicsusszant belőlem hirtelen
a kígyó, hűtlen kígyó jobbik részem.

Keshedt, vigyorgó arc tekint rám a rossz tükörből,
tompák a szagok, máz a szín és a csend csörömpöl,
félre se néztem – annyi volt,
elszállt belőlem, itt hagyott,
magával vitte, nincs titok,
nincs titok, útra vált a jobbik részem,
nincs titok, mióta útra vált a jobbik részem,
nincs titkom, mióta útra vált a jobbik részem.
.
.
.

.
.
.

.
.

1419. [tulajdonos]: Cseh Tamás: Dal a ravaszdi...2024-02-23 21:34
.

:

1418. [tulajdonos]: Bereményi Géza 11.2024-02-23 21:28
Dal a ravaszdi Williamről

Hol volt és hol nem volt Dániában
Egy királyfi, aki egy szép napon,
Hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné,
Bolondot mímelt, ó borzalom.
Bolondok között így lévén józan,
Mérgezett kardba ütközött,
S trónjába nyugodt urak beültek
Székelvén béke és harc között.
Ám e királyfi úgy hala meg,
Hogy adának néki díszsírhelyet.
És eme sírt, ó borzalom,
Láthatni ma is a színpadon.

E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt,
Mint Shakespeare William.

Egy sötét éjjel neje nyakára
Helyezte kezét egy mór vezér,
S belőle végén a szuszt kinyomta,
A látványt így nem zavarta vér.
Látjátok, micsoda kacskaringók
Jellemzik szívünk útjait,
Vacogva sandítunk tükreinkbe,
Hol a kulcs, mely minden zárt kinyit?
Itt állunk úgy, mint a mór vezér,
Magunk kifosztva másokért.
Itt állunk és a szánk nyitva van,
Ez aztán tud, ez a Sekszpír Viliam!

E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt,
Mint Shakespeare William!

Valószerűtlen púpot a háton
Valószerűvé tenni kell,
Méghozzá úgy, hogy világnak hátát
Hajlítni kell egy púpig el.
És ha e gigászi gerinc is hajlik,
Richárdnak púpja nagy mintát követ.
Meggörbedt időben meggörbedt férfi
Legelső divatfi még lehet.
Viszkető háttal bámuljuk őt,
Idők hajlását felismerők,
Mert Richárd király a nagy vég előtt
Négy felvonásra divatba jött.

E kies hazában mutass nekem
Egy oly nagy ravaszt,
Mint Shakespeare William!

És tükrünk szétszórt szilánkjait
Shakespeare úr ragasztja, foltozza itt.
Mi itt állunk és a szánk nyitva van:
Hogy miket tud, ez a Sekszpír Viliam!

1417. [tulajdonos]: Bereményi Géza 10.2024-02-23 00:12
Arthur Rimbaud elutazik

Arthur. Voiture. Ouverture.
Arthur, Arthur, a vonat, nézd, bent áll,
ez a vonat visz egyenest Belgiumba.
Arthur, Arthur, tűrd fel a gallért,
mondd csak, hogy ízlett ez az évad a pokolban?
Arthur, Arthur, a két öklöd a zsebben,
a két ököl a zsebben már ronggyá rohadt,
Arthur, Arthur, a köpeny a vállon,
a köpeny a vállon rég eszmévé szakadt,
utazol, Arthur, letelt az évad.

Bent áll a hajó, a hajó a kikötőben,
úgy ring, mint Európa, az alvó a völgyben,
Arthur, az évad, az évad elmenőben,
Arthur, lesz aranyad bőven,
na Arthur, lesz aranyad bőven!
Arthur, az ököl, abszint a pohárban,
növények, köpeny, pipa és kalap,
Arthur, Arthur egy dühödt angyal az égből,
a földről a tengerbe szaladt.

Arthur, szorítsd térdedhez a melled,
és pengesd, mint húrt, a cipőzsinórt,
Arthur, csak azt ne, az évad a pokolban,
ilyen, ilyen, ilyen, ilyen sohase volt!
Utazol, Arthur, letelt az évad.

Arthur, a hajó, a hajó Afrikába,
tűrd fel a gallért, ott arany van, tele a bánya,
Arthur, az évad, hagyd csak, a tenger hadd dobálja,
Arthur, a vonat, nézd, bent áll,
utazol, utazol, Arthur.
Arthur, szorítsd térdedhez a melled,
és pengesd, mint húrt, a cipőzsinórt,
Arthur, csak azt ne, az évad a pokolban,
ilyen, ilyen, ilyen, ilyen sohase volt!
Utazol, Arthur, letelt az évad.
.
.
.

.

1416. [tulajdonos]: Bereményi Géza 9.2024-02-20 19:47
F. M. Dosztojevszkij és az Ördög
.
Egy hófehér éjszakán Fjodor Mihajlovics
Pétervárott megáll, mögötte senki sincs,
Csak egyvalaki, s mert sejti, hogy ki,

Hátra se nézve szól Fjodor Mihajlovics:
„Szólj ördög, mi dolgod velem? Röviden szót keríts,
Aztán iszkiri! Nem állhatlak ki!”

„Még ifjú író ön, Fjodor Mihajlovics!”
Szól egy hang a hát mögül: „jövője drága kincs,
S a cár ellen itt összeesküszik?

Vészes e társaság, amelynek tagja lett,
Párizst képzel ide Pétervár helyett,
Mind csupa gőg, összeesküvők!

Már holnap reggel ön láncban lesz bizony,
És lakni fogja majd, megjósolhatom,
Nyolc éven át Szibériát!”

„Hohó – nevet föl erre fel Fjodor Mihajlovics –,
Írónak a tapasztalat, a szenvedés drága kincs,
Lássuk tehát Szibériát!”

„Még ifjú író ön – szól az ördög ott –,
Jobb hát, ha folytatom még a jóslatot,
Mert lesz egy fanyar, fura kanyar.

Mert jó, mondjuk szenved ott, Fjodor Mihajlovics,
És midőn visszatér, sok akadálya nincs,
A nagy könyveket írhatja meg
(De most figyeljen, bátyuska),
Ám e nagy művekben káromolja majd
Régenvolt társait, kikkel most összetart
S a cár ellen itt összeesküszik.

És Párizs fertő lesz az új eszméivel,
A mért helyett csak a hogyant keresi majd, mivel
Érdekesek az emberek!

Így jut el emberhez az intézmény helyett.”
Szólt a hang és nevetett ott a hát megett:
„Hihihihij, Dosztojevszkij!”

Így maradt végül ott Fjodor Mihajlovics,
Rázva zúgó fejét, gondolata sincs,
„Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Hogy itt mi lesz, ki érti ezt?
Gondolat helyett gondolatmenet?
Ki érti ezt? Hogy itt mi lesz…”
.
.
.

.

1415. [tulajdonos]: Bereményi Géza 8.2024-02-19 18:44
Suhannak, visszaszállnak

Suhannak, visszaszállnak
a legendák most a földre,
látod, azt mondtad pedig,
elenyésznek örökre.

Suhannak, visszaszállnak
lovasok most a vízre,
panasztalan idő jön
csúfos fejeinkre.

Bársonyos mancsokon jön,
nesz nélkül közeledik
hajlékony ragadozónk,
bujkálásból most érkezik.

Állj ki a házad elé,
próbáknak ideje ez itt,
megméretsz, életben vagy-e még,
vagy halott voltál ezideig.

Ezúttal nesztelen jön,
szépen behúzva körmeit,
bársonyos mancsokon jön,
ezúttal behúzva körmeit,
szép selymes ragadozónk.
Próbáknak ideje ez itt.
Ha nem hallod, akkor is jön,
ha nem jönne, akkor is jön.
.
.
.

.

1414. [tulajdonos]: Bereményi Géza 7.2024-02-18 21:44
Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza
.
Gróf Széchenyi István pisztolyát porozza,
majd a csőbe belénéz a legnagyobb magyar.
Vajon mit lát a csőben? A csőben sötét van,
miként benne sötét lesz, ravaszt ha meghúzza.

Így szól Széchenyi István: – Meghúzom, meghúzom,
aztán piff-puff, és nincs már a legnagyobb magyar.
– Állj meg, Széchenyi István, ne húzd meg, ne húzd meg!
Téged néz az utókor, mi lesz, ha meghúzod?

– Minő hang a sötétből, ki szólít, ki szól itt?
Engem senki se nézzen, ravaszt ha meghúzom!
– No de Széchenyi István, diákok tanulják
majdan tőled a példát, velőd ha loccsantod.

– Pardon kérném, ez itten intimus magánügy,
meg sem halhat privátim a legnagyobb magyar?
– Ne, ne, Széchenyi István, ne tedd meg, ne húzd meg,
ne kend rá az utódra deprimált véred!

– Nektek ott lesz a Lánchíd, járhattok, kelhettek,
emez itt magánvégzet, mindjárt meghúzom.
– Ne, ne, Széchenyi István, az utódok, utódok,
már-már loccsant velődben őket forgasd meg!

– Már-már loccsant velőmben forogtak utódok,
forogtak épp elégszer, na most meghúzom!

– Ajaj, Széchenyi István, nehéz lesz tanulni
nekünk tőled a példát, most, hogy ezt meghúztad.
.
.
.

.

1413. [tulajdonos]: Bereményi Géza 6.2024-02-17 18:35
Jelenidő tangó

Látod, elmúlt sok tavasz,
nem is gondoltam rád,
sok-sok év úgy elszaladt,
más lett már a világ.

De most egy váratlan napon,
helyszín: Károlyi-kert,
nekem támadt a te szagod,
mit a szél kikevert.

Na ettől hirtelen rám tört az idő,
ami nélküled szállt,
a sok nélküled idő,
ami közénk beállt.

Nélküled már
hidegháború nincs,
s kelet–nyugati helyett
észak–déli lett
a konfliktus,
mit az emberiség
úgy fog föl, mint egy szegény
s gazdag közti háborút.

Egy bankrablás
manapság látod, mit ér
ahhoz képest, szívem,
ami egy bankalapítás.
Vagy a parlament
manapság ha összeül,
minden állampolgár
féltheti a gyermekét.

Orromba becsapta a szél
a te régi szagod,
és fölrémlett az idő,
ami nélküled folyt.

Látod, elmúlt sok tavasz,
nem is gondoltam rád,
sok-sok év úgy elszaladt,
ilyen lett a világ.

De egy váratlan napon,
helyszín: Károlyi-kert,
nekem támadt a te szagod,
mit a szél kikevert.

Remélem, nem érzem soha
többé az illatod,
amit pajkosan a szél
orromba becsapott.

Mivel emlékbe rondít
ez a jelen idő.
És a szemembe kancsít
ez a felejthető.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-02-26 21:36   Napló: - haikukutyin -
2024-02-26 17:23   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-02-26 16:50   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-02-26 16:26   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2024-02-26 16:22   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-02-26 14:46   Napló: Bátai Tibor
2024-02-26 13:59   Napló: - haikukutyin -
2024-02-26 13:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella A hit
2024-02-26 12:37       ÚJ bírálandokk-VERS: Szakállas Zsolt A DÚS
2024-02-26 09:33   Napló: A vádlottak padján