DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38787 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Pataki Lili: Egyenes, gerinces és szabad
Csurgay Kristóf: Lélekborogatás
Tóth Gabriella: Lehet
Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
Albert Zsolt: Téli könyvek
Tóth János Janus: Születésnapodra
Tóth János Janus: űrsisak ispánokkal
FRISS FÓRUMOK

Francesco de Orellana 18 perce
Vasi Ferenc Zoltán 19 órája
Serfőző Attila 3 napja
Tóth János Janus 4 napja
Gyurcsi - Zalán György 5 napja
Cservinka Dávid 6 napja
Vadas Tibor 6 napja
Tóth Gabriella 7 napja
Filotás Karina 8 napja
Veres Mária 9 napja
Kiss-Teleki Rita 9 napja
Bájer Máté 9 napja
Filip Tamás 10 napja
Gyors & Gyilkos 15 napja
Szilasi Katalin 15 napja
Pataki Lili 15 napja
Karaffa Gyula 16 napja
Farkas György 16 napja
Bátai Tibor 17 napja
Debreczeny GYörgy 20 napja
FRISS NAPLÓK

 Gyurcsi 1 órája
Hetedíziglen 1 órája
Hordalék 4 órája
az univerzum szélén 7 órája
négysorosok 9 órája
fiaiéi 20 órája
Bátai Tibor 1 napja
Minimal Planet 1 napja
A HÁRMAK 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
A vádlottak padján 6 napja
Szőnyeg 6 napja
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 8 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 8 napja
Janus naplója 10 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-06-12 18:50 Összes olvasás: 116868

Korábbi hozzászólások:  
1519. [tulajdonos]: Bereményi Géza 72.2024-06-10 23:56
Háromnegyed egy an
.
Sej, az Aranyhíd vendéglőnek ajtaja kitárva,
sej, de ott mulat Antoine, szegény, iszik egymagába.
Fülébe egy nóta, fülébe egy nóta,
fülébe egy nóta, fülébe egy nóta,
az a régi nóta.

Sej, az Aranyhíd vendéglőnek ajtaja kitárva,
h'de besétál azon Desiré, magába.
Fülébe egy nóta, fülébe egy nóta,
fülébe egy nóta, fülébe egy nóta,
szintén régi nóta.

Az a nóta szól egy új lakótelepről,
h'de abba' is a sok-sok szomorú emberről.
Az oktatási reform szükségességéről,
politikus nóta, politikus nóta,
aktuális téma.

Sej, az Aranyhíd vendéglőnek ajtaja kitárva,
sej, de politikus nóta szól ki, szól ki az utcára.
Jó ebédhez szól az, az a régi nóta,
háromnegyed egy van, háromnegyed egy van,
háromnegyed egy van.
.
.
.

.

1518. [tulajdonos]: Bereményi Géza 71.2024-06-09 18:42
Füst, füst... (Végre egy dal a cigarettáról)
.
Füst, füst.
Füstbe úsznak arcaim.
Dohánnyal élünk és füstben úszunk.
Barátaim.

A füst, füst.
A füstben elúsznak arcaim.
Dohánnyal élünk és füstben elúszunk.
Barátaim.

A végén úgy elúszunk barátaim,
hogy magunk is bottal üthetjük saját nyomunk.
Füstölünk.
Dohánnyal élünk barátaim.
Mert homályban, füstben aztán, ott aztán lehet.

A füst, füst.
A füst a megoldás barátaim.
Elcsavarogni, eltekeregni.
Barátaim.

Csak tüdőre, mellre szívni.
Barátaim.
És elúszni,
lassanként felszállni szép csavarmenetben,
dohányban, parázsban,
elúszó, bujkáló fekete levekben.
Füstök közt tekergő,
táguló, ernyedő lihegő tüdőkben.
Magunktól elúszó tocsogó fürdőkben.
Korántsem látható bizonyos szemekben.
Hát mégsem.
.
.
.

.

1517. [tulajdonos]: Bereményi Géza 70.2024-06-08 23:23
Verkliszó
.
Mondd, na, mondd, mit mondd a verkliszó,
a fényes vasárnap délben.
Száz és száz dallama csábítón
úszik, kering a szélben.

Száz vitéz, mosolygó száz vitéz
és lányok és száll az ének.
Olyan vagyunk, akiknek arca nincs,
csak mézes, mézédes álma.

Az udvaron, ott lóg a porolón
a lelkünk és vége a dalnak.
Azt teszik, mivélünk azt teszik,
ugye, amit akarnak.

Olyan vagyunk, akiknek arca nincs,
csak mézes, mézédes álma!
.
.
.




1516. [tulajdonos]: Bereményi Géza 99.2024-06-08 00:45
Úriszen, hol vagyok?
.
Úristen, hol vagyok?
Úristen, hol vagyok?
Hát mikor váltottam menetjegyet,
hogy velem egy vonat robog.
Úristen, hol vagyok?
Te, Úristen miben vagyok?
Hát mikor szegődtem én ide,
ahol csak félig vagyok.
Fél, fél, félig vagyok.
Itt nem is én vagyok.
Hisz' helyettem is
valaki játssza csak azt,
hogy ez én vagyok.

Jó, változtatni fogok - mondta Vizi -
ha itt maradok, végem.
Ha ez így megy tovább, végünk van.
Mit is csináltam eddig?
Semmit, semmit. semmit!
És észrevett egy olyan lapos fürdőszobamérleget,
odament hozzá, ráugrott, lenézett és mondta,
hogy: - Nyolcvanegy kiló vagyok, színhús.
Majdhogynem lemondtam terveimről, kis híja.
Persze halogattam, halogattam,
mint ahogy mindenki halogat.
És mindenki a halogatásnál rontja el.
Jó, akkor én nem halogatok tovább.
Még nem késő.
Tegyünk egy próbát.
Most lehet, mert most akarom!

Azzal odalépett a konyhaasztalhoz,
ahol rengeteg mosatlan edény között volt egy pohár,
megfogta a poharat, így, felemelte, így,
és elengedte.
A Vizi pohara ott maradt a levegőben.

Lebegett a pohár a levegőben,
Vizi nézte és tudta,
hogy mostantól kezdve mindenre képes,
mindent meg fog tudni csinálni.
Olvasta mindezt az egyik járókelő az újságban,
és odafordult a másik járókelőhöz és kérdezte,
hogy: - És maga ezt elhiszi, uram?
de a másik járókelő mondta, hogy:
- Olvassa csak tovább, mert most jön
az Ecsédire vonatkozó rész.
És a járókelő olvasta.

A nap felkelt szokásos fényeivel,
ocsúdott Ecsédi, felkelni kell.
A házigazdáért kiáltozott,
de Vizi sehol sem találtatott
Ecsédi várt, így még nem félt soha,
üresen visszhangzott másfél szoba,
hetekig várt és csak konzerven élt,
ki tudja, Vizitől mit is remélt.
Végül az utcára lopakodott,
azóta láthatni Ecsédit ott.
Fényképpel zaklat sok járókelőt.
Ez itt a barátrom, látták-e őt?
nemleges választ kap, de el nem hiszi
Mit is találtál ki, hol vagy Vizi?
Úristen, hol vagy, Vizi?
Mi az, amit tudsz, Vizi?
Mire is váltottál menetjegyet,
mutasd, hogy mi az, Vizi.
Miért hagytál itt, Vizi?
ahol csak félig vagyok,
hisz helyettem is valaki játssza ezt.
Itt nem is én vagyok.

És Ecsédi rohant egyre az utcákon, hogy:
- Nem látták a barátomat, nem látták, nem látták?
És sejtelme sem volt róla, hogy azon a sorsdöntő
éjszakán Vizi elhagyta lakását, lement az utcára,
és sietős léptekkel a Keleti pályaudvar felé indult.
Mosolygott magában, és mondta, hogy:
- Igen, itt hagyok mindent.
Új életet kezdek, új irányban.
Úgy, mint Arthur Rimbaud,
ez a sajátos világú, fiatal francia költő.
.
.
.

.

1515. [tulajdonos]: Bereményi Géza 98.2024-06-06 21:09
Széttört poharam
.
Levertem én
az asztalról
a kőre egy poharat, s széttörött.
Szabálytalan
tócsa maradt
szűk konyhánk kövén a borom.

Oly érdekes volt
ujjammal elvezetni,
rajzolgatni ezt meg azt
borból, kövön.

Először is
Ida néném
elgördült alakját rajzoltam meg.
Hátába kést,
mit férje szúr,
ki ormótlan csizmát visel.

Majd Ida néném
lassacskán madárrá alakult
és elröpült.

Sírjak vagy nevessek én,
oly csúfak voltak konyhánk kövén,
úgy, ahogy rajzoltam én,
vén Ida néném, szegény, szegény.

A nénikém
a férjét följelenti,
mint volt nyilast,
ki alázatos
ábrázattal
védekezik a kövön.

Ezt az ügyet
egy bíró akasztással zárja le,
persze a kötél borból.

Egyre fogyott
vörösborom,
de ezért még lerajzoltam magamat.
Rút figura,
aki vihog,
és kőre csak rajzol, rajzol.

Már attól tart
a kőre, kit rajzoltam, az a figura,
ki én vagyok, hogy ott marad.

Sírjak, vagy nevessek én,
oly ronda voltam konyhánk kövén,
úgy, ahogy rajzoltam én,
csúf magamat, szegény, szegény.

Sírjak, vagy nevessek én,
oly ronda voltam konyhánk kövén,
úgy, ahogy rajzoltam én,
csúf magamat, szegény, szegény.
.
.
.

.

1514. [tulajdonos]: Bereményi Géza 97.2024-06-05 20:46
Forró város
.
Forró a két kezed, forró a város,
mindegyik lélegzet halálos.
Fényözön a folyó,
találkozunk a hídon.

Fényözön a folyó, és megbámulja
föntről a lángoló pupilla.
Nézi hogyan csókolom
sós ízű fényes bőröd.

Végig a Lánchídon
az aszfalthoz szögezve áll a forgalom,
míg én ólomfüstben
a korlátnál megcsókolom
ú-ú, a szád, a szád, a szád.
Hogy izzadtságízű a szád, ne bánd,
míg jelek lobognak lángoló égből miránk.

Forró a két kezed, forró a város,
mindegyik lélegzet halálos.
Én sarkon fordulok
nagy jelek közepette.

Végig a Lánchídon
az aszfalthoz szögezve áll a forgalom,
míg én ólomfüstben
elmegyek, s azt dúdolom:
ú-ú, a szád, a szád, a szád,
Hogy izzadtságízű a szád, ne bánd,
míg jelek lobognak lángoló égből miránk.

Forró utcákon át
a számon elviszem a szád szagát,
míg jelek lobognak
lángoló égből miránk.
.
.
.

.

1513. [tulajdonos]: Bereményi Géza 96.2024-06-05 00:04
Az első fénykép
.
Az első fénykép, látod, én vagyok,
és az asztalon borospohár,
a második kép, nézd csak, az apám,
csillog a pohár, mit szájához emel.

A harmadik kép véletlen lehet;
éppen az anyám pohárba tölt,
ez pedig mező, épp vihar után.
Víg kirándulás, négy éve lehetett.

Fehér pihetollból egy palló vezet
a homlokcsonttól a tarkóig,
emberek járnak végig a pallón, odébb
egy mező, éppen vihar után.

Fehér pihetollból való híd reszket,
ott vonul rajta apám, anyám,
ott megy nagyapám, mögötte fiam,
csillog a pohár, szájukhoz emelik.

A mutatóujj körmében lakik
a dédnagyapám és ükapám,
az asszonyoknak gerincem jutott,
ott futnak végig déd és az ükanyám.

Van még egy kis hely, ahol a bokám,
ahol a bokám lábszárba fut,
itt vetnek gáncsot, itt ülnek lesben
hét öregasszony, hetvenhét unokám.

Az első fénykép, látod, én vagyok
és az asztalon borospohár.
A második kép, nézd csak, én vagyok,
csillog a pohár, a számhoz emelem.

A harmadik kép véletlen lehet,
pohárba töltök megintcsak én.
Ez pedig mező, épp vihar után.
Víg kirándulás. Négy éve lehetett.
.
.
.

1512. [tulajdonos]: Bereményi Géza 95.2024-06-03 20:23
A Vízöntő jegyében
.
Kezem is van, és lábam is van,
és úgy forgok, ahogy forogni kell,
fülem a hangra, szemem látásra,
és úgy hajlok, mint aki vízbe mer.
Vízböl merítek, úgy mint az okos asszonyok,
futásra születtem, futni, mint prémes állatok.
Havas tarlókon futni,
loholni, mint csak róka tud,
akárki van nyomában,
a róka nem miatta fut.
Vörösrozsdájú prém lobogása,
horgas inakkal végig a tarlón,
képek a szemben,
porzik a tarlón a dér...
róka futása.
Havas tarlókon, sanda futással,
ahogy a róka fut,
én olyan futásra születtem,
ahogy a róka tud,
vízböl merítenék, úgy mint az okos asszonyok,
futásra születtem, futni, mint a prémes állatok.
Inaknak páros tánca,
inakban ezer év,
az irha ezer ránca,
havas tarló és szürke ég.
Vörösrozsdájú prém lobogása,
horgas inakkal végig a tarlón,
képek a szemben,
porzik a tarlón a dér...
róka futása.
Kezem is van, és lábam is van,
és úgy hajlok, mint aki vízbe mer,
inakból hálót hordok testemben,
és izmot, ha futni kell,
futásra születtem, s a tüzre vizet hozok,
forogni, mint a róka, futni, mint prémes állatok.
.
.
.

.

1511. [tulajdonos]: Bereményio Géza 94.2024-06-02 21:59
A véletlen muzsikája
-
Ez egy véletlen súgta dallam lesz,
most a véletlen vezet - ráhagyom,
nagyon kíváncsi vagyok, hova visz
a véletlen muzsikája.

Engem bölcsőmben már ő ringatott,
aztán mindenhová elkísért,
közben meg-megbicsaklott, összeállt
a véletlen muzsikája.

Állítom, minden-minden
véletlen csakis,
a véletlent éneklem most,
aki bennünk a mélyben lakik.

Valahol mindennek mélyén
a véletlen ott lapul,
véletlen az, hogy nagyon szeretlek,
s mivel véletlenül, hát ártatlanul.
A véletlen muzsikál csak.

Ez egy véletlen súgta dallam itt,
ezek véletlen súgta dalok,
nekem a véletlen adta, ami vagyok,
a véletlen muzsikája.

És most nézlek, és be kell vallanom,
ezt az érzést én most csak hagyom,
hagyom, hogy elborítson, mint egy fájdalom,
a véletlen muzsikája.

Már tudom, mit ad Isten
minekünk kegyetlenül,
mindegyik lélegzetben
a véletlen ott hegedül.

Valahol mindennek alján
a véletlen ott lapul,
véletlen az, hogy nagyon szeretlek,
s mivel véletlenül, hát ártatlanul.
Csak a véletlen muzsikáljon.

Ne is gondolkozz, szívem, nem szabad,
ezek ki tudja, honnan jött szavak,
meg-megbicsaklanak, de hagyni kell,
hogy a véletlen csak muzsikáljon.
A véletlen muzsikáljon.
.
.
.

A véletlen zenét.

1510. [tulajdonos]: Bereményi Géza 93.2024-06-02 00:41
Az égboltsapkájú
.
Aki előtt a kaput becsukják,
és azt kiálltják: „rosszkor születtél!”
Megáll a csöndben, és arra vár még,
Hogy tán kiszólnak,
talán csak játék.

Ott álldogál még amíg az este-az ő estéje
Leszáll a földre.
Kisétál csendben kettős fasorba,
végén kilép az üres világba.

Fejébe húzva kerek kék sapka,
simára húzva, körben leszegve.
Az úton nem szed mellé virágot,
holtáig hordja égboltsapkáját.

Tündér szemekkel üres mezőkre,
határ határát ahol elveszti
mindig van onnan tovább hova menni,
ottan többé már nem ismeri senki.
.
.
.

.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-06-12 19:46   új fórumbejegyzés: Francesco de Orellana
2024-06-12 19:03   Napló: Gyurcsi
2024-06-12 17:56   Napló: Hetedíziglen
2024-06-12 15:39   Napló: Hordalék
2024-06-12 12:59   Napló: az univerzum szélén
2024-06-12 10:26   Napló: négysorosok
2024-06-12 01:01   új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2024-06-12 01:01   új fórumbejegyzés: Vasi Ferenc Zoltán
2024-06-11 23:53   Napló: fiaiéi
2024-06-11 09:47   Napló: az univerzum szélén