NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-11-01 12:01 Összes olvasás: 153340| 2010. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 64. | 2025-10-31 22:19 | Mi vagyunk a jégvirág-ikrek
.
Látod, csillagzó, ékes sebekben
tündököl a kocsiút, jéglemezeken képmásod retten,
olyan szép, olyan fiatal, nem is illik e korhoz,
tündér-ezüstöt cinkeszárny-füleid fölött cirmosan hordoz,
édesem, édesem, a hideg pirosra csipked,
pirosan őriz, mint napos ablakban a jégvirág-ikret.
Dúdolva, dalolva beporoz a hófúvás, lerázod, elmégy
dúdolva, dalolva – s én súgom: mindig ilyen légy,
mert toroznak majd fölöttünk a romlás hajnalai,
s oly űzöttek leszünk mi: nem is lehet azt elmondani.
Csillogón a hóban,
hószinű, lágy nappalokban,
páfrányosan hajló
jégvirággá bomladoztam.
Kezem, lábom jég lett,
meg se vádolhatna senki,
hogy valami tiltott
álmot vágynék felkeresni.
A télben, a zord-ölü hóban
valami rejtelmes erő-felkorbácsoló van,
előle nem lehet megmenekedni:
ilyenkor kell leginkább szeretni, csókokat vetni.
Fagyott madártól, ágyúként durrogó fáktól a szellem
csöndje megdördül halálos ijedelemben:
bizony zokogva élünk, de élünk – boldog iramra
akár te ragadj dübörgő szamba ó szamba –
válj bíbor csókká,
élet, az én ínyemben,
jöjjetek, évek,
miket még nem ízleltem!
Dörmögő lángok,
falon árnyék-kisnyulak –
piríts ki engem,
tűz, sugárzó indulat!
Ha kés, ha koporsó
havas útra tétetett,
te küzdj meg értünk,
isten-lángú képzelet!
. | |
| 2009. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 63. | 2025-10-30 22:59 | Éjfél, Pest
Ékes égboltot
álmomban se nézhetek:
súlyos falakhoz
idomultál, képzelet.
Elzárt éjszaka,
pénztelen csilló remény,
pénzért-nevetés.
Csak az ének az enyém.
. | |
| 2008. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 62. | 2025-10-29 22:25 | Dalomat veszik
.
Dalomat veszik
dalomat adják,
énnekem hagyják
mindennek alját.
Gyér híren tengek:
fanyar gyümölcsön.
Megvető jóság –
zizeg a kölcsön. | |
| 2007. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 61. | 2025-10-28 22:13 | Félelmetes szerelem
.
Félelmetes szerelem,
öt évig, krumplin kenyéren!
Tündöklő márvány-fehéren
ültünk, s néztük a mozit.
Mámor vállal, magány vall
magáénak úgy, mint régen.
Kőre-karcolt bálványképem,
kémlelj rendületlenül.
Írjál engem az égre,
írjál korhadt kapuk fölé,
hogy magamat el ne vétsem:
jó volna hazaérni.
Te vagy a nappali hold,
te vagy minden lehetetlen.
Vaskos, mérleges kezedben
meg-megsüllyed bánatom.
. | |
| 2006. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 60. | 2025-10-27 23:31 | Kocsma a Keletinél
.
.............Lásd, minden gyilkos: koma volt,
míg roppanó bordádon táncolt.
Keresd fel rettentő barátod,
.............a kisemmizett matadort.
.............Ülj mellé, míg a szeszt nyeli,
s kezével a füstöt kavarja.
Nem fúj arcodba készakarva,
.............csak a kénytelent ismeri.
.............Zengőn – ó, hogy dalol a rongy! –
egy-egy szoknya térdedig csattan.
Arc-forradások nagy csapatban
.............varjúszárnyaid, mind borong.
. | |
| 2005. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 59. | 2025-10-26 22:10 | Az elveszett Éden
.
Fejemnél sötét az ég,
tenyered fényes udvara
szívemre illenék.
.............................A te hajadat,
.............................szálanként őszülő aranyat
.............................csókoltam,
.............................de te megteltél bánattal.
Hallod-e, hallod-e az Úr Angyalát?
Megállt felettünk,
zokog, mert szomorúak lettünk.
.............................Ó ne ess kétségbe,
.............................rajtunk még a szabadság szépsége,
.............................gondold meg: ki vagy, ki voltál,
emlékezz: violák gőz-lelke
kering a homályos holdnál,
.............................emlékezz: ébredt az ember,
.............................kinyújtott tenyerén látta a napot,
.............................hajnalba-nyújtott lábujja között
.............................viola illatozott.
. | |
| 2004. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 58. | 2025-10-25 23:56 | Fohász
.
Jaj, nem én – te hogy vagy?
én nem is vagyok,
jégvirágos kocsmaajtó
rózsája vagyok.
A pokol végső körében
jégbefagyva, jégbefagyva
vágyom megváltásba-illő
karjaidra, karjaidra.
Tüzes száj a szesz,
számra rátapad,
elfojtja az érted-fogant
imádságokat.
. | |
| 2003. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 57. | 2025-10-25 00:20 | Most ülök, várok
.
Én, Szécsi Margit,
szerelmese csóknak és bornak,
egy nap az álmok földjére léptem,
hol gyönyör s éhség
egyetlen sóhajba forrad.
Most ülök, várok.
Szerelem büntet:
játék-kardomat mert lebocsátottam
érted, jaj, lápon villó kikötő.
Világok úsznak
a sóhaj-szürke habban.
Most ülök, várok.
. | |
| 2002. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 56. | 2025-10-24 00:19 | Ősi fény alatt
.
Isten-mélyű vermek
nem riasztanak,
lépkedek az éjfél
ábrái alatt.
Hull, hull, hull
fentről ősi fény,
morzsáit a végtelennek
küldi kétkedő szívemnek
éj, éj, éj.
Égi-bendők kordulása,
ember űrhöz-fordulása,
hatalomtól
szigorú elzordulása
egy halált megér?
Borától ki délben
elszakíttatott,
szeme csukva, szürcsöl
elsírt harmatot.
Fáj, fáj, fáj,
bár a menny alatt
dolgaink mint kisdedek
véznán játszanak,
hánykolódó csillagokról
meg se látszanak.
. | |
| 2001. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 55. | 2025-10-23 00:53 | A betemetett nádas
.
Légy velem a pusztaságban.
Jőjj, hogy igét öltsön a test,
én szerelmes sokaságom,
íme, szép vagy s rettenetes.
Szél rajong a zászlós zöldben,
liliomos ingoványon,
szél a széles városszélen,
sokaságon és magányon.
Körben csücsül a külváros,
játékházak játszadoznak,
szerelmünket hogy övezné
a füstszag, a liliomszag.
És megláttak az őrizők,
ott megragadának engem,
de te engem megtagadtál,
elfutottál, én szerelmem.
Én pedig megostorozlak,
mert ingó vagy és esendő,
mert neked is örökséged
a jogaras virág-erdő!
Légy velem a pusztaságban,
jőjj, hogy igét öltsön a test,
én szerelmes sokaságom,
íme, szép vagy s rettenetes.
Térdepelj le énelőttem:
dohányozom és könnyezek,
bocsásd rám boldogságodat,
bocsásd rám szenvedésedet.
Legeltess a liliomban.
Lélekvesztő kondér holdja
villog az éj hadi-útján,
ne légy rabja, se heroldja.
Bokáig a fakabátban
pásztorol majd az enyészet,
négy világtáj hallgat rólad,
négy világtáj kúszik érted.
Megkötnek téged a vágyban,
patyolaton és parázsban.
Megvesznek téged a fényben,
árulnak téged az árnyban!
Szél rajong a zászlós zöldben,
liliomos ingoványon,
szél a széles városszélen,
sokaságon és magányon.
Fülem mögé papírforgót,
szívem fölé tűzz hatalmat:
rejtőzvén a zengő sásban
vagyok rejtő birodalmad.
Ne komázz a teliholddal:
csupa jelszó, csupa lábnyom.
De töretlen, betöretlen
az én csöndes ragyogásom.
Lelked vagyok, a tilalmas,
tiltott almádban az Éden.
Tükrödből is én tűnődlek
halhatatlan tűzkerékben.
Térdepelj le énelőttem:
dohányozom és könnyezek,
bocsásd rám boldogságodat,
bocsásd rám szenvedésedet.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
