NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2019-11-20 20:59 Összes olvasás: 50057| 823. | [tulajdonos]: Csak | Fűri Mária: re | 2019-11-15 20:16 | Kedves Mária!
Idézném saját kérdésemet - bár ezt a módszert már megutáltatták velem -, de ez a beszélgetés már három színtéren zajlik, talán így könnyebb követni:
"Ha ő nem szerkeszt, miért ne írhatna úgy, mint eddig?"
Amit kaptam válaszul, az egyenértékű a "Csak!"-kal. Én nem is igazán tőled kérdeztem, tudom, hogy beleszólásod az ügymenetbe nem nagyon van, aki viszont válaszolhatna, az nem tette meg. Szóval, a miérten van a hangsúly. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 822. | Fűri Mária: re | 2019-11-15 19:54 | Gyurcsi, kaptál rá választ. Ha megnézed a szárazdokkot, Orellana versei ott vannak. Ennél többet én nem tudtam volna mondani.
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 820. | Vajdics: ++18 | [tulajdonos]: egy háromsoros mára +18 | 2019-11-15 18:20 | Ha a saját képére keni a gennyet, Isten neki fakereszt! Bohumil Hrabal "Gyöngéd barbárok"-jának főszereplője az ejakulátumát mázolja fel fehér festék helyett a festményre, amit otthon, a műtermében festeget. Mégis szimpi alak.
Akkor van baj, ha az illető mások háza falára kenegeti a testváladékait, és úgy tesz, mintha nem is tőle származnának.
Bocsánat. Sajnos, elég erős a képi fantáziám. | |
| 819. | [tulajdonos]: egy háromsoros mára +18 | 2019-11-15 17:58 | egyik kezében csökött faszával
másikban gennybe mártott ecsettel
tükörből fest önarcképet a Mester
| |
| 818. | [tulajdonos]: Tóth Gabinak | 2019-11-05 16:19 | Ebéd után szunyókáltam egyet. Felébredtem, benéztem a Dokkra, és csudákat láttam.
Ezekről ez jutott eszembe:
Lélek nélkül verset írni
- csak favágás. Technika.
Az, hogy őrlődsz, próbálkozol,
szenvedsz vele - nem hiba.
Aki nem lát ki magából,
költő soha nem lehet.
Jó is így. Egy önző bunkó
sose írjon verseket!
| |
| 817. | [tulajdonos]: Bátai Tibi "uff" | 2019-10-31 12:06 |
Kedves Tibor!
Pontokba szedted, így én is, hogy lehessen "pásszintani". Nagyon boldog lennék, ha az én felvetéseimre is konkrét reakciókat kaptam volna, és nem általánosításokat.
1,/ A kollektív emlékezetre hivatkozol, az ellenzék 2010-es tevékenysége kapcsán.
Én csak arra kérlek, hogy fél napra emlékezz vissza! Vagy még annyira sem, pár órája írhattam, és mintha már válaszoltam volna itteni felvetéseidre.
Én nem az "ellenzék" vagyok, engem Zalán Györgynek hívnak. Légy olyan kedves, ne tulajdoníts nekem olyan megnyilvánulásokat, melyeket nem tettem. Így rám vonatkoztatni a "kettős mércét" nem lehet.
Aránylag következetes vagyok, és fel tudom mérni, hogy mi az, ami engem érint, és ha az bántó a számomra, azért szólok, és nem általában, hanem konkrétan.
Annyit azért megjegyeznék, hogy amennyiben a miniszterelnök külföldön minden magyart képvisel, akkor legyen olyan kedves, tegyen róla, hogy itthon is ez legyen a fő csapásirány.
2./ "A kormányfő hangsúlyozta..."
A főpolgármester a legnagyobb közvetlenül választott hivatalnok, és mint ilyen, ő bír a legerősebb felhatalmazással. A főváros fizeti be az adók legnagyobb részét. A miniszterelnöknek, mint a nép legfőbb szolgájának elemi kötelessége az együttműködés, ha Tarlósnak, ha Karácsonynak hívják a főpolgármestert.
Lehet, hogy kényelmesebb, ha azonos nézeteket képviselnek, de hát egy kormányfőnek nem szabad megrettennie a kihívásoktól.
Írtad, hogy viccnek szántad a "politikai árva" kifejezést.
Akkor lehetne ez igaz, ha megtagadnánk annak a lehetőségét, hogy egy ember önállóan kialakíthassa a véleményét.
Szuverén emberként szinte minden pártban - a Kétfarkúaktól a Fideszig - találok olyan gondolatot, amivel maximálisan egyetértek, és olyat is, amiben nem. Van olyan párt, ahol ebből van több, van, ahol a másikból. Ha sokan mérlegelnének így, előbb-utóbb a pártok maradnának árván.
A kormányt támadom? Nem igaz, azokat az intézkedéseket, megnyilvánulásokat teszem szóvá, amik ellenem irányulnak, és azokat, akik felelősek értük. És ez így volt akkor is, amikor más pártok voltak kormányon.
Az "ellenzék" nem felelős semmiért, amíg nincs befolyással a döntésekre. Kétharmad esetében pedig mindegy, hogy mit akarnak.
Ahhoz pedig végképp nincs közöm, hogy mi zajlik a fészen, nem vagyok fenn, soha nem is voltam, nem ismerem a Jobbik politikusait, pedig kéne, igaz, ha már egyszer ők is a baloldalhoz tartoznak?
| |
| 816. | [tulajdonos]: Egy megegyezésről | 2019-10-31 06:51 | A választásról
A választásokon pártok indulnak, sajátos elképzelésekkel arról, hogy győzelmük esetén hogyan fogják vezetni az országot a közös, jobb jövő irányába.
A kampány alatt ismertetik programjaikat, elmondják, hogy a velük versengőkhöz képest miért jár jobban az ország, ha őket bízza meg a vezetéssel.
A választók ráutaló magatartással, azzal, hogy elmennek szavazni, elfogadják a szabályokat. Elfogadják a többség akaratát, hogy ettől kezdve érvényesnek tekintik magukra az így már általuk is elismert vezetők döntéseit, törvényeit.
Tehát egy egyesség születik a választás alkalmával a vezetők és a polgárok között.
Egyesség, de nem annyira a jogokról, mint a kötelességekről.
A polgárok - függetlenül attól, hogy kire szavaztak - kötelesek alávetni magukat a megválasztott vezetők által hozott szabályoknak. Senki nem vonhatja ezek alól ki magát azzal, hogy ő másokat szeretett volna vezetőknek.
A vezetők pedig arra vállaltak kötelezettséget, hogy az egész országért - tehát mindenkiért, akire hatással vannak - felelősek.
Aki hivatalt kap, annak a hivatalos ügyek intézése során a pártosságát át kell sorolnia a magánügyei közé. Senkinek semmi köze hozzá, mint ahogy neki sem ahhoz, hogy akinek a dolgaiban eljár, az kire szavazott, vagy kivel szimpatizál. Egy hivatalnok mindenkinek a hivatalnoka.
Egy tanár az iskolában kötött tanrendből tanít, egy rendőr munkáját sem befolyásolhatja pártszimpátiája. És ez vonatkozik a miniszterelnökre is.
Őrá ez fokozottan érvényes, hiszen neki nagy befolyása van a tanár, a rendőr - és mindenki - életére.
Aztán a hivatalon kívül mindenki olyan pártmunkát végez, amilyet akar, ezt csak a mindenkire érvényes törvények korlátozzák.
Emlékszem Antall József kijelentésére hogy ő 15 millió magyar miniszterelnöke akar lenni.
Akkoriban értetlenkedtem emiatt, most visszasírom.
Azt kezelhetetlennek tartottam a kampányidőszakban, amikor érvek közé tartozott, hogy egy település jobban járhat akkor, ha olyan vezetőt választ, aki közel áll a kormányzó pártokhoz. És az benne a rémisztő, hogy ez az érvelés sok esetben hatásos volt. Lehetett is, mert az eddigi gyakorlat, úgy tűnik, sokszor alá is támasztotta.
Mint ahogy azt sem tartom igazán jónak, hogy a miniszterelnök számtalan nyilatkozatában együttműködéséről biztosítja az önkormányzatok egy részét.
Nem lenne erre szükség, ha ennek ellenkezőjétől nem kellene tartani. Ha az elmúlt közel egy évtized bebizonyította volna, hogy ez nem valós fenyegetés. Ha ez a gondolat meg sem fordulna az ember fejében.
Különösen annak a fényében, hogy a miniszterelnök már kijelentette, hogy ne azt nézzük, hogy mit mond, hanem, hogy mit tesz. Ez egyébként valóban hasznos figyelmeztetés volt, tényleg sok esetben segített őt megérteni.
Más.
Érdekes volt Tamás reagálása előző bejegyzésemre.
Azt írja, hogy politikai kérdésben másztam az idegeire.
Én a miniszterelnök szavait írtam le. Ha ezzel az idegeire másztam, akkor nem velem van baja.
Aztán általánosít, cuzammen, a baloldal.
Nekem semmi közöm a baloldalhoz, egyáltalán semmilyen oldalhoz. Soha egyetlen írásom sem vonatkozott oldalakra, olyankor írtam, ha konkrét sérelem ért, és akkor pontosan meghatároztam, hogy mi az.
Viszont ezekre soha nem kaptam olyan választ, ami felvetésemre magyarázattal, válasszal szolgált volna.
Besorolást kaptam, baloldal, ballibsi, általában másképp vélekedő, stb.
Az nem teszi elviselhetőbbé sérelmemet, hogy valamikor mások olyat tettek vagy mondtak, ami az engem leszólóknak volt sérelmes.
Nem én tettem, nem én mondtam. Azokban nem vagyok illetékes, nem tudok, nem is akarok róluk vitázni. Én magamért felelek.
Az egyébként roppant mulatságos - lehetne, de nem az -, ahogy Tamás egy tömbként kezeli mindazokat, akik nem a kormánypártra szavaztak. Baloldal.
Pedig ennél heterogénebb társaság eddig sose volt, hiszen ebben a kényszerű szövetségben ott van a Jobbik, ott vannak a kiábrándult egykori Fidesz-szavazók, vannak papok, vállalkozók, orvosok, tanárok, keresztények, ateisták, egyetemisták, - kőfaragók és balett-táncosok - és így tovább.
Azért, mert két ember néhány dologban azonos véleményen van, nem lesznek egyformák.
Tamás! Azért, mert én nem vagyok hajlandó elviselni, ha valaki hivatalához méltatlanul viselkedik és nyilatkozik - és remélem, hogy Te sem -, mi még nem leszünk egy oldalra sorolhatóak!
Kivéve, ha lesz egy olyan, hogy a "Törvénytisztelő Oldal".
Utóirat
Azt írod Tamás, hogy a "baloldal" fenntartja a jogot, hogy a budapesti győzelmet a jobboldal képébe vághassa.
Én itt senkitől nem hallottam egy szót se az egész önkormányzati választásról. Olyat se, hogy bárki egy szóval is illesse a jobboldalt. Kivel mosol össze?
| |
| 815. | [tulajdonos]: Elvesztettük! | 2019-10-30 18:56 | Ebben a pillanatban néztem a TV-ben a sajtótájékoztatót.
A magyar miniszterelnök azt mondta, hogy Budapestet sajnos éppen most vesztettük el.
Örülök, hogy már nem ott lakom. Olyan elveszettnek érezném magam...
Sajnálom viszont Budapestet, hogy már nem a miénk, magyaroké! Szép városunk volt! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 814. | Vadas Tibor: válasz | [tulajdonos]: Vadas Tibornak | 2019-10-29 06:17 | Kedves György!
Tudom, nem sok újdonságot tartalmazott számodra a Hepp Béla versénél megfogalmazott pár sor. Talán csak az első mondatának deklarációja...
Magam részéről a Nagyítót a Dokk legjobb rovatának tartom. Igaz vannak nagyon rossz pillanati is. Például azok amiket felsoroltál. De mégis, felhívja és kéri az adott verssel kapcsolatban a figyelmünket, azt a figyelmet amely képes egyes esztétikai, gondolati értékek feltárására. A versek, a szerzői figyelem összpontosulásában nyerik el mind az esztétikai, mind a gondolati, és úgy általában a versi értékeiket. Újra teremtődésük az olvasótól ugyan ezt a figyelmet kéri. És ebben a rovatban például megkaphatják :)
A gazdaságban sem a munka hozza létre az új értéket, hanem a célra irányuló emberi figyelem. Jó lett volna ha az értéktöbblet elméletnél ez a kérdés felmerülhetett volna. Kicsit másként, kicsit ember közelibben fogalmazódhattak volna meg a gazdasági tételek, és talán más hangsúlyokat kapott volna az elmélet, (elnézést a kalandozásért :)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
