DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37356 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Petz György Károly: Nézetek
Petz György: Szövegrom
Konta Ildikó: önarckép
Vajdics Anikó: A hit végjátékai (első)
Albert Zsolt: Eledeldal
Tóth János Janus: sár
Tálos Barbara: Berlin
Tóth Gabriella: Elszórt morzsák
Ötvös Németh Edit: Komor délután
Valyon László: Lótuszevők
FRISS FÓRUMOK

Gyurcsi - Zalán György 57 perce
Konta Ildikó 16 órája
Tóth Gabriella 1 napja
Vajdics Anikó 1 napja
Nagyító 2 napja
Wesztl Miklós 2 napja
Gyors & Gyilkos 3 napja
Szokolay Zoltán 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Tóth János Janus 3 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Szilágyi Erzsébet 5 napja
Tálos Barbara 5 napja
V Varga Zoltán 5 napja
Valyon László 5 napja
Tamási József 6 napja
Karaffa Gyula 6 napja
Ötvös Németh Edit 6 napja
Petz György 8 napja
Nyári László 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 37 mp
Gyurcsi 3 órája
Minimal Planet 11 órája
az utolsó alma 20 órája
nélküled 1 napja
mix 1 napja
Így írtok én 1 napja
történések 1 napja
argumentum 1 napja
EXTITXU-UXTITXE 1 napja
Vendég 1 napja
leállósáv 2 napja
törmelék 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 3 napja
Szokolay Zoltán verses füzete 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2020-10-21 12:35 Összes olvasás: 5851

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
129. korrektor: jav.-és-kieg.[tulajdonos]: ...2020-10-19 14:36
Fél nyarakat töltöttünk együtt. És egész téli szüneteket

128. [tulajdonos]: ...2020-10-19 14:23
Év eleje óta O.G. sógorával vadászom egy csapatban, közli Icsö leplezetlen büszkeséggel, mint aki azt mondja: most védtem meg a fenntartható fejlődésről szóló doktori diszertációmat. Ó, istenem, istenem, hát, ettől féltem én, hogy mosolyogva, szemrebbenés nélkül fogok egy ilyen közlést végighallgatni, hogy majd csak este a vendégházban nézzek utálkozva a saját tükörképemre: gyáva vagy, és az is maradsz. Mert nemcsak jóképet vágtam, hanem még valami elismerésfélét is képes voltam előadni, hogy, bizony, van, amikor az embert nem is a szakmája, hanem a hobbija juttatja előrébb, ezért nem szabad lemondanunk semmiről, amit szívesen csinálunk. Uhhh! Jól nézett ki, amúgy. Jobban, mint amikor legutóbb láttam. Több mint harminc kilőtt vaddisznó egy évben -- az rengeteg óra a friss levegőn, napsütötte, cserzett bőr, Robert Redford himlőhelyek nélkül. Nyolc éves koromban, amikor valamelyik okos felnőtt megkérdezte, van-e már szeretőm, azt feleltem, van, és őrá gondoltam. Amikor kimondtam a nevét, az okos felnőtt arcáról lehervadt a vigyor: őt „úgy” nem szeretheted. Hogyan nem? Ibag is jól tartja magát. Mindig duci kislány volt, de felnőttként is sokáig plusz kilókkal küzdött, amíg parlamenti képviselő nem lett. A fitnesz, a saját szabó, a fodrász és a kozmetikus megtette a hatását. Szőke haj, magabiztos mosoly, stepfordi feleség magyar kiadásban. Jólesett vele beszélgetni, istenemre mondom, jólesett. A fél nyarakat töltöttünk együtt.

sógor lengyelül: swagier
vaddisznó: dzik
vadászat: łowiectwo
tükör: lustro
Nem látsz valami különöset, ha tükörbe nézel? -- Dzieje się coś dziwnego kiedy patrzysz w lustro?

Olvasói hozzászólások nélkül
127. vajdics: indulóFilip T.: ragaszkodás az élethez2020-10-15 22:47
Köszönöm, Tamás!

Az én apai nagyapám Ungvárnál esett el egy felrobbant híd mellett. A nagymamám négy gyerekekkel várta otthon. Nem tudok róla, hogy szerelmes leveleket írtak volna egymásnak. Vajdics mama analfabéta volt. Talán a nagyapám is, akit én soha nem láttam, és apám sem emlékezett rá, mert még túl kicsi volt, amikor nagyanyám egyedül maradt velük. De sokszor elképzeltem Vajdics papát, mindig a mellé a híd mellé, ahol meghalt, mintha ott élte volna le az egész életét, pedig csak ott vesztette el.

A másik nagyapámnak sikerült életben maradnia. 44’-ben ismerte meg a nagymamámat Nagyváradon pár héttel a bombázások előtt, és ez neki elég volt ahhoz, hogy kiszálljon a háborúból. A Mama akkor már Újirázon volt a családjánál, gyalog ment haza Nagyváradról. Papa is elindult, mivel szökevény volt, bujkálnia kellett, a halál torkából menekült meg többször, mire Mamáék falujába megérkezett. A Hideghegy című film róluk szól, heppienddel.

Az élet szerelmé-t Jack Londontól többször felolvastam a kiskamasz gyerekeimnek. Nekem ez jutott eszembe a "te" versedről. De eszembe juthatna Radnóti is.

Temetésre indulok holnap. Talán ezért fontos most nekem ez a téma.

A.

Olvasói hozzászólások nélkül
126. Filip T.: ragaszkodás az élethez2020-10-15 22:01
Először furcsának találtam a katonainduló és az élet szeretete közti kapcsolatot, aztán eszembe jutott Giuseppe Ungaretti szikárságában is gyönyörű verse.


Virrasztás

Egész éjjelre egy
összezárt fogakkal
telihold felé
vicsorító
vérrel elborított
kezével
csöndességembe
markoló
meggyilkolt
bajtársam mellé
odalökve
szerelemmel teli
leveleket írtam

Soha az élethez
úgy nem ragaszkodtam

(Baranyi Ferenc)

És Ungarettivel szemben a másik oldalon ott volt a nagyapám. Aki nyilván ugyanúgy szeretett volna hazamenni, mint az olasz katonák.

125. [tulajdonos]: ...2020-10-15 17:55
Az Imádok élni zenéje olyan, mint egy katonainduló. Parancsoló jelleggel szól az élet szeretetéről, csókokról, jazzről, csillagos nyári estékről. Mindig azt képzeltem, hogy az üzenete csak akkor érvényes, ha a fonákját is hozzáképzeljük, nézzük meg, mit mutat a nyári ég, ha megfordítjuk. Ha tudtam volna eddig képeket összevágni, mint ahogyan nem tudok ma sem (kidobott ruhaanyagokat szoktam összevagdosni, hogy lábtörlőt vagy hasonlókat készíthessek belőlük), már rég összedobtam volna egy YouTube-videót a háttérben a danza macabrává gyorsuló életindulóval. Nem tettem meg. Megtette más. Sokkal jobban, mint ahogyan nekem (a széplelkűbbnek és tapasztalanabbnak) valaha is sikerült volna. Nem irigy vagyok, hanem elégedett.


124. [tulajdonos]: ...2020-10-15 16:24
Elmesélhetetlen a pillanat, amikor egy íz, egy szag, egy szín, egy hang vagy egy mozdulat hatására egyszerre zúdul rám az összes emlék a múltból, mint egy sűrítmény, egy mártás, amit évtizedeken át főztek lassú tűzön. Jó lenne megfogni egy szálat, legalább egy cérnametéltnyit, de nem tudok kimászni a kulimász alól. Túl közel engedem magamhoz a saját érzéseimet, nem vagyok olyan távolságtartó (és főleg: olyan tehetséges), mint Proust.

Üzenetet kaptam a nagytiszteletű úrtól, hogy holnap este szeretettel várnak házas körön a Kálvin-teremben, amit a gyerekeim kicsi korukban kávéteremnek neveztek. „Istentisztelet után szeretettel várjuk a kedves híveket a Kálvin-terembe, kávéra, süteményre” – ezt hallották félre. Én sajnos, nem tudok elmenni, vidéken leszek, meghalt a keresztanyám, de A. ott lesz, válaszoltam, és belém hasított valami furcsa félelem. Mintha eddig nem jutott volna el a tudatomig, hogy mire készülök. A húgaim nem tartják okos dolognak az utazást, pláne, hogy a kisebbik fiamat is viszem magammal. Igazán kihagyhatnám, mindenki megértené. A koszorúba, persze, beszállnak, ha mégis mennék. Nem tudom, mitől félek. A rokonok, mint a zombik, ki vannak/ éhezve minden szóra, minden mozdulatra,/amit a bonbon mellé ajándékba kapnak./i> Ettől? Nem, ez most más lesz. Az a szép sárga, nyírségi homok, amibe annyit ugráltunk gyerekkorunkban. Titokban, mert a felnőttek tiltották. Féltek, hogy egyszer valamelyikünket maga alá temet.

homok lengyelül: piasek
zombi: zombie
éhes: głodny

123. [tulajdonos]: Új Bekezdés, 1217. május 3.2020-10-14 14:34
Vajdics Anikó

Vonaton


A székesfehérvári pályaőrnek elől hiányzik egy foga. Teljesen kopasz, az állán kecskeszakáll, a fülében (mindkettőben) aranykarikák. Ha nem ujjatlan pólót viselne a neonmellény alatt, nem látszana a bal vállán a tetoválás.

A meleg fiú észrevette, hogy nézem. Napszemüveget tol a szemére. Joggal: a tekintetéből, amit a nekem háttal ülő srácra vet, így alig látszik valami. Telefonon kommunikálnak. Az „én fiúm” ellágyuló arccal fogadja az üzeneteket. Ebből gondolom, hogy a nekem háttal ülő fiúba szerelmes, akiből csak annyit látok a két ülés közötti résen át, hogy izmos és csíkos pólót visel. A napszemüveg később jön, a nekem háttal ülő előbb megfordul, egyenesen rám néz. Én vissza: mindent tudok, fiúk, de mi a baj?

Kenesén szálltak fel. Nem mintha ennek bármi jelentősége lenne. Pedig van. Két éve itt ütött el alattam a vonat egy öngyilkos férfit. Helyszínelés, mentők, a testrészek dobozba gyűjtése. Hajnali háromra értem haza a tíz helyett. Az egyik karját sokáig keresték. A mozdonykerék vonszolta előre a többi testrészt hátrahagyva. A vonatkerekek alatt az emberi csontok úgy ropognak, mint a faágak — ezt azóta tudom.

Közben ki kell mennem a WC-re. Visszafelé jövet a csíkos pólós hideg tekintetébe ütközöm. Jól van fiúk, nem kíváncsiskodom tovább.

Székesfehérváron a peronon egy nagy fenekű lány két gurulós bőrönddel és egy válltáskával éppen megérkezhetett: a fiú hosszasan ölelgeti, majd szájon csókolja. Sokáig tart a csók is. Jó nézni őket. A vonat még áll. A fiú már a bőröndök körül toporog. Látszik rajta, hogy nem tudja, melyikhez nyúljon, melyik nehezebb. A lány előbb a válltáskáját adja oda, majd zavartan visszaveszi. A fiú végül a valamivel nagyobb, piros-fehér-zöld mintákkal teli bőröndöt választja. Hány hétre, hány hónapra érkezhetett ez a lány, és honnan?


Olafur Eliasson: Artwork in train made by the land

A meleg fiú közben leveszi a napszemüvegét, majd újra visszaveszi. A szemem sarkából látom, hogy engem vizslat. Nyugi, lesek vissza rá, én mindenkit megbámulok. A heterókat is. Az orra és az arca piros. Szépen le van sülve, gondolom, és a saját, meztelen vállamra pillantok.

Fázni fogok. Az összes ablak nyitva, és én nem hoztam magammal pulcsit. Andris addig atyáskodott felettem, amíg a „legfontosabbat” végül otthon felejtettem. Pénz és bérlet van nálad. Van, de adhatsz még egy ezrest, ha akarsz, hátha mégis többe kerül a vonatjegy. Többe került, és a pulcsi is hiányozni fog. Andris a férjem. Ezt csak az olvasó kedvéért írom, de ezt most nem kellene leírnom, hiszen kitalálhatta azt magától is az olvasó, s egyébként is az ő kedvéért írok mindent. Vagy nem?

Máris fázik a vállam. Nincs nyitva az összes ablak, de így is erős a huzat. Ha elkezdeném becsukatni őket, rögtön kiderülne, milyen reumás, vén öregasszony vagyok, és ezt most nem akarom.

Székesfehérvár után felszáll egy fiú. Mályvaszín pólót visel. Azonnal látom a tekintetén, hogy valakit lent hagyott a peronon, és hogy az a valaki nem az anyukája. De nem is a barátja. Legfeljebb a fiúja. De nem: egy lány áll a peronon félre fordított fejjel, keresztbefont kézzel. (Zárt testtartás.) Gátlásos vagy nincs úgy belezúgva a fiúba, mint az ő bele? A fiúra lesek: ugyanolyan kitágult pupillával néz a lányra, mint ahogyan a napszemüveges fiú nézett a csíkos pólósra. A lány végre zavartan visszapislog, aztán újra félre, nem tudja tartani a szemkontaktust. Csak gátlásos. Ez megnyugtat.

Kelenföld. A napszemüveges és a csíkos pólós pillantásra sem méltatnak, amikor leszállnak. Csípi a nyakamat a huzat. A laptopos táskámban találok egy vászonszatyrot, azt terítem a hátamra. „Széchenyi 2020 Magyarország kormánya Befektetés a jövő” — ez díszeleg a vállamon, mint egy tetoválás.

Naplójegyzet, 2017. július 4.

122. [tulajdonos]: kieg.2020-10-14 14:06
A hétvégi kiránduláson egy nőnek piros-fehér maszkja volt. Tudtam, hogy jelent valamit, de csak ma értettem meg, hogy mit. Kezdem külön rekeszekben tárolni a dolgokat.

121. [tulajdonos]: ...2020-10-14 13:43
A kritikus tömeg – mondta ébredés előtt a Hang. Egy férfi és egy nő bábalakját akartam összetapasztani álmomban ragasztópisztollyal a hátuknál fogva. Akkorák voltak (kb. húsz centisek), mint az egyik gyerekkori kaucsukbabám, aminek levágtam a haját és tollal összefirkáltam az arcát (már nem emlékszem, miért). Csúnya lett, de így is szerettem. Vagy íyg még jobban. Mamától kaptam. A férfi és a nő nem akart összeragadni, ezért fogtam egy ollót, és felvágtam őket elölről a hasuknál fogva. Puha gyapotszerű anyag ömlött ki belőlük. Elsimítottam a puhaságot a kezemmel, és ráálltam, mint egy szőnyegre. A következő jelenetben egy irodalmi rendezvényen ücsörögtem. Már majdnem véget ért a műsor, amikor megjelent Zézsé, egy ismerősöm. Nem akartam hinni a szememnek, főleg, amikor nekem is odabiccentett. Jó napot, kiáltottam kitörő örömmel. Akkor vettem észre, hogy meghízott, cigiszag árad belőle és rücskös az arca. Mögöttem ült le. Én látványosan nyújtózkodni kezdtem, és kimentem a mosdóba, mert már nagyon kellett pisilnem, de az összes vécéfülke foglalt volt. Cölöpöket kellett levertem egy kalapáccsal egy harmadik álomjelenetben, mintha az addigi talajon ellehetetlenült volna számomra a járás, de nem vízszintesen, hanem függőlegesen, mintha egy falon kellett volna továbbhaladnom. El tudtam képzelni, hogy ez lehetséges.

120. [tulajdonos]: aki-nem-keres-talál?2020-10-13 16:09
Werner Herczog szerint a törpék arányos teremtmények, csak a világ nagy körülöttük, olvasom. a rendező velük szereti demonstrálni, hogy az ember milyen kicsi és szerencsétlen a világban. Főleg azért, mert kommunikációképtelenek vagyunk. Mindannyiunknak, törpéknek, óriásoknak egyaránt megpróbáltatás a világ tudtára adni azt, ami a fejünkben, neadjisten’a lelkünkben zajlik. A Herzog-i dramaturgia körkörös: „a Mocskos zsaru visszaesik és azt csinálja, amit a film elején, Nosferatu Jonathanban reinkarnálódik és folytatja a világ szétbomlasztását, de Fitzcarraldo is hiába vonszolta fel a hajót a hegyre, a folyó visszasodorja őt oda, ahonnan indult. Amikor a lázadó törpék megdobálják a körbe járó autót A törpék is kicsin kezdték-ben, a sors ellen lázadnak. Ugyanez az autó jelenik meg a Bruno vándorlásai végén és szintén ebben a filmben a tyúk is egy körlapon futkos. A Nosferatuban Jonathannak saját egykedvűsége megy az agyára, amit ő valahogy úgy fogalmaz meg: unom az önmagukba visszafolyó csatornákat.” Érdekes, hogy mindez most kerül elő. Úgy, hogy nem is kerestem (?).


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-09-25 22:55 furim
2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-10-21 12:05   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2020-10-21 09:53   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2020-10-21 09:51   Napló: Gyurcsi
2020-10-21 09:49   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2020-10-21 01:04   Napló: Minimal Planet
2020-10-20 23:47   Napló: Gyurcsi
2020-10-20 21:56   Napló: Minimal Planet
2020-10-20 20:59   új fórumbejegyzés: Konta Ildikó
2020-10-20 20:50       ÚJ bírálandokk-VERS: Szakállas Zsolt RED szürrealista kispróza
2020-10-20 19:34       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella örökség