NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-09-03 05:11 Összes olvasás: 3953097860. | [tulajdonos]: szavak | 2025-08-28 06:20 | Sziasztok!
Kutyafuttában, a szavak: láng, sír, kocsma, kék, fehér, fekete, hang
Majd Jövök, amint tudok.
Üdv: A. | | Olvasói hozzászólások nélkül7858. | [tulajdonos]: Eredmény | [tulajdonos]: Játék | 2025-08-26 22:57 | Kedves Játékosok! Megszületett a végeredmény! A következő fordulót Annuska vezetheti, gratulálok! A pontok alakulása: Simf: 3 Annuska: 1,5 Moha: 1 Szilasi Kati: 0,5
Emlékeztetőül a szavak: Valamikor, élek, óceán, ragyogás, keres, vissza, száj melyek Pablo Neruda verséből valók:
Visszatérek
Valamikor, vándor, légy férfi vagy nő, akkor, ha már nem élek, itt keress, itt keress csak engem, a kő s az óceán közt, a tajték viharzó ragyogásán. Itt keress, itt keress, csak engem, mert ide térek vissza, szót se ejtve, hang nélkül, száj nélkül, ragyogva, ide térek majd vissza, hogy a hullám szilaj szívének dobogása legyek, itt leszek elveszendő s itt találsz rám: itt leszek tán majd kővé s néma csönddé. (Somlyó György fordítása)
A szavak eredetére is Annuska lelt rá, neki jár a pirospont! Köszönöm a részvételt, köszönöm a szavazatokat, és külön köszönöm Moha gratulációját! Következő fordulóra fel! És lenne még egy speciális kérdésem, Annuskához, vajon lenne-e kedve lefordítani ezt a verset, újra, a saját szavaival? Nagyon kíváncsi lennék rá!
Simf
1. Ötvös Németh Edit szavazott: a régvolt tornaórák emlékére
valamikor nem tudtam magasat ugrani a léc folyton leesett kerestem a technikát amikor én is nevetek sok kereplő szájat láttam ez már megint elesett !
most egy óceánban élek ragyog a zöld üvegfal visszanézni az álmom félek hátha megtalál újra az a dal
2. Simf szavazott: Annuska, Szilasi Kati, Moha Élek
Vagyok az örök visszatérés, pernye és humusz gyermeke. Vagyok az axonok kapcsolódása, izmok összehúzódása. Vagyok a száj, mi csecset rág, majd keblet csókol. Vagyok a nyomtató ló, a zabolátlan paripa. Vagyok a kibomló tavasz, az olvadó nyár, a vacogó tél. Vagyok a kilincs, az ajtó, s a terem, ahová nyílik. Vagyok a semmitől duzzadó mindenség. Vagyok a keresés, végzetek sodródó Ulyssese. Vagyok a ma, és minden tegnapom. Vagyok az óceán, fogyó sejtjeim tengere. Vagyok a metamorfózis, az egyszerűből a bonyolultba, és vissz. De ha nem vagyok, leszek-e valamikor ragyogás, bármilyen csillag, bárki egén is?
3. Francesco de Orellana szavazott: holnap kora reggel
elmúlt a ragyogás már senki sem keres vissza adom ne félj picit már visszeres valamikor tudtam hol van az óceán míg élek elkísér egy nagy vigyorgó száj
4. Szilasi Katalin szavazott: ÖNE 0,5
Ne keress...
Ne keress engem se az óceán mélyén, se a nyirkos föld alatt. Visszaidézném valamikori csodás életünk, de nem szabad. A fény szememben túlvilági ragyogás, s fogynak számból a szavak.
5. Moha szavazott: ÖNE 0,5 [Valamikor könnyebb]
Valamikor könnyebb, élek, vagyok, lassan mosom ki sziklazátonyom, a nap megeste óceán ragyog, a vén kujon elfér egy lábnyomon.
Valamikor rosszabb, keress meg, élek, nem lépek vissza éjsötét vizekbe, retteg, ki látta már száját a légnek, a jelzőfény is partra fut sietve.
6. Annuska szavazott: Fran, Simf 0,5 Vissza
Mindegy, mi nyeli el a fényt, óceán mélye vagy éjszaka szája, ki a ragyogást belül hordja, és szilárd pontot keres, a sivatag közepéről is visszatalál valamikori önmagához, a sziklaélek közé.
| | Olvasói hozzászólások nélkül7856. | [tulajdonos]: Játék | [tulajdonos]: Játék | 2025-08-26 21:45 | Kedves Játékosok! Egyik játékosunk még nem szavazott, de bármely erre járó olvasó is szavazhat!
Simf | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül7853. | Edit: vers | 2025-08-26 05:58 | 4-0.5p 5-0.5 p
| | Olvasói hozzászólások nélkül7851. | [tulajdonos]: Játék | Simf: Játék | 2025-08-25 22:38 | Kedves Játékosok! Végül csak befutott az annyira várt hatodik! Íme, olvassátok őket, szavazzatok! A forrásra még mindig lehet tippelni!
Simf
Emlékeztetőül a szavak: Valamikor, élek, óceán, ragyogás, keres, vissza, száj
1. a régvolt tornaórák emlékére
valamikor nem tudtam magasat ugrani a léc folyton leesett kerestem a technikát amikor én is nevetek sok kereplő szájat láttam ez már megint elesett !
most egy óceánban élek ragyog a zöld üvegfal visszanézni az álmom félek hátha megtalál újra az a dal
2. Élek
Vagyok az örök visszatérés, pernye és humusz gyermeke. Vagyok az axonok kapcsolódása, izmok összehúzódása. Vagyok a száj, mi csecset rág, majd keblet csókol. Vagyok a nyomtató ló, a zabolátlan paripa. Vagyok a kibomló tavasz, az olvadó nyár, a vacogó tél. Vagyok a kilincs, az ajtó, s a terem, ahová nyílik. Vagyok a semmitől duzzadó mindenség, Vagyok a keresés, végzetek sodródó Ulyssese. Vagyok a ma, és minden tegnapom. Vagyok az óceán, fogyó sejtjeim tengere. Vagyok a metamorfózis, az egyszerűből a bonyolultba, és vissza, De ha nem vagyok, leszek-e valamikor ragyogás, bármilyen csillag, bárki egén is?
3. holnap kora reggel
elmúlt a ragyogás már senki sem keres vissza adom ne félj picit már visszeres valamikor tudtam hol van az óceán míg élek elkísér egy nagy vigyorgó száj
4. Ne keress...
Ne keress engem se az óceán mélyén, se a nyirkos föld alatt. Visszaidézném valamikori csodás életünk, de nem szabad. A fény szememben túlvilági ragyogás, s fogynak számból a szavak.
5. [Valamikor könnyebb]
Valamikor könnyebb, élek, vagyok, lassan mosom ki sziklazátonyom, a nap megeste óceán ragyog, a vén kujon elfér egy lábnyomon.
Valamikor rosszabb, keress meg, élek, nem lépek vissza éjsötét vizekbe, retteg, ki látta már száját a légnek, a jelzőfény is partra fut sietve.
6. Vissza
Mindegy, mi nyeli el a fényt, óceán mélye vagy éjszaka szája, ki a ragyogást belül hordja, és szilárd pontot keres, a sivatag közepéről is visszatalál valamikori önmagához, a sziklaélek közé.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|