NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2025-05-09 00:07 Összes olvasás: 11557| 95. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-04-17 22:10 | Janus: Hárslocsoló
Egyszer majd nem jövök,
s nem megyek,
elfeled a táj ,
az is, akit ismerek,
lépteim alól nem szökik
se koppanás, se por,
talán egy elbújt csend
őriz meg valahol.
Egyszer a hársfám
majd nagyra nő,
s virágot bont
a locsolóból ráöntött idő,
és száll a virágillat, a kert felett lebeg,
egy locsoló felleget a kezembe veszek,
és bő esővel a hársfám öntözöm,
és a langy cseppek között lesz némi könny.
Mert egyszer, majd nem jövök
s nem megyek,
elfeled a táj, s az emberek,
verseim, szavaim, s bennük, ami én,
semmivé lesz mind,
mint az útvégi remény.
| |
| 94. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-04-10 22:27 | Janus: József Attila
Megszülte őt a mama,
keserűségből édes,
két tenyér az otthona,
még minden lehetséges.
Hol nagy vagyon a fillér,
és lakótárs az éhség ,
hol fizetnek a nincsér’
ott nem hál a reménység.
Maszatos emlék apa,
körötte szürke sajog,
ó jaj Amerika,
oly árvák az angyalok!
A padláson senki nincs
földön a néma kosár,
anyai öl drága kincs,
szomorú gyermek leltár.
Betűk nevelték lelkét,
mely tanítani vágyott,
bár tudott minden leckét,
a tiszta szív mást bántott.
Könyvről könyvre lépve jut
magasságba menetel,
tudás tárta nagy kaput,
és ő mindent fölemel.
Szíve bontja vágyait,
benne gyönyörű terem,
vörös pipacs szirmait
vonat vitte síneken.
Talpfa, kő és vasalat
lépcső lett az ég felé,
elment , mégis itt maradt,
élő holt a nemzeté.
| |
| 93. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-04-07 20:09 | Janus: Tavaszi mementó
Gyönyörű, de gyönge volt
árok partján kóborolt,
lépte alatt pocsolyák,
alig kinyílt ibolyák.
Gyönge volt, de kacagott,
tulipánt is mutatott,
mosolyában szállt a fény,
tavasz volt ő, tünemény.
Űzték hideg vad szelek,
siratták a rügyszemek,
földre borult fűszálak
súgtak érte imákat.
Lassult lépte, elesett
menedéket keresett,
befagyott a pocsolya,
jégbe zárva mosolya.
Így haltál meg kikelet,
lelkem szívembe temet,
dobbanás a harangszó,
szakadt sóhaj mementó.
Gyönyörű szép tavaszom,
leszel-e még vigaszom,
ha az időm tovaszáll,
fagyot fúj rám a halál?
| |
| 92. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-04-06 18:18 | Janus: Április
Nézd, hogy dacol a széllel
a vörös tulipán kehely,
a tél jégleheletével
hull, pörög a könnyű hópehely,
reszketnek a nárciszok
és borzong a galagonyaág,
fehér szirmon fagypiszok,
jajongva sírnak az orgonák;
felhőkbe törik a fény,
az égről sötétszürke szitál,
bimbó bölcső a remény,
fagyos széllel ringat a halál.
| |
| 91. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-04-01 21:21 | Embertelen
Nyolcmilliárdan vagyunk,
világunk mégis embertelen,
de van mindenre szavunk,
csak a tett velük élni képtelen.
Szeretet és a béke,
ezer könyvben millió lapon,
mégis gyűlöl, öl, néz az istenségre,
nem csak a hetedik napon.
Ím itt az emberiség,
benne az ember önmaga,
lehetne csak jóság, szerénység,
de van pénz és hatalommánia.
Mikor lesz embersége,
igaz békéből szőtt világa,
beteljesült régi reménye
minden embernek, hogy nem élt hiába?
| |
| 90. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-03-22 15:24 | Janus: Elnyomott csikk
A nemzet egy doboz,
te a cigaretta,
a hatalom rágyújt,
életedet szívja,
csak övé a léted,
ő épül, te romba,
mire felismered,
füstölögsz elnyomva.
| |
| 89. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-03-18 19:54 | Megmutatlak tollamra tűzve
Itt benn, magamban sejtelek,
mint éjszakában megbújt fényt,
de mikor kíváncsian kerestelek,
téged sem leltelek, úgy, mint a reményt.
Itt benn, magamban rejtelek,
ki tudja mért, de magam elől,
de verseim őriznek, mint vízjelet,
mert velem vagy, csak ma én vagyok elől.
Furcsa két világunk összeér,
s a szópatak a múltból átcsobog,
itt is, ott is meghaltak semmiért,
és az értelem balgán csak ácsorog.
Itt benn, magamban őrizlek téged,
s fázom, a húsom is kéken remeg,
a félelem szövi, szövi a sötétséget,
lábaim alatt az erőltetett menet.
Lábam roggyan, szavadnak súlya van,
visszhangot vet a sorozatlövés,
a történelem körbe folyó folyam,
az a víz ma itt folyik, nem tévedés!
Törvényeket hánynak a másnapos
hatalomra szomjazó diktátorok,
de ott is, itt is a tömeg lusta álmos,
de épülnek egyre a haláltáborok.
Itt benn, magamban hordozlak,
de ha kell, megmutatlak tollamra tűzve,
hogyan kaptál bélyeget, s rajtad hogy mulattak,
s miként mint az erdei vad lettél a halálba űzve.
Furcsa két világunk összeér,
itt is, ott is, megannyi baljós tetem,
hát tanuljatok véreim az istenér’
mert sarkon fordult a történelem!
| |
| 88. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-03-15 20:42 | Janus: Lejárt idő
Gyönge már, karja lóg,
csak őrült monológ
mi száját elhagyja,
ez már a vég napja.
Ígér, támad egyre
szurony völgyre, hegyre
és közben szól, béke,
már nincs, ki ezt értse.
A hazugság kazla
füstöl, lángra kapva
és a gaz benne égve,
sóhajt a nép, vége!
Új idő, új szele
a hamut elvigye,
és sarjadjon helyén
jobb világ, benne fény!
Gyönge már, karja lóg,
csak őrült monológ
mi száját elhagyja,
ez már a vég napja.
| |
| 87. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-03-06 08:27 | Szeretnék
Szeretnék egy istent, akit hinni nem kell,
mert közöttünk járna, minden este, reggel,
megölelné a jót, rosszat jóvátenné,
csak boldogság lenne ,ma és mindörökké.
Jó lenne egy isten, tényleg igazságos,
mindig ébren járna, sosem lenne álmos,
nem lenne kapzsiság, se telhetetlenség,
ember lenne isten, nem csupán istenség.
Szeretnék egy istent, ki csak békét hozna,
nem alkotna vallást, csupán csak hit volna,
nem lennének imák, csakis igaz tettek,
nem lennének szegek, se súlyos keresztek.
Szeretnék egy istent, egy boldog világot,
végtelenből csöppnyit, a sötétben lángot,
szeretnék emberként jó életet élni,
és mikor meghalok, tudni s nem remélni!
Szeretnék egy istent, ki viszont szeretne,
gyönge gyermekeknek sose lenne veszte,
nem volna háború, sem éhség sem ínség,
nem volna hatalom, nem lenne betegség!
Szeretnék egy istent, emberi lélekkel
aki sosem játszik, emberi élettel!
| |
| 86. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2025-02-28 20:36 | Alkony után (Feketében)
Ember!
Nincs már igazság, ne keresd!
Patkányok rágják fehér csontjait,
a szivárványt feketére fesd,
és tudd, Isten sehol sem lakik!
Aki gyenge vagy csak gyengébb
mára már kiszolgáltatott,
mert kését az szúrja hátába,
kivel tegnap még barátként ivott!
Ember!
Már ne kutasd, nincs értelem,
érdek, a pénz, s a hatalom az úr,
a hitvány hazug, változni képtelen
s nyakadon szorításuk sohasem lazul!
Ember!
Hát lásd meg, nincs evolúció
az ember maradt a legaljasabb állat,
hiába a tűz, hiába a nyelv, a szó
holnap embernek lenni már gyalázat!
Ember!
Lehettél volna akár isten is
kezedben ott volt a szív, a tudás,
de megvadult emberséged hamis,
és az ember fog elpusztítani, senki más!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
