NAPLÓK: Janus naplója Legutóbbi olvasó: 2026-07-21 08:23 Összes olvasás: 21744| 176. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-07-20 21:16 | Janus: Aszály
Lábnyom fészkéből por száll a magasba,
mint áttetsző, csillogó tollú nagy madár,
örvénylőn kering, majd itt hagy magamra,
engem, kinek árnyék a vakító napsugár.
Kiégett száraz a határ, a fű elepedt, halott,
a szél, mint a halál forró kaszája suhan,
néhány nyöszörgő túlélő bokor imitt-amott
imafélét suttog Istenhez, már ha van.
| |
| 175. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-06-14 13:58 | Janus: Fűzfaének
Hol fűzfa van, ott a poéta
fészekre lel,
fura madár, hisz ha rekedt is,
de énekel.
Hangja csalós, nincs kiforrva még,
a trilla száll,
a Dokk tetőn szigorú rigó,
és prédikál.
Sok a madár, sok a költőhely
mind más szín, hang,
de mind fontos, legyen apró csengő,
vagy nagy harang.
Lezüllött hely, ó és a színvonal?!
ah, a Poet!
Rigó fütyül, közben megmutatja
a semmijét.
| |
| 174. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-31 18:26 | Janus: Egy AI képre
A rakodópart alsó kövén ültem,
kezemben kenyér, épp egy fél karéj,
egy nagyot haraptam és megenyhültem,
bennem a harag, lásd már oly csekély!
Mesterséges lett képem, s a duma,
a tisztelet, apad, mint a Duna.
Mint az izmok, melyekre a légy rászáll,
úgy rezzen meg reflexből a lelkem,
és török el, mint egy fagyott nádszál,
hisz mi voltam én, és mivé is lettem?
Játszanak velünk, látod-e Mama?!
Mint a dinnyehéj, úszunk el tova.
| |
| 173. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-30 21:01 | Janus: Édesapám /árvamadár/
Harmincévnyi fájdalom,
harminc fekete madár,
harminc csőr és vaskarom,
harminc sebe fáj.
Harmincévnyi fájdalom,
harminc verdeső madár,
harminc árva hajnalon,
harminc új halál.
Harmincévnyi fájdalom,
harminc gubbasztó madár,
harminc éves bánatom,
újra rám talál.
| |
| 172. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-10 09:46 | Janus: Május 9.
„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni”
száz éves ez a sóhaj emberek!
De ma, mintha ezt a tüzet látnám,
melynek fényét tükrözik a szemek.
Lángra kap a parázson a gyűlölet,
a széthúzás, az uszítás is ég,
hazánk szívében nagy tüzet raktak,
s hevétől borzong, borzong a vidék.
Vessük e tűzre a csorba múltat,
kisiklott vágány talpfája égjen,
a ma lángja legyen tisztító tűz,
s hamujából újuljunk meg szépen!
Mert valami nagy-nagy tüzet raktunk,
a becsület, az igazság köréje ül,
és nem kell már félni, dideregni,
csak egymásban hinni ,és élni, emberül!
| |
| 171. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-05-09 19:07 | Janus: Május 9.
„Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni”
száz éves ez a sóhaj emberek!
De ma, mintha ezt a tüzet látnám,
melynek fényét tükrözik a szemek.
Lángra kap a parázson a gyűlölet,
a széthúzást, az uszítást is ég,
hazánk szívében nagy tüzet raktak,
s hevétől borzong, borzong a vidék.
Vessük e tűzre a csorba múltat,
kisiklott vágány talpfája égjen,
a ma lángja legyen tisztító tűz,
s hamujából újuljunk meg szépen!
Mert valami nagy-nagy tüzet raktunk,
a becsület, az igazság köréje ül,
és nem kell már félni, dideregni,
csak egymásban hinni ,és élni, emberül!
| |
| 170. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-04-18 22:48 | Janus: Fáradt tintacsepp
De régen görgetek
kék tintacseppeket,
melyeknek nyoma fest
hó papírföldeket.
Betűk magjaiból
szavak szöktek szárba,
bennük feloldva én,
versmondatok tápja.
Túl régen görgetek
kék tintacseppeket,
írtam én arról is,
miről más: Nem lehet!
Völgyben kiáltó kő,
nagy hegyek bírája,
emelt fejű fűszál
kaszasuhogásba’,
voltam madár hangja
csendek erdejébe,
elszakadt gitárhúr
elképzelt zenéje.
Néha jósnak álltam,
volt, hogy térdre estem,
gyakran voltam semmi
hatalmas kezekben.
Csend nem tudtam lenni,
gyávák hallgatása,
ispánnak ,királynak,
lába alatt járda.
Görgetek még egyet,
egy utolsó cseppet,
vele üzenek is
hősök, bölcsek, nektek!
Gyertek bátran elő,
nagy harcosok, gyerünk,
elkészült, hát kész van,
szabadság levelünk!
Nem kell bujkálnotok,
beszélhettek nyíltan,
hol voltatok eddig?
Nem firtatják, jól van.
Kék tintacseppeket
nem görgetek mától,
arrébb ülök kicsit
papírtól, világtól,
de nem búcsúzom még,
pihentetem tollam,
de ha úgy adódik,
tudom, hogyan fogjam!
| |
| 169. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-04-12 12:14 | Janus: Vess ikszet, keresztet
A változás nem jön el,
el kell menni érte,
de hogyha elindulsz,
ne a kéklő égre,
fel a magasba nézz,
lásd meg saját sorsod!
Jól vagy rosszul élsz?
Így add oda voksod.
A szebb jövő nem jön el,
ma kell tenni érte,
vess ikszet vagy keresztet,
mint magot e vidékre,
mert aki rest s nem vet
azt kap, amit adnak,
és ha semmid sem lesz,
köszönd azt, magadnak!
| |
| 168. | [tulajdonos]: majdnem versek | 2026-04-09 22:45 | Janus: Akarok-e ( reflexvers)
Hogy mit akarok, számít-e még?
Fontosak-e az álmok, vágyak,
s lesz-e még lelkemben tűz,
hogy bárhol, bármit játsszak?
Akarom-e vagy szeretném?
Már a kérdés se mindegy milyen,
néha az ember, csak élni szeretne,
és mindegy, hogy vízen vagy sziken.
A vágy dióhéja, ha széttörik,
alatta ott lapul az ember lelke,
melyet nagy kanállal az idő zabál,
vas fogai közül morzsaként pereg le.
De akarok játszani, akarok még,
valami egyszerű, őszinte zenét,
melyben a becsület az igazsággal dalol,
és talán apám is hallja, hallja ott, valahol….
| |
| 167. | [tulajdonos]: dehogy versek | 2026-04-06 11:05 | Janus: Április
Orgona alól bújik az este,
fekete haját kibontja lassan,
árnyékhajszálak szállnak lebegve,
köztük csillag gyúl, fenn a magasban.
Nem is egy, kettő, ragyogó szempár,
kék szemsugárral rám néz az este,
olyan a kertem, akár egy oltár,
áhítat csillog barna szemembe’.
Lábamnál nárcisz, félhomály fedi
áttetsző könnyű tavasztakaró,
tört sóhajomat a csend felszedi,
elalszik a kert, szendereg a szó.
727x | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
