NAPLÓK: Szuszogó szavak Legutóbbi olvasó: 2025-11-02 17:38 Összes olvasás: 83383| 649. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2025-11-01 14:18 | Halhatatlan pillanat
Köszönöm hát, hogy visszajöttél...
Nem szóval, nem zajjal - csak fénnyel.
Úgy értél újból a világba...
Mint ahogy a hold jön fel éjjel.
Természetes, hangtalan jelen...
Nincs múlt, sem jövő, sem ígéret.
A pillanat létezik csupán...
és a halhatatlan ítélet.
(Otthon lehetsz végre ezután.)
2025. november 1. | |
| 648. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2025-11-01 14:16 | Október-végi vers
A reggel párája gyöngyháló a fák közt,
az éj függönyén a hajnal éppen áttört -
A föld illata mély, melegen homályos…
mint egy ábránd, ami aligha szokványos.
Koppannak a diók a szél játékaként…
dalos rigók hangja keltegeti a fényt -
Egy pillangó felém oly boldogan suhan,
hihetné talán, hogy megmutatja utam.
Kertem sápadt füve emlékeket gerjeszt
és átmossa bennem a nyárvégi szennyest -
Őszillatban omlik rám egy múlt-lavina…
éjfélbe nyúlunk, mint ódon, csendes ima.
Szememre telepszik a dölyfös, bamba éj –
az álom ölelget... bukéja tört-fahéj..
Az idő megpihen nálam némi percre,
mielőtt menne a téli természetbe.
2025. október 31. | |
| 647. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2025-06-15 08:12 | Fosztogatós
Míg nem vagy fontos senkinek,
csak néhány kóbor szelfinek -
erényed mennyit élhetett?
Vakud csupán, mi él veled.
Míg lájk a mérce, nem a „jó”
és minden „ál” belevaló -
szétosztod színlelt igazad…
megfosztod magadtól magad.
2025.06.12.
Máshogy picit... a végén:
Fosztogatós
Míg nem vagy fontos senkinek,
csak néhány kóbor szelfinek -
erényed mennyit élhetett?
Vakud csupán, mi él veled.
Míg lájk a mérce, nem a „jó”
és minden „ál” belevaló -
osztod szét a vélt igazad…
magadtól is fosztod magad.
2025.06.12.
| |
| 646. | [tulajdonos]: videó | 2025-02-23 09:06 | | https://youtu.be/dCKuawCrwL8?si=B8yzXlwH2qwLINbr | |
| 645. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2025-02-02 10:17 | Szőrös gyerek / Sárga Hold-dal
Micus cicus félős baba.
Neki nálam van a haza –
Nem csavarog, nem tekereg.
Nyugodt gazdi így lehetek.
Mégis féltem, nem tagadom.
Zárt udvarban jár szabadon –
Boldog, hogyha rohangálhat.
Hiányzik ez rab-macskáknak.
Míg dolgozom - szoba-fogság.
Délután már vár vacsorát –
Kicsit játszunk, kicsit járunk…
Ajtón ki-be, így megy nálunk.
Most, hogy tél van – hamareste…
Korábban lesz mindőnk csendje –
Lepihenünk a „tyúkokkal” –
Filmet nézünk Sárga Holddal.
2025. január-február
| |
| 644. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2025-01-27 16:31 | Nincs haza
Rámborul az éjjel fekete palástja.
Eltemet a sötét magamba bezárva.
Keserű szívemben romlott lett az élet.
Megdermedt lelkemet hiába is kéred.
Hűtlenné vált kedvem valahol félúton.
Szárnyait elhagyó pillangóként úszom.
Bennrekedt, lefagyott érzéseim hada.
Nem láthatom tőlük merre van a „haza”.
2025. január
| |
| 643. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2025-01-19 07:51 | (h)Arcunk
Az még nem lenne baj,
hogy
- az utóbbi időben -
ha tükörbe nézek...
anyukám tekint
vissza rám.
A gond csak ott van,
hogy az arca...
(és mimikája bája)
sajnos nem a
fiatalabb
kiadású, amivel
teljesen békében
lennék, voltam.
Egy öregasszony
néz rám, aki az
én anyukám.
Teljesen bezavar
a kép... mert közben
keresem magam,
de már alig
találom,
annyira összeér,
rámtelepszik
és urall AZ az ARC.
2025. január
| |
| 642. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2025-01-19 07:48 | Az még nem lenne baj,
hogy
- az utóbbi időben -
ha tükörbe nézek...
anyukám tekint
vissza rám.
A gond csak ott van,
hogy az arca...
(és mimikája bája)
sajnos nem a
fiatalabb
kiadású, amivel
teljesen békében
lennék, voltam.
Egy öregasszony
néz rám, aki az
én anyukám.
Teljesen bezavar
a kép... mert közben
keresem magam,
de már alig
találom,
annyira összeér,
rámtelepszik
és urall AZ az ARC.
2025. január
| |
| 641. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2025-01-11 15:16 | Az elveszett és a veszendő
Nincs íze semminek, ha egyedül eszem.
Nincs ereje a napnak, ha csak engem ér.
Ruhámat sem látom, ha te nem adod rám,
s nem jöhet a Vég sem... oda is kellenél.
…..
„Kesergésed bántó boldogult lelkemnek…
vidámság a fűszer az élet kenyerén –
emeld fel a fejed, amíg megteheted,
lógó orrod fennakad a Sors peremén.
Tekints fel az égre… intek egy felhőből,
feküdj le a fűbe, rejtezem a zöldben –
És ha hangosan sírsz, odaérek mindjárt,
mielőtt még könnyed földemre lecsöppen.”
…..
Szagokat sem érzek, illatoddá tettél.
Rózsaszirmos nyaram úgy kiszárítottad.
Csokrokban a jóság, kicsit szúr a szépség,
s várom már a jövőt, ami színt is hordhat.
(2024. 08.12. / 2025. január)
.
| |
| 640. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2024-10-27 09:44 | Őszláz
Őszben a Nyár van
lenge kabátban
röppen a fák közt
friss fiolát tölt -
esszenciája
könnyíti "máma"'
nékem a napom...
ragyogva hagyom -
tündöklőn, égve
hunyorgok égre
ezer sugárban
fürdöm őszlázban.
(2024. október 27.)
- Még mindig keresem azt az illetőt, aki segítene ide képet feltölteni. - | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
