NAPLÓK: Párbeszéd egy jobb Dokkról Legutóbbi olvasó: 2025-05-17 20:51 Összes olvasás: 1829| 14. | [tulajdonos]: KORREKCIÓ | 2025-05-11 06:46 | DOKK-ot
Elnézést a csak most észlelt elütésekért!
Továbbra is nehezményezem, hogy a Dokk-on nem lehet visszahívni korrekcióra a naplók szövegét, ahogy a modern internetes fórumokon, például a facebookon.
Az új "portál-mortálnak" A JOBB DOKK-on lehetővé kéne tennie a szöveg mondjuk három napig tartó visszahívhatóságát!
Azért hívom "portál-mortálnak" a portál motort, mert a politikai elfoglaltság miatt időhiányba került volt portáligazgató (Busznyák Imre ismét önkormányzati képviselőnek választtatta magát, miközben régebbi munkájában is helyt áll) mindmáig nem tudta megalkotni a szóban forgó elektronikus fejlesztést, ahogy ígérte. S az évek során ARRA befizetett tulajdonosi hozzájárulásunk e késlekedés miatt elinflálódott. (Valakinek sajnos ki kell mondani!) Még jó, hogy a "maradékból" kiadjuk a Dokk 25. évi antológiáját és mégis hasznosul a pénz!
Nem igaz Busznyák korábbi érvelése, hogy e korrigálhatóságtól elfacebookosodna a Dokk és csak a "jó arcunkat" mutatná. Hogy itt vállalni kell az elütéseinket, helyesírási hibáinkat (mintha ezek - ezt én teszem hozzá - a jellemrajzunk alkotóelemei lehetnének).
1.) A Gutemberg galaxis - ismétlem megint, mert fontos - nem ismer "HELYE SÍRÁSÓ HUBÁT"
Borissza klasszikusainknak és mindenki másnak műveit korrektorok serege korrigálta a nyomdai munkálatok során. Vagy ha nem, mint Karinthy egyik regénye esetében, mert stíljegynek vélték, akkor az újabb kiadás előszavában Ungváry Tamás jegyzi meg, hogy ebben a kiadásban szakítanak az író "sajátos helyesírásával".
2.) Hamis érvelés, hogy a beküldött verseket sem lehet visszahívni korrekcióra.
Mert igenis lehet!
MINDADDIG amíg szerkesztők nem kezdenek dolgozni rajta, minden beküldött vers visszahívható.
Csak utána nem.
Ha fél évig elhanyagolják, akkor akár fél évig újra meg újra átírható.
Rorschach tesztről szóló bonyolultnak szánt versemet (mert a teszt is "gomolyog") tíznél többször hívtam javításra vissza.
Nem lehet mindenki, ezt is ismételnem kell, a versírás Mozartja, aki rögtön a végleges változatot "kottázza le"! Hadd legyünk néhányan a versírás Beethovenjei, akinek kottáján a zenetudósok egy esetben 16 leragasztott papírcsíkot fejtettek föl. (Lusta volt az egész kottát átmásolni, ezért a korrekciót beragasztott csíkokkal valósította meg.)
Azért térek erre vissza, mert most vettem észre, hogy a tegnapi vers mellé beküldött életrajzom is visszahívható korrekcióra.
Éltem is ezzel és most szabatosabb a megfogalmazás.
Tehát máris van olyan elektronikus lehetőség e "középrégi" Dokk-on is, amellyel a beküldött próza és jegyzet (itt most életrajz), bizonyos időhatárig korrigálható.
Az új, ebben a naplóban körvonalazni szánt Dokkon a korrigálhatóságot a naplószövegekre is ki kéne terjeszteni legalább három napig.
Ha kell, akkor minden lehetséges alkalommal elismétlem, mint a római szenátor, hogy "Karthagónak pusztulnia kell"!
Mert azt egyébként, Busznyákhoz hasonlóan, én is helyesnek vélem, hogy az itt leírtakat végül vállalni kell, akár még a bíróságon is, de mindenek előtt az olvasók előtt.
Ezzel tartozunk önmagunknak és egymásnak, de főleg az irodalomnak.
| |
| 13. | [tulajdonos]: KORR | 2025-05-09 12:24 | | nem társalgási, társadalmi szinten | |
| 12. | [tulajdonos]: A TANULTAK SZERINT | 2025-05-09 12:20 | Szerintem, nincs olyan, hogy "régi Dokk".
A Dokk mindig sokféle volt, olykor jó és szerethető, olykor elhagyatott és sivár.
Sokunkban idealizált kép él az elmúlt időkről, melyek egyébként nem múltak el, mert a Dokk felülete mindent őriz. - írja Filip Tamás a Baltazar naplóban.
Megjelenítve ezzel a MOSTANI (középrégi) Dokk-ot.
Amelyben eluralkodott és ránk telepedett a SZERINTEM.
Most vizsgáljuk meg a Dok-kot a TANULTAK SZERINT.
Úgy nézve a dolgot ugyanis azt látjuk, (nem társalgási, társdalgási szinten), hogy a Jónás Tamás féle Dokk esztétikai magaspontnak tekintendő.
Hangsúlyozom, a tanultak szerint, vagyis összevetve a világirodalomi tanulmányaink során megismert irodalmi lapokkal, csoportokkal, azok irodalmi-esztétikai teljesítményével, több ország, de akár több irodalmi évezred tanulságait leszűrve.
Ahol nem számított a szerintem. (Illetve elenyészett a maradandósággal szemben.)
Arisztotelész Poétika című művében nem SZERINTE kell átlag 10 percenként új drámai fordulat a műbe, különben leül a názői figyelem.
Ő tudományos megállapítást tett. Megmérve és a drámaalkotásba beépítve eegy idegrendszeri biológiai jelenséget.
Az emberi idegrendszer tudományosan kimutatva is ilyen. Csak ezt, első tudósként, neki a gyakorlatban kellett megtanulni, a Természettől.
Vagyis A TERMÉSZETTŐL MEGTANULTAK SZERINT !!! állítja ezt Poétika című művében.
Amelyre aztán a modern amerikai közönségfilm mindmáig épít.
Forgatókönyvíró iskolai tanulmányaim során jegyeztem föl, hogy amikor a francia és európai filmes újhullám legyőzte a régi amerikai közönségfilmet, francia filmesek szerint "a papa moziját", akkor az amerikai filmesek összeültek az amerikai írókkal, hogy mit lehetne tenni a megújulásért. S utóbiak, egészen Arisztotelész fent említett művéig visszanyúlva, átdolgozták a forgatókönyvírás elméletét. A máig taroló új amerikai közönségflm sikeres metódusát kidolgozva. Ahol kötelezően jönnek a megfelelő percben a megfelelő (mert esztétikai tudatossággal odakomponált) fordulatok, a szereplők szintén megkomponált antagonisztikus feszültségein keresztül, az azokból (film)törvényszerűen következő lehetőségekre mutatva.
Ha nem ez történik, unatkozni, elaludni fogunk a nézőtéren, vagy hazamegyünk.
A legújabb, Párbeszéd egy jobb Dokk-ról naplóban körvonalazott Dokk-ban én vissza szeretnék térni, illetve - íme - máris visszatértem, a TANULTAK SZERINT-hez.
Írom ezt abban a pillanatban, amikor az egyik irodalmi folyóirat, ahová nemrég beküldtem az egyik (talán) legfontosabb költeményemet, éppen kiséletrajzot kért tőlem.
Azt hiszem ez "jót" jelent. | |
| 11. | [tulajdonos]: NEKEM MÁR MEGÚJULT A DOKK | 2025-05-02 11:11 | Ide a JOBB Dokk érdekében kéretik hozzászólni! - írtam lentebb, amit így gondolok most is, de a következő mondat kiegészítésre szorul. Idézem:
"Aki a régi Dokk-ot hozná ide, az inkább szóljon hozzá a Párbeszéd a Dokk jövőjéről naplóban vagy az üzenőfalán..."
Itt én nem a réges-régi, Jónás Tamás féle Dokk-ra, hanem a közép-régi (tegnapi) Dokk-ra gondolok. (Mondhatnám "mostaninak" is, de ennek a naplónak a létrejöttével én már nem tekintem annak.)
A "Jónás-Dokk" esztétikai értékei igenis visszaemelendők.
Sőt!
Bölcsész szinten tovább fejlesztendők!
Félreértés ne essék, a versíráshoz nem kell bölcsésznek lenni.
Magyarország legnagyobb elégiaköltője, Berzsenyi Dániel sem volt az.
Kapott is a fejére olyan igazságtalan és téves megítélést Kölcseytől, amire képtelen volt esztétikailag érvényes választ adni, pedig ,megpróbálta, de azzal csak még jobban "lejáratta" magát. (Erről hosszabb tanulmányban hamarosan többet.) S ez a disszonancia végül megfojtotta benne a költőt. Azonban ekkor kezdte meg Soporonban komoly esztétikai tanulmányait, s nyolc évvel később már ma is érvényes poétikai érvekkel tudott visszavágni Kölcseynek, megalkotván ez első magyar poétikai esztétikát.
S végül tagjává választotta a Magyar Tudós Társaság.
Vagyis végül "bölcsésszé" vált, autodidakta módon.
Bár nagyobb költő nem lett általa. (Hiszen már akkor is legnagyobb elégiaköltőnknek számított, amikor még nem tudott róla, legfeljebb sejteni vélte.)
Viszont az itteni esztétikai vitákhoz is az ő későbbi kiműveltsége kell.
Különben itt is csak poétikai szempontból hasznavehetetlen túlfűtöttségekre telik, ahogyan a Dokk bénító "középkorszakában" látjuk és láttuk. Amiként Berzsenyinek is, amikor még kiműveletlen volt. (Bár, ismétlem újból, már akkor is legnagyobb elégiaköltőnket tisztelhette volna benne Kazinczy és Kölcsey, de a kordivat szerint avíttnak hatott. Csak előbb ki kellett mennie a kornak a divatból, hogy Berzsenyi maradandó értékei kitűnjenek. S ki is ment, hamar, de ezt Széchenyi már akkor látta, amikor költőnk két versét lefordította a csak németül értő és olvasó feleségének.
A megújult Dokk-nak esztétikailag kiműveltebbnek kell lennie.
Igyekszem átadni a tanultakat. (Lásd a "Berzsenyi-szindróma" itt tervezett bemutatását.)
------------------
Ma azonban az Anyák napjáról akarok beszélni. Ezért áthozom ide mai face-jegyzetemet, ami egy négy éves face-emlék feldolgozása.
Ezt dobta ki az algoritmus. Újabban egyre jobban "a kezem alá" dolgozik. Örülök.
-----------------
A HOLNAPUTÁNI ANYÁK NAPJÁHOZ KÜLDÖM, A KORÁBBI KÍSÉRŐSZÖVEGGEL
"Így csak a kisbabák figyelnek:
kíváncsian, mohón, merőn,
mindent értőn és ismerőn..."
- írja Szabó T. Anna anyák napjára felrakott versében. Ehhez írtam kiegészítő kommentben, hogy így csak mi, szoptatott babák látjuk az anyánk arcát, ahogy ennek a török énekesnőét (Gülay Sezerét) veszi a kamera. S akinek az arcvonásai nagyon hasonlítanak az én fiatal anyám vonásaira. Ezekkel a török felvételekkel indult pár éve az én "időskori" török nyelvtanulásom...de úgy mint a kisbabáké... Hogy hallja és átéli a szavak dallamát, ritmusát, érzelmi mögöttesét, épp csak a jelentésüket nem ismeri... Kívülről tudtam már évek óta (egy másik dalból), hogy "Urfaya pasa geldi", míg végül a tanfolyamon megtanultam, hogy mit jelent. Ez a különös hatás okozza, hogy van egy nyelv, a török, amit "anyanyelvként" kezdtem tanulni (ellentétben az összes többivel (orosz, német, angol, latin).
Az más kérdés, hogy ez a dallamvilág Bartók Béla szerint zenei ükanyai nyelvünkkel rokon, még Nyugat-Ázsiából. Azokból az időkből amikor a több száz ótörök szót is átvettük. Még az ÍR-NI szavunk is török. Igaz, hogy ma törökül az ÍR-NI így hangzik: YAZ-MAK, még az író is YAZIOR. De az ótörök nyelvben még IR-MAK volt. S ez van benne IR-DAL (bevagdos, például a halat, sütés előtt) szavunkban. Mert az ÍR az ótörök/ómagyar időkben egyet jelentett a bevagdosással, hiszen rovásírásunk volt. Ennek őrizzük a nyelvemlékét, anélkül, hogy tudnánk.
https://www.youtube.com/watch?v=he8jCYQ46bU | |
| 10. | [tulajdonos]: AZ IRIDALOM VISSZAVÁG | 2025-04-29 17:25 | Ide a JOBB Dokk érdekében kéretik hozzászólni!
Aki a régi Dokk-ot hozná ide, az inkább szóljon hozzá a Párbszéd a Dokk jövőjéről naplóban vagy az üzenőfalán, ahogy most Karaffa Gyula teszi! Nem szükséges, hogy az a fenyegetőzése itt is fenn legyen.
Megkísérelte, hogy tiltsák ki költészeti kisesszémet a facebook-ról?
Nem érte el célját.
Sőt, e Dokk-Face polémiám most már a twiterre (X-re) is felkerült, ide mutató linkkel. S hamarosan az Instagramon is olvasható lesz.
Ugyanis, mint a Pálóczi Szabadverstan 262. bejegyzésének alján, a face-algoritmus kiadott Karaffa-polémiában olvasható, szerepel benne Takaró Mihálynak, a (nekem) "túlkonzervatív" irodalmárnak a neve.
És ez különös egybeesés!
Takaró Mihály ugyanis valaha a pécsi Szélkiáltó együttes zenésze volt. (Azt hiszem a pécsi tanárképzőn szerzett általános iskolai magyar-ének szakos diplomát először, majd továbbképezte magát.)
Én még kaposvári mezőgazdasági főiskolásként, a Szabó-Fedor gitáros énekduó tagjaként (mint Szabó Antal) ismerkedtem meg velük. (Majd az ELTE-n én szintén továbbképeztem magam.) Egyszer szerepeltünk közös koncerten a Budapesti Műszaki Egyetem C épületében. (Takaró talán addigra már kivált az együttesből.)
DE!
De a Szilágyi Dezső téri református templomban a napokban általam elénekelt Ady verset, amit Dévai Nagy Kamilla csoportjának tagjaként adtam elő, ők zenésítették meg!
"Imádság háború után."
Nagy tapsot kaptam érte.
Vagyis ezt a dalt 40 évvel ezelőtt, egyszeri hallás után, a pécsi Szélkiáltó együttestől tanultam. És ezt el akartam a Világnak mondani.
Ide most az esszétől különválasztva (azt itt már megismertétek a legfontosabb tisztázandókkal), csak a twitteren a kisesszé után külön is feltett Ady vers részletét linkelem.
Elvégre az esztétikai hadakozásnál ezerszer fontosabb a háború ellen fellépni versben és dalban.
Hadd szólaljon meg ebben a naplóban is ez a dal! (Legalábbis ez a részlete. Később az egészet feléneklem a világhálóra. Rhiannon Giddensnek már átküldtem az eddigieket.)
S hadd szóljon ez a napló a "Jobb Dokkról"! A tiltásmentes irodalomról, a tiltásmentes megzenésített versekről, a tiltásmentes esztétikai vitákról.
Hiszen "az irodalom visszavág". S ezt hagyni és tűrni kell! Vagy érvelni ellene egy "Felelet a mondolatra" ellenesszében. Mint klasszikusaink.
(Herceg Ferenc egyik első kérdése, fiatal újságíró korában, az volt Jókaihoz. - Maga ismerte Petőfit, milyen ember volt? – Szörnyű! Szörnyű! – hangzott a válasz.)
https://x.com/PalocziAntal/status/1917237798953685394
| |
| 9. | [tulajdonos]: ITT SENKI SEM SZENT TEHÉN | 2025-04-27 16:53 | Karaffa Gyula üzenőfalára felkerült egy olyan vádaskodás, amelyet az általam fejleszteni szánt Jobb Dokkon helytelennek lehetne mondani. Tipikus megszólás. Falusi "vénasszony módra". Hogy "meg akarom semmisíteni Filipet. Meg őt. Meg mindenkit, akinek "más a véleménye".
Ebbe a rólam összezagyvált félreértéseket is beleveszi. Ezek közül kettőt kellően helyretettem a maplóimban. Ez nem tetszik neki. Letiltással, kizárással fenyeget. Ez csúnya dolog. Pláne, hogy pereskedünk is miatta!
Ráadásul fatális tévedés az irigykedés vádja.
1.)
Szabó Lőrinc stílusú házasságpártiként (hogy Lóczi óriás lehessen) nem irigylek senki újraházasodót. 2.)
"A másként létezés lélektana" ( ez a kötetkritikám címe) költőjeként nem irigylek senki szokásos érvényesülőt.
Mert nekem azt is másként kell.
Ezt tisztáztuk, ugye, Filip és Karaffa?
Nem akarom még egyszer meghallani ezt a bornírtságot!
A régi Dokk egyik legfőbb erénye egyébként éppen az volt, hogy itt senki sem lehetett "szent tehén". Neves költők tettek fel álnéven verseket, s kaptak mulanDOKK minősítéseket Jónás első szerki gárdájától.
Ezt vissza kéne hozni.
A Dokk költő iskola. Egy befutott költő se "szent tehénkedjen" rá, mert zavarja a feltörekvőket! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 8. | Krisztina: A nem dokkos | 2025-04-16 11:47 | Jaj de jó, hogy bejöttem, és csodálatos zene fogadott! :)
végighallgattam, tetszett..
Csak ennyit akartam mondani.. Köszönöm.. | |
| 7. | [tulajdonos]: KIEG | 2025-04-14 18:31 | Igy pedig az Iliász szólt (lent ezt is beharangoztam, de az csak nálam a facebookon van meg), s lehet, hogy nem mindenkinek nyílik meg. Ezért mutatom be eggyel lentebb az Odüsszeiát. Az ugyanis meglett a youtube-on.
https://www.facebook.com/reel/2795184937318885 | |
| 6. | [tulajdonos]: ÓGÖRÖG KULTÚRA? | 2025-04-14 18:20 | Alighanem rám célzott Filip Tamás a Baltazar naplóban, amikor ezt írja: „Van itt egy ember, aki minden megnyilvánulásával meg kíván bennünket győzni arról, hogy ő voltaképpen egy zseni, egy igazmondó, igazlátó juhász, akinek a kisujjában is több van, mint az összes többi Dokkra járónak. Tud mindent, sőt mindent is, és aki ezt nem hiszi, annak utána jár.”
Ez természetesen rosszindulatú befeketítés.
Nem értek például a matematikához. Sajnos.
Viszont amiket főiskolai-egyetemi szigorlatokon tanultam, azokhoz nagyjából igen. Illetve tudom, hol kell keresni a szakanyagot hozzájuk, ha értekezni akarok a témában. Az ELTE magyar-történelem szak (bár történelemből nem diplomáztam, csak magyarból, mert már volt egy agrár diplomám, ezért vagyok otthon az etológiában, vagy például a szaporodásbiológia területén), nos, az ELTE magyar szak és utána a Magyar Író Akadémia egy éves mesterkurzusa elegendő poétikai muníciót adott minden itteni irodalmi vitához.
Olyasfélét, mint Berzsenyi Dánielnek, amikor 8 éves önképzés után, amely alatt költőből esztétává tanulta magát, méltó esztétikai választ adhatott Kölcsey őt ócsárló kritikájára.
De csak ekkor.
Első, esztétikailag még felkészületlenül adott kirohanása Kölcsey ellen többet ártott megítélésének mint használt.
Miközben, ezt ki kell emelni, ő mindvégig Magyarország egyik legnagyobb elégiaköltője volt már akkor is, ha Kölcsey, kordivat szabta korlátoltságánál fogva, elmarasztaló kritikájában nem is ismerte ezt föl. (Ami után Berzsenyi sajnos felhagyott a versírással s már csak esztétikai tanulmányainak élt. Tessék utánaolvasni!)
Kár, hogy Filip Tamás a jogi egyetemen maradt.
A szintén joghallgatóként kezdett Szkárosi Endre két év múlva átjött az ELTE BTK-ra. Nagyon helyesen.
A szintén joghallgatóként kezdő Kemény István négy évet is kibírt ott és utána jött át az ELTE BTK-ra.
Velük tudnék is miről polemizálni „a tanultak szerint”. Filip Tamással – a fenti kiszólásából ítélve – aligha. Sajnos.
Ettől még – hadd nevezzem ki annak – ő ma Magyarország egyik legsikeresebb kortárs költője. Ez azonban az ittdeni irodalmi vitáikhoz LEGALÁBBIS A NÁLA EDDIG TAPASZTALTAK ALAPJÁN (!) kevés, mert nézzük csak miken vidul, mit tart humorosnak – ídézet legutóbbi Minaimal planet naplójegyzetéből.
„A magyarok kedvence, ahogy a görögök főzik.
Hellászlé.”
Pont azokban a napokban találta így, amikor Filip költői „nem szimpatizánsa” Kukorelly Endre, vele szemben épp azon vidul a Facebookon, hogy akik ma el akarnak tekinteni Homérosztól, mert nem lesz tőle olcsóbb a krumpli, tévenek. Olcsóbb lesz.
És ezekben a napokban mi történik ugyanott, velem?
Én pont ekkor és pont ott egy igazi homéristára (Homérosz műveinek archaikus hangvételű előadójának videójára) bukkanok. (Lásd a facebook oldalamat!)
Rögtön el is mentettem.
Meg kell jegyezni: nekem már 20 éves koromban volt olyan költő barátom, Szpirosz, aki görög fiúként ógörögül is megtanult. S azóta csepegtette számomra az ógörög kultúrát, már akkor, amikor még a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolára jártam. Aztán visszaköltözött Görögországba.
Pár éve azonban átjött Athénből Budapestre s magával hozta saját készítésű lyráját. Azt a hangszert, ami után a mai költők a lirikus elnevezést kapták. A széken látható. Még a régi költő freskó előtt ülünk a Hadik kávéházban. Vagyis az ógörög kultúrához nekem „saját görög mentorom” volt.
A lent bemutatott homérista produkciója is a beharangozott (és egyelőre elhalasztott) költészeti esszém háttéranyagához kell.
Íme: így „énekelték” az Iliászt, mert valaha minden költői művet énekeltek, nálunk Balassi Bálint még szintén énekelt verseivel bezárólag. Én csak ezekhez értek Filip (valamicskét) mert én – tanultam – ezekről. Meg az élettudományokról. És mindarról, ami ezekhez kell. Volt gazdasági újságíróként pedig korábbi szakterületemhez, a politikát is belevéve.
Ellenben amihez nem értek, azt igyekszem elkerülni.
De most vissza az irodalomtudományhoz! Mostantól hadd legyen a DOKK-nak ezen a kis felületén vágyott cél a klasszikus irodalmi tudás elérése! Autodidakta módon is törekedhetünk rá: „Csak klasszikusokat Amice!”, de mivel a Dokk-on én magyartanár is vagyok, ne szégyelljétek az én közvetítésemmel megtudni most például azt, hogy énekelték az Odüsszeiát 2500 évvel ezelőtt.
Elképzelhető, hogy valahogy így.
https://www.youtube.com/shorts/ehwlpPT9T6s
Reciting the Odyssey in reconstructed Homeric Pronunciation TikTok @arumnatzorkhang
| |
| 5. | [tulajdonos]: CSEPPBEN A TENGER | 2025-04-14 15:03 | Mára ígértem egy esszét a költészetről, az ógörög hagyományoktól elindulva. Össze is gyűjtöttem hozzá az anyagot, de sajnos el kell napolnom, több nappal, de talán egy héttel is későbbre.
Újra fölvállalt zenepedagógusi munkám (én így hívom) annyi feladatot és oly sok feldolgozni való élményt ad, hogy egyelőre ez köti le minden energiámat.
De íme: ezen keresztül is a költészet lényegéig tudunk tekinteni.
Búvárszemüvegünk megmutatja a "mélyebb összefüggéseket".
Mindenek előtt azt, hogy a szóbűvészet "valóság-elem" nélkül "illuzionizmus "csupán.
S hogy ez itt lentebb tényleg költészet, amely a "kellemes tetszetés" helyett katarzist ígér.
Cseppben a tenger.
https://x.com/PalocziAntal/status/1911762824683979063
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
