NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2021-04-22 12:34 Összes olvasás: 12971
190.
[tulajdonos]:
2021-04-19 05:40
most leltem rá giles corey 2015-ös albumára, eddig két számot hallgattam róla és azt mondom, végre, valami zene. kevés zenét hallgatok, mert a zenéhez tartós csend kell, de az ritkán akad. ebből következik, hogy kevés zenét is találok, évente kb. két albumot. a tavaly felfedezettje georgia anne muldrow, aki mindenképpen súrolja a géniusz kategóriát, habár amennyi zenéjét szeretek, pont annyit nem, de ez nyilván azért van, mert valaki vagy műfajszimpatizáns, vagy nem. mindegy, amikor a jazz felé mozdul el, azt eléggé bírom. egy-két hete kikerült a youtube-ra szellemmódban a következő albuma, egyelőre csak egy szám hallgatható, gondoltam mifene, türelmetlenségemben nekiszaladtam a torrentoldalaknak, nem nyert, az official szerint majd május 21-én jelenik meg a lemez. várni kell.
189.
[tulajdonos]:
2021-04-17 06:15
cigi, kávécigi, cigi, arcmosás, kézmosás, fogat minek, mindjárt megint cigi, habár egy pohár illatos olaszrizlinggel folytatom a napot, ha már az orromat kifújtam, a pofámat is kimoshatnám, de akkor meg várni kell, hogy a mentolos íz elillanjon és ne zavarjon a borban. a tegnap íze mindig kimoshatatlan, mondom az ellent, ahogy általában, talán ezért vagyok belebuzulva a paradoxonokba, melyek között vannak igazán elgondolkodtatóak, pl. a monty hall, amit majd valamikor elmondok, ha gyártottam köré filozófiát; vannak viszont egyértelmű faszságok is, a boríték paradoxon mondjuk, amely így szól: két egyforma borítékban cash van, az egyikben kétszer annyi, mint a másikban, te egyet húzhatsz, s ha már választottál, megkérdik, hogy tuti-e, nem akarsz cserélni? és a kérdés az, hogy mennyi esélye van annak, hogy mégis a másik rejti a nagyobb összeget, hát fifti-fifti, nyilván, de az ellenérvelés úgy szól, hogy "ha már így adod nekem ezt a szemét lehetőséget, öreg, akkor aszondom, hogy mégiscsak váltanék, hiszen a másik boríték várható, vagy átlagértéke 1.25, ha annak, ami nálam van 1, mert ha a felét húzom, az ugye 1/2, ha a kétszeresét az 2, és ha ezekre fifti-fifti esély van, akkor 0.5*1/2+0.5*2 az 1.25, vagyis nyerek" na ja, de ha ilyen módon gondolom, eleve akármelyik húzás átlagértéke nekifutásból 1.5, ami meg az 1.25-nél több, szóval tökmindegy, mert mind egy, hehe.
188.
[tulajdonos]:
2021-04-13 14:43
délután 2. mostanra sikerült rábírni magamat, hogy megmozduljak, néhány órája elfogyott a cigim. egyúttal reggelit is vettem: vodka&sör. egy hete nem dolgoztam semmit, egy hete nem fürödtem, büdös vagyok. megint kezelhetetlenül sok van a fejemben, csapongok. az csak bizarr vicc, ámde igaz, hogy a párhuzamosok a végtelenben találkoznak; a gondolatritmusom ilyen, párhuzamosan futnak a szálak, megoldatlanul sugarasan szétrobbannak, majd, mintegy örök körforgásban, újra egymás mellé rendeződnek. ideje lenne összeadni az egymegegyemet, de még mindig abban hiszek, hogy nem mindegy, hogy honnan nézünk valamit és az sem mindegy, hogy hány szempontból vizsgáljuk meg. a hallucinációkat leszámítva simán lehetnék skizó. de szerintem tévednék. plusz az orvosok is tévednének, egész egyszerűen nem létezik olyasmi, hogy skizofrénia. a gyógyszeres kezelést meg eleve hagyjuk. kizárt. Nash is, amúgy egyedül oldotta meg. gyógyszerek után, de nélkül.
érdekes, hogy nem vagyok dühös. pedig ez az új, meglepő, letaglózó információ, főleg, ha részleteiben is belegondolok, tombolást váltana ki, fogaknak csikorgatását, rombolást, erőszakot. csak azt érzem, hogy szomorú vagyok. kismezei írta abban a gyönyörű versben, hogy az "évek szakadéka". itt a tettek szakadéka dominál, tetteké és nem tetteké.
kismezei volt amúgy, akivel kb. kétszer találkoztam, de már előtte is szerettem. lehetett rá figyelni, ha tudunk arra figyelni, aki halkan beszél. hát szia, kismezei, sörözzetek egyet záporral. röhögjétek ki, szeretettel, az egész ittragadt, nyomorult bagázst.
ha nem lennék depressziós, vagy éhes lennék, levest főznék.
Hat lépcső lefelé. 124-szer megyek le ezeken a lépcsőkön. 124 napja lakom itt. Barnára festett ajtó, alacsony. Ha belépsz, mögötte alattomos-hirtelen szöknek fel a keskeny falak. Hajdan raktár lehetett. Öt méter magasan függ a mocskos mennyezet. Fordulj hátra: a salétromos falon poroló. A fal felső harmadán még napfény: virágpor színű háromszög; az árnyékos felszín szürke-sötétzöld síkidom. Délelőtt tizenegy óra. Számok: arányszámok, óra-számok, felsorolásokkal kapcsolatos számok.
Ujjaim száma, cigaretták száma a majdnem üres dobozban. A számok összekötnek különböző dolgokat. Éveink száma lépcsők számával összefügg. Vagy összefügghet. Megint mások a névszámok [?], házszámok, igazolványok száma, lottón megtett számok. A számok misztikusak. Figyelmeztetnek arra, hogy a világ eredetileg egy anyagból alakult ki. Örömeink anyaga, szenvedéseink anyaga: egy. És a sok nem egyéb, mint az egy megismétlései.
Egyszervolt, hol nem volt
Egyszer volt
és nem lesz soha többé
Egy szép
napon
186.
[tulajdonos]:
2021-04-12 13:02
sztem nem olyan konnyu megitelni, hogy valami eppen narcizmus, vagy sem, mindenesetre a csavo, aki mindezt osszehozta legalabb annyira narcisztikus, mint az altala pellengerre allitottak, hiaba pontosak olykor a meglatasai.
185.
[tulajdonos]:
2021-04-12 09:55
gondolom sokan látták a John Forbes Nash élete alapján készült elhalivudidealizált filmet, amiben esik némi szó a játékelméletről is, a paranoid skizofrénia mellett. konkrétan a kocsmai jelenetre gondolok, ahol az összes pasi a jónőre próbál rárepülni, pedig ha egy kicsit megmozgatnák a szürkeállományt, akkor rájöhetnének, hogy a manőverezés eme formája egyikük számára sem előnyös.
hasonló jelenség fedezhető fel a nyíltkalitkás tartású papagájaim viselkedésében is. nem látták a filmet, meg eleve, papagájok, alapjáraton nemokosak és ez fel is tűnik akkor, amikor mindketten az attraktívabb helyen lokalizálható itatóból szeretnének fogyasztani. van kihelyezve egy másik, tökugyanolyan itató, de ők mindenképpen azon vitatkoznak, hogy ki igyon az általuk jobbnak tartott edényből, szóval egyikük sem iszik, max. kikortyol egyet, amíg el nem kergeti a másik.
az ő mentségük az, hogy papagájok, a Damjanich utcai Spar vásárlóinak viszont nem tudom, hogy mi. mármint basszus, ha minden eszközzel rendelkezel ahhoz, hogy ne szopasd meg magad és a másikat, akkor miért nem élsz a lehetőséggel? a szerencsétlen (vagy ostoba) kialakítású üzletben nem egyszer előfordul az, hogy szó szerint a bolt végéig áll a sor, mivel a t. vásárlók a két szélső, könnyen megközelíthető kasszához állnak be, a belső, lökdösődéses-pardonozásos-odanindzsázós kasszát viszont kerülik. néhányan idegesek, mert sietnének, vagy közel állnak a tömeg okozta pánikrohamhoz, de a legtöbben végül is a kényszer öttízpercre eltűnnek a facebook-insta-tiktok bermudaháromszögében. odakint viszont a benégyzetrácsozott tömeg tombol, lévén, hogy lassú a fluktuáció.
184.
[tulajdonos]:
2021-04-11 15:19
sajnos az a helyzet, hogy nincs matematikai megoldás arra sem, hogy elrákosítottalak és eltékozoltalak. hiába edukáltam ki magam, hiába vagyok azzal tisztában, hogy mire van szükségem. hiába nézem meg naponta 10-szer a tinderes profilod. korábban rettentően felbaszott volna, hogy te ott, most már ez sincs. szomorúság és gyász van. a hiányod van. annak a tudata van, hogy más vagy és máshol vagy, lokálisan kurvára közel, de megközelíthetetlenül távol. semmiben sincsen Isten, közelebb kerülök G.-hez, közelebb apámhoz, aki teljes erejével azon volt, hogy elpusztítsa maga körül a világot, annyira gyűlölte és annál is jobban gyűlölte saját magát benne, mivel ő is eltékozolt és elrákosított valamit, ami számára volt pótolhatatlan. teljes mértékben megértem.
183.
[tulajdonos]:
2021-04-11 14:56
nézőpont kérdése. iszonyú pszichopata megoldás lenne, ha az ember az összes élethelyzetben pl. a matekra hagyatkozna, viszont vannak olyan érzelmileg zűrzavaros szituációk, amikor igenis segítség lehet az, ha valamilyen látszólag oda nem illő eszközt használ mankóként. már fáradt vagyok és levert, szóval nem fejtem ki a Monty Hall paradoxont, utána lehet nézni, de alapvetően arról szól, hogy néha érdemes megváltoztatni azt, ahogyan döntünk. tegnap jutott eszembe egy eset, amikor hasznát vehettem volna Monty Hallnak, de nem tudtam róla, meg eleve, másként válaszoltam volna a kérdésedre, hogy miért nem törlöm ki azokat a kibaszott képeket, ha egy kicsivel tökösebb vagyok és meg tudom mondani, hogy szeretlek és tévedtem és segíts kikeveredni valahogy ebből a kalamajkából. dehátnem. se tízpari, se jézus. csak a dac.
182.
[tulajdonos]:
2021-04-11 11:48
persze aki éhezik, vagy 12 órát dolgozik egy gyárban, az pont le fogja szarni, hogy micsináljon a tejfölösdobozzal, ami elég logikus; asszem az ENSZ készített erről egy átfogó tanulmányt és nem meglepő módon arra jutottak, hogy csak egy bizonyos életszínvonal felett kezdenek el az emberek törődni a környezetükkel. akkor logikus, hogy emelni kell az átlagéletszínvonalon. azt meg többek között edukációval lehet, nyilván. viszont szerintem félreedukálunk. nem azt mondjuk a gyereknek, hogy foglalkozz azzal, ami tetszik, hanem azt, hogy legyen diplomád. és lesz neki mondjuk egy közgázos, és elmegy dolgozni egy irodába, ahol közepesen jól keres, szarrá unja magát, boldogtalan lesz, nem érti, hogy mi a baj, elkezd piálni, vagy buzikat verni a pride-on, vagy az asszonyt verni, válik, nősül, válik, reggel felkel, már pöccinti is fel a facebookot, tömi a fejét a felesleges információval, aztán meghal, "mint aki halkan belelépett".
azért van ennyi Karinthy, mert az irodalomtörténeti jelentőségemhez tartozik, meg kb. ki is merül az egész abban, hogy jelen pillanatban két számra lakok attól az épülettől, ahol Karinthy született, és négy számra onnan, ahol Örkény. mennyire értékes az a szendvics, amiben csak a kenyér értékes?
181.
[tulajdonos]:
2021-04-11 11:27
az a baj, hogy nem ertjuk a világot, általánosan tudatlanok vagyunk. nem értjük, hogy ami körülöttünk van, az anyagból és energiából áll és az, hogy szellemmel rendelkezünk, független az anyag és az energia működésétől, vagyis önmagában a vakhit, sőt, az eszmények sem vezetnek sehova, ha nem társulnak megértéssel és akarattal. de legalább annyi elmondható, hogy képesek vagyunk értelmezni. és ha képesek vagyunk értelmezni, akkor arra is képesek vagyunk, hogy higgyünk az értelmezett dolgokban. mert amúgy nincs mese, istentől függetlenül, törvényszerűen működik az anyag és az energia. egyik sem vész el, mindkettő átalakul. szerencsések vagyunk, mert tudjuk, hogy egy egészségesnek mondható szervezet immunreakciót vált ki szükséges esetben, és szerencsések vagyunk, mert képesek vagyunk támogatni az immunrendszert, ha valóban nagy a gebasz. ha vírus kerül belénk, az elkezd valamit rombolni, a szervezet pedig megpróbálja legyőzni a kis genyát. gondoljunk csak bele, egy ideje már azzal is tisztában vagyunk, hogyan lehet átalakítani az anyagokat. csakhogy az anyagaink jelentős részét méreggé alakítjuk át, elrákosítjuk a Földet, a szülőanyát, az ősszervezetet, ami van, amiből van és működik, ahogy egy szervezetnek működnie kell, immunreakcióval válaszol a vírusszerű támadásainkra. magyarul mi vagyunk a vírus és a vírus az immunreakció. az már másodlagos, hogy eredetét tekintve mesterséges-e, vagy természetes, a lényeg, hogy szükségszerű, és egészen addig lesznek hasonló esetek, amíg jobb belátásra nem térünk, vagy kipusztulunk. én inkább az utóbbinak adok nagyobb esélyt, kurvára messze vagyunk attól, hogy ne vásároljunk szükségtelen holmikat, hogy gyalog járjunk, vagy biciklivel, hogy télen ne 22 fokra fűtsük a lakást, hanem csak 15-re, hogy komposztáljunk otthon, stb. tegye fel a kezét az, aki szelektíven gyűjti a szemetet és szétválogatja a különböző műanyagokat, újrafeldolgozási módszer szerint. bizony, az a kis háromszög, betűkkel és számokkal. az mondja meg, hogy a tejfölösdobozt a szelektívbe dobd, vagy a kommunálisba.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
