NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-12-05 09:29 Összes olvasás: 209269| 1899. | [tulajdonos]: tudomány és a nép | 2025-12-03 12:26 | Széchenyi és a magyar hajózás (2)
"Az első balatoni hajó, a Kisfaludy gőzös hajóteste és gépezete Angliában készült, Triesztig tengeren hozták, onnan Balatonfüredre szállították. Füreden folyt a szerelés munkája, de mielőtt elkezdhették volna, a sok száz vas alkatrészt szép rendben elhelyezték a parti gyepen. Csőszt is fogadtak melléje, Ujj János őrizte éjjel-nappal.
Amikor Széchenyi István is megtekintette a hajó alkatrészeit, látta ám, hogy nagy tömeg bámulja a sokféle vasdarabot. Most már ő is tanult az előbbi példából, gondolta, megmagyaráztatja ezzel a derék csősszel, mit akar csinálni. Így legalább megérti ez a bámész nép, mit jelent a korszerű hajózás, miképpen szállít a gőzhajó utast is, árut is, hogyan fejlődik az ország ipara, kereskedelme …De kezdjük elölről. Azt mondta a csősznek:
– No, János, kend okos ember, ne töltse itt az időt hiába. Itt a sok nép, mind tudni akarja, mi a szándékom ezzel a sok vas alkatrésszel. Hát magyarázza meg nekik, hogy ebből olyan hajó lesz, amit gőz hajt, a gőzt pedig a kazánban a víz forralásával állítják elő, a gőz meg forgatja a hajó kerekét.
Tetszik ez a magyarázat UjjJánosnak, ígéri is szívesen:
– Megmagyarázom, gróf úr.
Néhány nap múlva ismét odamegy Széchenyi, mert látni akarta, hogy mire ment Ujj János a magyarázattal. Meg is kérdezte mindjárt:
– No János, hát megmagyarázta kend a nézőknek, hogy ebből hajó lesz?
– Én megmagyaráztam.
– Mit mondtak rá?
– Nem hiszik.
– Hát azt megmagyarázta-e, hogy a hajónak kereke lesz?
– Én megmagyaráztam.
– Arra mit mondtak?
– Azt se hiszik.
– Hát azt megmagyarázta-e, hogy a kereket gőz hajtja?
– Azt nem magyaráztam meg.
– Miért nem magyarázta meg?
– Mert azt már én magam se hiszem.
Megharagszik erre a gróf, összevonja a szemöldökét, és rákiát a csőszre:
– De ha én mondom, János!
– Ha mondja, az a méltóságod dolga. De én nem szenvedem el, hogy az emberek bolondnak tartsanak, mert mindent elhiszek!"
A történetből Széchenyi azt a tanulságot vonja le, hogy "Szeretem a magyar parasztot, mert amit a saját eszével be nem lát, azt ugyan semmiféle uraság kedvéért el nem hiszi.", de én sajnos nem vagyok róla meggyőződve, hogy ennek a sztorinak nem egy másik, sokkal lehangolóbb üzenete van csoportnyomásról és szellemi sötétségről.
Forrás ugyanúgy: Lengyel Dénes: Kossuth Lajos öröksége- Mondák a XVIII. és a XIX. századból (Móra, 1977) | |
| 1898. | [tulajdonos]: lenézően | 2025-12-03 12:02 | Széchenyi és a magyar hajózás
"Amikor a Tiszán az első gőzhajót bemutatták, Szabolcs vármegye küldöttsége Dobnál várta a hajón érkező Széchenyi grófot. Ebben a küldöttségben sok maradi nemes volt, ezek azt hitték, hogy majd felsül a gróf ezzel a csodahajóval.
Kiszáll Széchenyi a hajóból, amely csoda módon víz ellen is megy magától, s mutatja is a küldöttségnek: lám, itt a gőzhajó!
Bámulják is a hajót a küldöttség tagjai, hümmögnek, csóválják a fejüket, de nem szólnak egy szót sem.
Széchenyi pedig azt reméli, hogy most már meggyőzte őket a haladás fontosságáról, hiszen saját szemükkel látják, mit tud a gőzhajó. Íme, az ország gazdasági haladásának egyik ígérete!
– No, hogy tetszik a gőzhajó? -kérdi a küldöttségtől.
Egymásra néznek a nemes urak, egy ideig egyik se szólal meg, végül az egyik táblabíró lenézően ezt mondja:
– Hogy tetszik? De hiszen úgy kaparja a vizet, mint egy kutya!"
211-212. oldal, Lengyel Dénes: Kossuth Lajos öröksége - Mondák a XVIII. és a XIX. századból (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1977) | |
| 1897. | [tulajdonos]: könyvespolc, identitás | 2025-11-30 12:09 | "Statisztikák szerint a könyvolvasók aránya 13%-ról 3%-ra csökkent hazánkban."
"Sokat lehetne beszélni a házikönyvtárak szerepéről az internet és digitalizálás előtti korszakban: hogyan kommunikáltak közös nevezőkről, miként képezték le tulajdonosuk személyiségét, mit árultak el igazodási pontjairól, műveltségéről, élményeiről. A könyvespolcok fogyatkozásának trendje belesimulni látszik a dematerializálódó információhordozók általános trendjébe: hanglemezek, diszkek, kazetták és tárolópolcaik a lomtalanítások záróráig maradó vendégeivé váltak. Ám vegyük észre, identitást, tudást, élményeket megkötő gyűjteményt ma már hangzóanyagokból vagy filmekből sem építünk: a streaming feleslegessé teszi a személyes kollekciók birtoklását. "
"Már nincsenek birtokolt táraink, csak fiókjaink.
Identitást, tudást, élményeket megkötő gyűjteményekre változatlanul szüksége volna személyiségünknek"
"Közösségi média: a megjelenő megosztás csoportokba specializálódva is csak dinamikus kirakatnézegetés szintjén marad meg (esetleg tv-nézéssel rokonítható élménymélység) nehezen visszakereshető"
"Nem birtoklunk, csak használjuk más zenéjét, filmjét, szövegét.
A sajátként felhalmozás megszűnt identitásjelző gyűjteményként."
Fodor János: A fotógaléria mint könyvespolc
https://fodorjanos.blogspot.com/search/label/lecture
Ugyanebből az előadásból idézi Gábor Mikulás:
"- Új lakásokba nem terveznek könyvespolcot
- Magasabb a könyvespolcok nélküli lakások piaci értéke
- A házikönyvtár arculati funkciója: vendégeim csekkolják közös érdeklődesünket, miközben kimegyek a konyhába konyakért
- Viszont nagyon népszerűek lettek a könyvespolcos hattérképek a covididőben
- (Virtuális) fotóalbum az új könyvespolc?" | |
| 1896. | [tulajdonos]: non verbal | 2025-11-23 19:04 | Nem szeretek az igazgatóm mellett állni. Az az érzésem, hogy undort keltek benne. Zavarja a testi jelenlétem. Ez az érzés nem teljesen légből kapott. Nem szeretek beszélni vele, mert nem tudom lekötni a figyelmét. Ha néha mégis megpróbálom, még a mondókám felénél sem vagyok, mikor már kifelé, másfelé nézeget, egész testével üzenve, hogy ez nem érdemli meg az ő jelenlétét.
Az agresszív nőknek viszont hajlamos behódolni. Mert amúgy 200 centimétere és kisportolt teste ellenére kissé gyenge. A múlt héten olvasott 17-19. századi magyar mondákból újra tanultam a szavakat: kiváltságos, illetve előjogok. Ez jut eszembe róla, mikor a kávégépnél egy mással folytatott beszélgetésének vagyok tanúja.
Kolléganő vibrál, telefonjával hadonászik és magyarázza, milyen üzenetet kapott az imént. Tavaly óraadó volt az egyik általános iskolában, ahol nagy küzdelmek árán az ottani próblémás csoportja is le tudta tenni az év végi vizsgát. Közülük írt rá most egy cigány kislány, hogy szeretné folytatni az angolt, tudna-e neki segíteni.
Az igazgatóm nem szól, csak sóhajt. És ebben a sóhajban az a két szó van benne. Szegény, teszi hozzá. | |
| 1895. | [tulajdonos]: lappangók | 2025-11-23 17:56 | Az iskolai könyvtár belső terme, hétfő este, kémia OKTV. Enyém a 17.00 és 18.00 közti idősáv, van egy hangulata. Nincs agyam javítani, így leveszem a polcról a hozzám egyik legközelebb eső könyvet. Hunyady Sándor: Selyem és bársony, válogatott novellák. Az elsőt végig is olvasom, a címe: Nehéz étel. Annyira jó, hogy másnap is ki is kölcsönzöm az egész kötetet.
De elgondolkoztat, hogy mennyi ilyen elfeledett, jó magyar novella lappanghat olvasatlanul. | |
| 1894. | [tulajdonos]: m | 2025-11-23 17:39 | Az én bakancslistámon csak könyvek vannak. (Ezek az elérhető vágyak.) Folyamatosan bővül, de azért még meghalok, félbehagyva valahol.
+++
A buszon, mikor felnézek a könyvből szép, zöld színű bőrcipőt látok, aztán retikült, fényes, barna felirattal, majd ápolt körmöket. Zsebkendőt tartanak, s mikor az ápolt archoz érnek, csak akkor látom meg a könnyeket. Annyira szeretném, ha szerelem miatt sírna. És nem a betegség, vagy a halál miatt.
+++
| |
| 1893. | [tulajdonos]: this perspective | 2025-11-13 17:05 | Nem vagyok képes a régebbi kedvenc verseim listáját bővíteni, így ide:
Tamási József: októberi hajnal
ködös októberi hajnalon
amikor bennem és körülöttem
minden nyirkos elmosódott
olyan óvatosan
lépek az elsárgult falevelekre
mintha emberi arcok lennének
szemekkel
megmerevedett gesztusokkal
és elakadt életekkel
amit nem old fel
talán csak az idő
és belegondolva
akár én is lehetek majd arc
a nedves járdán
egy valószínűtlen hajnalon | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1892. | nélküled: re | Vezsenyi Ildikó: Hová lett? | 2025-11-10 15:23 | Biztos vagyok a jó szándékodban , Ildikó, de nem akartam vigasztalást, biztató szavakat kiprovokálni. Tudtam, h nagy eséllyel lesz vki, aki így értelmezi, s aztán megsajnál és lelket akar önteni belém, de nem volt rá időm, se kedvem, h addig cizelláljam, míg ezt kivédem.
Másrészt ezek a biztató szavaid megerősítik annak igazságát, amit írtam. Nem volt velem beszélgetés, csak egy Költészetnapra mentem fel közös saját vers felolvasásra. De nem baj. A jó szándékod köszönöm, tanácsra viszont valóban nincs szükségem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1891. | Vezsenyi Ildikó: Hová lett? | 2025-11-10 11:41 | Nem találom a Veled való Dokk est beszélgetést. Rákoppintok és Bátai Tibor jön be.
Még szerencse, hogy anno megneztem. Szerintem nem volt rosszabb mint bármelyik.
Sőt! Számomra különleges volt. Nem vigasztalásképpen mondom. A lámpaláz jelzi, hogy több van benned, mint amit megmutatsz. Bontakoztasd ki magad bátran, ha szeretnéd. Ne félj hibázni! Ha fejlődni akarsz. Persze. Tudom, ehhez nem a tanácsaimra van szükséged.. | |
| 1890. | [tulajdonos]: not enough | 2025-11-10 10:39 | Az önsegítő könyvek, videók, technológia által egyéb ormában terjedő bölcsességek garmadája egyetért abban, hogy dolgozni kell azon, ha az ember úgy érzi, s nem egyszer, de folyton, ha alap beállítódása az, h nem elég jó. Hogy a kapcsolataiban, meg számára fontos tereken, mikor személye, lelke van a terítéken, akkor előveszi ez az érzés.
Pedig ha visszatérően az van, h vagyok tartósan valahol, s ott azon a helyen arról folyik a szó mégis, h új emberek kellenek, h ne legyen halott, ha nem kis áldozattal felmegyek egy DOKK-estre, aztán azt olvasom a legmeghatározóbb személy naplójában, h vmi hiányzott abból az estből, akkor kénytelen-kelletlen be kell lássam, h ez az beállítódásom tényeken alapszik. Tényleg kevés az, ami részemről a minden.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
