NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-09-02 14:56 Összes olvasás: 200938| 1871. | [tulajdonos]: kútja | 2025-09-01 22:12 | A rettegés kútja
ötlik fel, mikor órák óta
nem vesz be az álom.
A képernyőn látom,
hogy már csak négy óra
van hajnalig.
Talán, ha ennyire
nem megy az alvás, a holnap,
ami másfél órája ma, is
menni fog nélküle
három óra múlva,
mikor majd felkelek.
A sötétbe meredek
és halandóságom átjár.
Átmenetileg vagyok itt veled
az ágyon a rettegés kútjának
fenekén, az innenső világon.
A túlsón most apám tesz-vesz.
Szedi a kút káváját rendbe.
Szótlan, mint én voltam,
mikor a síron megnyírtam a
füvet vasárnap. Hullámos volt
és sűrű, pedig már ősz van.
Most nem mondtam nemet,
mint utoljára a hajára. | |
| 1870. | [tulajdonos]: well | 2025-09-01 13:09 | A rettegés kútja, jut eszembe éjjel. Megint nem tudok elaludni, ami azért is zavar, mert másnap dolgozom, és egyre fogy az idő felkelésig 4 óra múlva kelni kell. Próbálom meggyőzni magam, h ha ennyire nem megy, fog menni a holnapi nap alvás nélkül is, de tudom, h nem így van, pláne, h az új évtől nagy szorongás van bennem, h képes leszek-e egyáltalán elfogadhatóan helyt állni fizikailag és magaviseletre. Tudom-e uralni a helyzetet, amennyire az szükséges. Mert a probléma, h nem tudok közepesen teljesíteni: vagy jól, vagy belebukom. És most egyáltalán nem tudok ráhangolódni, erős averzióm, hányhatnékom van az egésztől.
Újra láthatatlan vagyok, járok-kelek az iskolában anélkül, h bárki rám köszönne. Már nem hiszek abban, h jó az, amiben részt veszek. Ez nem jó tekintve, h nincs mód másból megélni. Nem használ az sem, h annyira más vagyok, mint a kollégáim, mint a gyerekek szülei. Nem fedhetem fel magam, állandó figyelmet igényel, h olyan legyen a mimikri, a szerep, hogy ne bántsanak. A váltás elérhetetlensége azt is jelenti, h ez már sose lesz másképp.
Nem mondhatom el senkinek. Amíg ez tiltott szerelem. De onnantól, h halálfélelem? Hogy sebezhetőség? Ülök, enyhe pánikroham, és az jut eszembe, h hiába kezelik ezt ki az emberből, attól még a rossz dolgok meg fognak történni vele. Akutan tudatában vagyok átmenetiségemnek.
A buszon - undorodom a tömegtől - Bonhoeffer börtönleveleit olvasom. | |
| 1869. | [tulajdonos]: antológia | 2025-08-30 07:48 | | Megérkezett a Dokk antológia, köszönöm szépen. | |
| 1868. | [tulajdonos]: ahead | 2025-08-25 17:32 | a tanévkezdő áhítaton a boldogságról
beszél a lelkész. fiatal ember, azt mondja,
a boldogság számára valami olyan dolog,
ami a jövőben van, hogy elérje.
amit mond, amiért hálát kell, hogy adjak,
a legtöbbször olyasmi, ami reménytelenül
hiányzik és el nem érhető.
de hogy is lehetne másképp:
a boldogság számomra az,
ami mögöttem van, ha teljesült,
ha nem, az idején túl vagyok.
amik előttem vannak,
azok lejárt szavatosságom
dércsípett napjai. | |
| 1867. | [tulajdonos]: Vadászok | 2025-08-18 14:18 | Miután az Egerbe tartó busz hátul füstölni kezdett és Nyékládháza után már az elöl ülőket is elérte az égett műanyagszag, Emődnél a sofőr úgy döntött, nem kockáztat tovább, én meg leszálltam és megkerestem a vasútállomást. Az ott töltött szűk óra a jelenlegi utasforgalomhoz képest indokolatlanul tágas, elhagyatott váróteremben egyik oldalon a végtelenbe futó sínpárokkal, másikon az évtizedek nyári napmelegétől kifakult kocsmai napernyő lobogásával, a fakó árnyékban üldögélő korai vendéggel, váratlanul békességgel töltött el, éppen ilyen indokolatlanul.
Viszont mikor már a vonaton az átszálláshoz készülődtem, harsány üvöltés rezgette meg a kocsit, néhány fiatal férfi üvöltött bele a világba és az utasok fülébe fertelmes gólyatáboros nótákat és rigmusokat, dicső baszásokról és dugnivaló csajokról. Az élvezet része volt, hogy mások is hallják, akiknek valószínűleg nem tetszik.
Sajnos, egyféle vitt az utunk, így a peronon tovább élvezhettem az előadást, s azt is észrevettem, hogy van egy magas, szőkített fejű hangadó, illetve 3 lány is, akik mindehhez jó képet vágnak. Gólyatáborból tartottak hazafelé, annyit értettem, hogy GTK-sok. Amikor a vonatot is ordenáré rigmussal köszöntik a szőke vezényletével, megállapítom, hogy úgy tűnik, a közösség alapját a kollektív és agresszív lealjasulás képezi, a csürhésítés a közösségszervező erő. Nagyon rossz emlékeket idéz fel bennem, az ilyenektől éreztem magam fenyegetve még dugnivaló szexuális tárgy koromban.
A vonaton messze ülök tőlük, de mikor mosdóba megyek keresztül kell menjek rajtuk, szó szerint, mert egy nagy darab, szőrös lábszár van keresztbe téve az útban. Az egyik szól neki, hogy vegye el, de a következő pillanatban, pont mikor köszönömöt mormolva áthaladok, hozzáteszi gúnyosan: Vadászol? Mire az egyik lány felnyihog. Úgy, hogy még ott vagyok.
Még a peronon láttam meg az egyikük pólóján, hogy milyen egyetemről van szó: BME-GTK. Amiről a botrányok szóltak, tavaly is. De azóta felülvizsgálták és megújult, írják a neten. Meg azt, hogy ez a tábor nagy hagyomány, amivel részei lehetnek az alapszakos hallgatók a híres közösségnek.
Ennek. | |
| 1866. | [tulajdonos]: dream | 2025-08-12 19:40 | Megint kisbabám volt álmomban. Vmi tortát sütöttem azt kellett elvinnem a megfelelő helyre, aztán a sokadik oda-vissza biciklizés után, mert vmit mindig a másik végponton hagytam, kiderült, hogy a babát is oda kellene a tortához vinni, így a karjaimba vettem. Úgy nézett ki pont, mint én a kiskori képeimen (ellentétben a saját gyerekeimmel, akik közül egyik sem hasonlított kicsinek rám) é tudtam, hogy ugyan én szültem, de már a másé, mert a szüleim úgy döntöttek, hogy jobb a gyereknek, ha az a másik nő lesz az anyja. Csodálkozott, de nem sírt, ahogy tudtam is, hogy nem fog, mert a testemmel, a szívdobogásommal nyugtattam, de úgy egyensúlyoztam, h ne vigyem annyira túlzásba, h rám ismerhessen. Csillámpor volt az arcán mi játéktól és sapka is kellett rá, mert vizes volt a haja és megfázott volna, de a nagytudású nő, aki ott volt, vmi gondozónőféle nem találta meg, viszont én igen. Végül, mielőtt bárhová vittem volna, megérkezett az 'anyja' és megkönnyebbülten esett a karjaiba.
+++
Hozzávalók:
Tegnap volt a fiam születésnapja, amit nem velünk töltött és tortát sem kért/kapott. Tegnap apám íróasztaláról tartottam online órát szemben a saját babaképemmel, ráadásul anyukám arról beszélt vacsoránál, h mikor én születtem a Húsvétot, mikor öcsém, akkor a Karácsonyt töltötte a kórházban. Barátnőm pedig megírta, h a látogatásom után elkezdte olvasni Háy Jánostól A gyereket.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1865. | nélküled: jav | [tulajdonos]: vegyes | 2025-07-16 10:57 | Nem Cosinus tétel, hanem kovalens kötés. (Mi van az agyammal?!)
Illetve bár nekem rém furán néz ki, így kell helyesen írni: koszinusztétel. | |
| 1864. | [tulajdonos]: vegyes | 2025-07-15 14:36 | Az angoltanári csoportban az egyik kolléga megkérdezte, mit gondolunk az íráskészség tanításáról a magánórákon. Az első válaszoló maga az admin volt, s én megdöbbentem azon, amit írt.
Szerinte időpocsékolás, és nem életszerű az, hogy a diákok írni tanuljanak. Csak a nyelvvizsgák miatt van szükség rá, s ez egy jó példa arra, hogy a vizsgára trenírozás elveszi az időt a valódi nyelvtanítástól. Mert a való életben, valljuk be, még tranzakciós levelet sem írunk, nemhogy blogposztot.
Én lehidaltam, h már itt tartunk, hogy az íráskészség is a Cosinus-tétel sorsára juthat. Az admin engem már egyszer letiltott olyasmiért, amit másnak megenged (hanganyagot kértem egy tankönyvhöz, amit nem akartam megvenni, mert már kb egy évnyi jövedelmem elvertem életem során tankönyvekre, amik folyvást megújulnak). Úgyhogy csak annyit írtam, hogy sztem fontos, h írástudókat neveljünk. De értetlenül állok az előtt, h ezt ő, tekintélyes nyelvtanár komolyan feleslegesnek gondolja.
A másik a mobiltelefonok hegyen-völgyön. Ülök a pékségben, próbálok írni. Szemben anyuka, nagymama, szép kislány. Szívmelengető együttes, látszik, hogy a kislány gondosan nevelt. Szép, tiszta ruhája van, két copfja, tiszta tekintete. A kezében, ahogy az 50 évvel ezelőtti kislányok a babájukat, az én lányaim a kedvenc plüssüket szorongatták valaha, a mobilját tartja.
Másik város, másik pékség, másik nap. Apa és fia reggelizik a szomszéd asztalnál. Egymással szemben. Apa rá sem néz a kisfiára, hanem valahová el, annak feje fölött, s táplálkozik elmélyülten Énidő, gondolom. Ez a gyerek is ápolt, rendezett, látszik, gondos kezekben a sorsa. Reggeli közben végig a telefonján játszik.
A kislány és a kisfiú is nagycsoportos, max első osztályos korosztály. Azon gondolkodom, h mikor láttam mostanában ekkora gyerekeket mobiltelefon nélkül. Dopaminfüggők, mire bekerülnek a közoktatásba. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1862. | [tulajdonos]: fear | 2025-07-14 17:42 | a félelem, hogy ezek
maradék életem
legszebb napjai | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
