a lélekbúvár



ne tétovázz tovább
a lélekbúvár úszott le érted
segíts neki
oszd meg temérdek
kiáltássá kövült pillanatod vele

temetve, de nem feledve
ütött tanyát sok gondolat
hogy szíved legmélyebb bugyrából
bármikor riadt szemedbe nézzen
add önmagad
tárulkozz ki, nyílj meg egészen
mutass meg mindent
mi emberré tett éveid tükrében
máig vakon ismertet
vagy mi elenyészett régen
mutass boldogságot
önfeledt gyermeki csengő kacajt
gügyögő kisdedet
puszit kedvenc játékmackód orrára
bármit, ami a múltba taszajt
és cseppet sem hasonlít az egyarcú mára
hörgő haragot, ha akarsz
vagy dühödt sárkelepcét
puha ágyon pilledő kezet
széllel sodródó tarka lepkét
guruló üveget, széttört poharat
álmaid motorján repülő szőnyeget
vagy éber éjeken elmorzsolt
kristálytiszta könnyeket

szakítsd fel sebeid, ne nyalogasd
bármi fontos lehet
érzed az időt, vallj!
összes elrebegett szívdobbanásod
az újaknak teremt helyet

aggódom; illan a pillanat
ha most nem, később lehetetlenné válik
s várhatsz bogozatlan, árván
a következő értő búvárig






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.