A körgallér
A törpe, aki tavaly rám üvöltött,
Most egy nyakmerevítős pofa, meg
Van egy félkarú fia, és nem az
Első őszi nap tengerszürkéje hozta,
Mint egy naptárszörnyet, vissza,
Ismétlem, csak egy lakó, aki úgy
Gyűlöl, istenem, ez is beíródik!,
Hogy szörnyű teste alig bírja el,
Eszembe jut egy másik nyakmerevítős,
Előttem áll, egy mozdulat, és
Elintézhetem, látom varangyszemét,
Ahogy gyűlöl, de félek, túl szűk ez
A harmadosztályú kupé eljutni bármi
Tengerig, és vádja tölti meg, miattam
Nem lehet, üvölt, "ki vagy te rohadék?",
És most dől el, ahogy döndül a nagykapu,
Hogy hiszek-e neki, aztán egy év, míg
Perünk fordul egyet, még.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: A terep (Pécs, 1998)
Kiadó: Jelenkor
