Van miért nevetni a Kárpátok alatt

Valaha nevettem,
Míg neveltettem.
Ettem paszulyt
Jólnevelten, súlyt
Emeltem keveset
Ért baleset.
Szót szóra halmoztam
Gyerekeknek, halmozottan
Elesetteknek.
Szó elszállt, sírás maradt,
Elűzték a kék madarat
Előlem, felőlem
Csinálhattok majmot belőlem,
Ígérhettek aranyat,
A nyarat nyelet
Zsíroskenyeret
Majszolva is kihúzom,
Behúzom a nyakam a blúzon,
Átizzadt tenyeret
Gatyába törlöm,
Pennám tintával töltöm,
Mások rovására
Viszem a bőröm a vásárra,
Rázom öklöm,
Mint egy pártvezér,
Neki fizetnek ezér.
Busás a jussa,
Neked meg Kuss!- a
Bér, megér- i.
Ő sziszeg, fröcsög:
" Mocsok pöcsök! "
Mongya a bolongya,
Pír nélkül kimondja,
Mint a vöcsök.
Én röhögök, nyelek,
Mint egy hülyegyerek
Az egyetemen,
Veletek egyetemben
Őket szégyellem,
Magamat nem. Sajnálom
Drága országimázsom,
Amiért megfizettem,
Egyszer megfizettek!
De lesz- e még országom?
Röhögés helyett nevetnék
Inkább, mint mehetnék.
Itt a tintám, a hintám,
Hazám hoz ám
Hozzám nevetség
Tárgyát. Trágyát rá
A retardált atyafiakra!
Aranyifjakra vár a Kánaán!

Sírva vigad a magyar,
De röhögve megy a halálba.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.