Szonett a szerelemrõl

      Szeretni valakit, szívből, igazán...,
      mint kiszáradt, esőt váró, szomjas föld,
      feloldódik a találkozás után...,
      élet jön..., s mi sárga volt az újra zöld.
      Éhező gyermekként várjuk a mannát,
      csak egy "karéj" is legyen a másikból...
     "Ennénk" mindenét, szívét, lelkét, hangját,
      másnak ne jusson a Mi falatunkból...
      Lelkünk húrjain új dallamok szólnak,
      hangjegyekben változást nem jelent...,
      várfalainkon könnyen áthatolnak...
      Mindegy hogyan..,hirdetik a jelent.
      Ha szeretsz, szívből szeress, s vállald magad,
      de hamisban bízva, csak emlék marad...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.