Az avantgard önmaga mûvészete

Mondta a tanárom,
S hogy igaza van, meglehet,
Most mégis összezavarta
A fejemben lévő képeket.

Mert tessék, itt a lámpavas,
Kockák jönnek most és egy katicabogár
A megtört dió már avas
És hasraesik a napsugár.

Királyok dobozolnak elfelejtett gondolatokat
Villon és József Attila karöltve (miöltve?)
Sétálnak végig a járdára olvadt
holdfény selyemszőnyegén.
Nosza, ragadd ki őket az önsajnálat mocsarából.
He.
Annyi pénzem van nekem, mint.
Mint aki halkan belelépett.
Még hogy ez nem művészet!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.