Megáradt a nagyvíz


Megáradt a nagyvíz,
engem magával visz,
magával visz, nem hagy,
messzeségben mosdat.
Mosdat messzeségben,
a sós levegőben,
fürdet heves napon,
fürdet hűvös fagyon.
Fürdet tengerekben,
jövendő években,
elmúlt századokban,
ahol csak dolgom van,
ahol csak dolgom volt,
hol a szívem élt, halt,
ahol sírtam kínban,
kacagtam örömben -
Megáradt a nagyvíz,
engem a hátán visz,
bajtársat, barátot
mindenütt találok,
minden földön küzdőt,
ki lelkében őrzött
reményt, hitet, harcot,
ki gyilkolt kudarcot,
ki józan jövőért
ad verejtéket, vért -
ez nem enged engem
félúton pihennem -
Megáradt a nagyvíz,
föláradt az égig,
csillagot körülfoly,
engem a hátán hord,
úgy nyugtat, hogy száguld,
száguld velem mából
zengő jövendőbe,
hogy szívem fürössze
ózon holnapokban -
hogy tudjam: dolgom van,
s tudjam, minden percben
tudjam, mit kell tennem.
1961






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.