Rám hajoltak mord tetők rozsdás ereszei,
virrasztott a hold is velem tüntetőn,
ballagtam zöld nyálkás macskaköveken,
és keltettem népeket, a hajnali mezőn.
Maradtál parazsad tündöklő fényében,
hamvas arcod köré szellőm fújdogált,
búcsúcsókra többé nem lett már okom,
s a jegynélküli utazó örökre kiszállt.
