Elmerülve

Pillevékonyan, halkan,
Az égig érő bajban,
Mikor a világ robban,
És mindenképp vége van,
A csendben, némán, gyorsan,
Mikor a láng fellobban,
Reménytelen álmunkban
Egy utolsó kép villan.
Mindketten tudjuk, féltünk,
Az ösvényről letértünk,
Átkoztuk az életet,
Ránk száz csapást mérhetett.
Kidobva, összeesve
Vonultunk a sötétbe,
Melletted földet érve,
S mellettem feleszmélve
Tudtuk, ha véget érne,
Kimehetnénk a fényre,
De bezárva lelkünkbe,
Nem látjuk, hol a vége.
Nézzük, mint folyik a vérünk
Félve, de belelépünk.
Két kő vagy csak egy darab,
Száraz hely már nem maradt.
S elmerülve, fulladva
Kapaszkodva egymásba,
Fényt látni, felébredni,
Halálban elpihenni,
Nem baj, csak te légy nekem
E sötét, vörös éjben.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.