Nekem nyolc?

Egyre rohadó világunkban,
Már semmin sem csodálkozom.
Bámulnak rám, ha megyek az utcán,
Külsőmön derülnek, nem a csitri cuccán,
Aki épp kiszáll egy puccos meseautóból,
Rám villantja sötét szemét, odaszól:
Az apámé. Oszt?
Nekem nyolc.

Egyesek légkondis villájukban,
Mások csillagsátor alatt éjszakáznak.
Én szerencsés csillagjegyben születtem,
Megtaláltam a számításom ebben az érában,
Nem szűkölködöm az intimszférámban,
A gyomrom időnként megremeg, de
Egyre megy.

Az, hogy nem bízhatunk bíráinkban,
Már cseppet sem nevetséges.
Akiktől nyugalmunk védelmét várnánk,
Ha vétkezik, letörnénk két kezit, vagy vágnánk
Úgy pofán, mint néha ők teszik
Velünk, ahogy nekik tetszik.
Azt mondod, nem téma?
Ennek fele sem tréfa!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.