Ódor György Lajos : Porszem


 
2841 szerző 39179 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Faludy György
  Óda a magyar nyelvhez
Új maradandokkok

Tamási József: határtalanul
Tóth Gabriella: Morfondír
Faludy György: A felsõbbrendû ember
Tímea Lantos: Tavasz
Köves István: VIRÁGÉNEK
Mórotz Krisztina: Méhsejt
Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 1 órája
Valyon László 2 órája
Bátai Tibor 4 órája
Ilies Renáta 4 órája
Kiss-Teleki Rita 5 órája
Paál Marcell 5 órája
Tamási József 5 órája
Tímea Lantos 5 órája
Bara Anna 6 órája
Zsolt Szakállas 6 órája
Ocsovai Ferenc 6 órája
Szakállas Zsolt 8 órája
Tóth Gabriella 13 órája
Tóth János Janus 14 órája
Kosztolányi Mária 1 napja
Vadas Tibor 1 napja
Karaffa Gyula 1 napja
Vasi Ferenc Zoltán 1 napja
Serfőző Attila 1 napja
Ötvös Németh Edit 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 1 órája
Zúzmara 7 órája
Bara 8 órája
Baltazar 16 órája
Dokk-verspályázat 1 napja
útinapló 1 napja
négysorosok 1 napja
Gyurcsi 2 napja
nélküled 2 napja
az univerzum szélén 3 napja
Paricska. Életmű 3 napja
különc 3 napja
Sin 4 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Ódor György Lajos
Porszem

Egy porszem szemembe
csalta a könnyeket.
Vajon honna jöhetett?
Csak pörgött át az úton
s csupa unalomból
az én szemem találta meg?
Kicsiny, száraz emlék,
valaminek vagy valakinek
apró szemcséje.
Kőzet, virág, bokor,
szív, hajszál...nem tudom,
a világ vaslelkű rendje
vagy a mindent kergető
hűvös téli szellő,
ami így hencegett.

Csillag lehetett egykor,
napszél hajthatta por
vagy eltévedt kődarab,
mely átizzott egünk alatt.
Őslény kövülete,
csigaház gyenge mesze,
elődeink nyílhegye,
tűzbe vágott biblia
maradék hamuja
vagy ezeréves fakereszt
gerezdjeiből eredt.

Kislány szőke hajacskája
töredezett darabkákra
vagy hősi halott zsebéből
hullott ki egy levélből.
Egy porszem, néhány könny...
Bánat lehet benn, öröm,
szerelem, vágy és halál,
lepkeszárny színes fintora,
búcsúcsók, könnyű vacsora,
egy film, mely mindig pereg
s szalagjának egy darabja
a széllel hempereg.

Utolsó lehelet fehér lepedője,
ékszerek hervadt mikrokője,
egy csont, szelíd borda
elporladt buzgalma.
A porszem sem tudja,
mi lehet a múltja.
Földünk kövülete
folydogál ereinkben,
felszívtuk, mint a fák
langyos illatát,
testünk-lelkünk egy darab
érzés, mit egy porszem ad.
Bekerülhet a szemünkbe.

2007. január





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.



Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-18 23:38   Napló: Bátai Tibor
2025-07-18 23:13   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-18 23:11   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-18 22:02   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-07-18 21:54   új fórumbejegyzés: Valyon László
2025-07-18 21:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Szilasi Katalin Keserű hexameterek (jav.)
2025-07-18 20:50       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth János Janus A jelen
2025-07-18 20:31   új fórumbejegyzés: Valyon László
2025-07-18 20:18   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-07-18 20:11   új fórumbejegyzés: Valyon László