Közelségünkbe távolság

                                                      „A boldog családok mind hasonlók
                                                      egymáshoz, minden boldogtalan család a
                                                      maga módján az”
                                                      (Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Anna Karenina)


A pesti bárban bőrkanapén ültünk.
A sötétből egy fiú tűnt elő.
Két barna lépés, szemben a vadászok:
Anna és én, a két szőke mező.

A visszavágót nem vesztettem el.
Azt hiszem, ez a női büszkeség.
Anna nem szólt, el kellett, hogy viselje
s én nem használhattam ki. Semmiképp.

Nem volt elég a bőr a képemen.
Két barna lépés helyett a dologból
két hosszú lépés lett. S azóta Anna
ugyan megvéd, de többet nem dorombol.

Nem karmol belém, nem hagy nyomot rajtam,
a buszon nem belém kapaszkodik.
Ettől még persze eljárunk vadászni
s mesélünk néhány érdekes sztorit

egymásnak, versekről és alkoholról,
közelségünkbe távolság.
                                              Most nyár van:
elkeveredtünk egymásban, akár
a fekete macskák az éjszakában.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.