eltûnhetsz reggelig

eltűnhetsz reggelig, akár az este folyamán
kimondott szavak vagy a friss, hajnali pára:
a szeles függöny meglibben az ablakon
köddé vált nyomodban árnyékom árva.

az a fura, hogy eltűnhetsz reggelig és én
látom majd, amint csendben párologsz,
apró, lila gömbökben szállsz az ablakon át,
hullámzol mint a szőnyegből kirázott kosz.

részecskéid elvegyülnek a vasárnapi
forgalomban és én megint arra gondolok:
úgy tűnsz el reggelente, mintha nem aludnál
bennem éjjel és soha nem is lettél volna ott.

most beszippantom hideg emlékét az emlékednek
(így van mindig: te pára vagy én meg belélegezlek)
s ha elálmosodnál - mint tegnap este tetted-,
megtalálod bennem újra, reggel óta hűlt helyed.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.