csak azt akartam mondani

                   - hogy sosem tudtunk szót érteni. neked mindig
annyi volt az annyi: törvényeid pontosak és következetesek,
ez a kedvemért sem lehetett soha másabb vagy kevesebb.

csak azt akartam mondani, hogy amikor úgy volt, kiveszik a vakbelemet,
jó lett volna ha még egy kicsit a hasamon hagyod a kezed, ülsz tovább
az ágy szélén, ahogyan végül Tata mellett ültél (ahogyan melletted ő
talán soha) és nem mész el olyan korán, hogy úgy érezzem nincs is apám,
ha volt valaha. kérni nem mertem, hogy gyere vissza, te meg elmentél
és azóta sem tudom hova. aztán én is elmentem otthonról néhányszor,
de nappal sose beszéltünk az éjszakákról, mint ahogyan arról sem,
hogy ki, miért és kitől van távol.

amit írtam, megírtam -  magunkról neked, ezzel csak azt akartam
mondani: már rendben van, hogy köztünk nem másképpen esett,
megbocsátottam, hogy te vagy az apám, én meg a gyereked.  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.