Ha legközelebb belépsz

Ebben a konyhában rend van, és mire felébredtek,
kész az ebéd. A szabályokat én találtam ki, és
én vagyok, aki be is tartja őket. A földre csak olyan
szemetet dobhatunk, amit megesznek a kutyák.
Be kell osztani, ki pakolja el a tányérokat, más
a kanalakat, ezekkel szoktatok játszani; keretbe
foglalva a vitrint, a szobát. Néha vendég is jön.
Egy kis izgalom. Kértem a múltkorit, mutasson
rajzokat, fotót. Az ölébe is ültem, hogy kedvesebb
legyen. Az arcodon, a szád mellett akkor megfeszült
egy ideg, vagy egy idegben a félelem. Nagy képet
vett elő, két kézzel adta át. Nézze hölgyem, egy kis
faluban hogy tartották sovány testükkel a falat,
mielőtt saját súlyától rájuk omlott volna. Megfeszítettem
a derekam, ne engedje el. Körbeültük később
a tálakat, nálunk az a szokás, ha én találom
ki az ételt, közösen adunk nevet neki. Szeretitek
ezt, mert meg lehet ismerkedni a szagával, színével,
mielőtt a gyomorba kerül. Én is szeretem, ilyenkor
csak azért figyeled a számat, mert beszélek vele.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.