Ültettem fenyõt

Valaki mindig hiányzik,
lehet, hogy végleg elment,
vagy csak éppen most
valahol máshol és ha
megunta érkezik, kopogtat.
Beengedem, hiszen ismerős.
Tudja hány cukorral
iszom a kávét,
látta az első ősz hajszálaimat
és utálja ha dohányzom.
Hát rágyújtok, mélyet,
tüdőm csúcsáig hatolót
szippantok cigarettámba
és önelégülten kifújom
a füstöt.
Holnap újra hiányozni fog.

Harminc fenyőcsemetét
ültettem a kertbe.
Sűrű bolyhos gyökereik
majd ha megtapadnak
a pihent földben, nem sejtik
mennyire késő lesz
észrevenni, hogy örökre
itt kell maradjanak.

Útrakelek akkor szó nélkül,
becsukom rájuk a
nyikorgó kaput és ágaik
földig hajolnak,
amikor visszatérek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.