…Anyámnak



Anyám soha nem fogadta el tőlem a virágot.
Tán csípte a csőrét az illata,
köszönés nélkül átvette és egyetlen mozdulattal
sutba hanyította a gaz csokrot.

Később nem szedtem neki több virágot.

Első fizetésemből zenélő bohócot vettem Anyámnak.
Aranyos, kék-piros, nevető harlekint,
olyan szöszi hajjal, akárcsak az övé,
így vándorolt a muzsika egy eldugott szekrénytetőre.

Később bohócot sem vettem neki.

Mint ahogy nem vettem szép ruhát,
lakást, kocsit, aranyláncot,
nem vettem neki semmit, csupán
verset írtam hozzá, mindig hozzá, az Áldott Asszonyhoz,

de a verset, a verseimet sosem mutatom meg Anyámnak!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.