Csillagok

A bársonyfekete esti eget
Borító szikrázó topázszemek
Fényt szórnak a sötét, csendes parkra.
Tudom, ha felnézek a magasba,
Sohasem a mai eget látom:
Száz, ezer fényévnyi távolságon,
A hideg, sötét világűrön át
Nyilazza hűvös arany sugarát
Az összes csillag, amit a szem lát.
Mire fényükben fürdik a világ,
És üzenetük szemembe ragyog,
Másról beszélnek már a csillagok,
Az Istenről morzézó távírók.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.