Kései szerelem

ősz van, álmatag nyúlnak az árnyak
régen messzire szállt dalos fecskesereggel
fényed, s ködben az emberek fáznak
máris hószagot pustol, ha ébred a reggel


téged várlak, s e szürke világot
végleg űzzed el, s bánatom bársonyos kézzel
és e lélek tenéked is áldoz
bennem víg, dalos életet kedvesen ébressz

édes kéjek, öledben, ha várnak
nyári tűz heve kelti fel bágyatag énem
Jönnek szép napok, s télen is nyár van.

lám, csak fáj ma az éj vak magánya
fönn az égen a csillagok sírnak ma értem
vágyam röpteti isteni gálya






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.